Maradunk a KGST (vagy a Varsói Szerződés, kinek hogy tetszik) keretén belül, az NDK után most Csehszlovákiába – pontosabban a szerzők származásának arányai alapján inkább CSEHszlovákiába – látogatunk. Igazság szerint a felhozatal még annál is harmatosabb, mint az előző lapszámban volt, de azért akad három nagyon jó írás. Kiemelt szerzők ugye már nincsenek, de a…
Címke: Kuczka Péter
Galaktika 47
Bár ez sehol nincs az orrunkra kötve, a 47. szám a Német Demokratikus Köztársaság tudományos-fantasztikus irodalmát mutatja be. Az új módinak megfelelően kiemelt szerzők sincsenek, a magyar olvasóknak talán Günther Krupkat neve csenghet ismerősen, illetve (most már) Szőcs Géza költőé – ő természetesen bennünket, magyarokat képvisel, nem az NDK-t. A címlap és a belső illusztrációk…
Galaktika 46
Vegyesfelvágott ismét, néhány nagy névvel: Theodore Sturgeon, John Brunner és a(z azóta már jobban megismert) Vinge házaspár. A legnagyobb újdonság az eredeti Galaktika két utolsó dizájnbeli változása: az elő- és hátlapon átívelő illusztráció, valamint a kiemelt szerzők teljes elhagyása. Az első módosítás tulajdonképpen logikusan következik abból a korábbi döntésből, hogy a 41. Galaktika megszabadult a…
Galaktika 45
Fantasy-különszámot kaptak a sci-fi rajongói! Kuczka Péterék úgy gondolhatták, érdemes tisztába tenni a két irányzat közötti különbséget, és – Magyarországon elsőként – keresztmetszetet adni az egyre népszerűbb “rokon” irodalmi terméséből. A kiemelt szerzők jobbára ismeretlenek: Gerald W. Page, Charles S. Saunders és E. C. Tubb neve közül nekem legfeljebb az utolsó mondott bármit is. Pedig…
Galaktika 44
A legutóbbi ausztrál különszámot egy francia követi, és a kettő nem is különbözhetne jobban! Többen visszajeleztetek, mennyire szívesen gondoltok vissza az ötödik kontinensen íródott történetekre, talán mert nagyon hasonlítanak a sci-fi amerikai aranykorának írásaira, csak kicsit frissebbek azoknál. Hát, meglátom, mit gondoltok a témáikban, hangvételükben és stílusukban is meglehetősen elütő franciákról! Fontos előrebocsátani, hogy itt…
Galaktika 43
Ausztrál különszámmal jelentkezik az antológia. A novellák egységesen jók, bár kissé derivatívak: található köztük idegen inváziós történet, természetfeletti érzékeléssel megoldott bűnügy, űropera, generációs disztópia, Mad Max-elő/utánérzet, de mindössze egy esetben éreztem a helyi “ízeket”, a többi bármelyik angolszász nyelvterületen íródhatott volna. A kiemelt szerzők: Jack Wodhams, A. Bertram Chandler (ő ismerős lehet) és Lee Harding….
Galaktika 42
Három angolszász szerző, Brian W. Aldiss, Larry Niven és Damon Knight művei köré épül a lapszám, de a főszereplő egyértelműen az angol Aldiss, aki hét novellával szerepel. Két amerikai kollégájával ellentétben az ő hihetetlenül igényes írásai a szépirodalom és a sci-fi határán egyensúlyoznak, és inkább az első kategória felé hajlanak. A lapszámot kívül-belül egy fiatal…
Galaktika 41
A Galaktika gyakran fókuszál egy-egy országra, ezúttal Lengyelországba látogatunk. A kiemelt szerzők között természetesen ott van Stanisław Lem, mellette Czesław Chruszczewski és Konrad Fiałkowski szerepel még, mindketten megjelentek már az antológia korábbi számaiban. A címlapot azonban meglepetésként nem lengyel művész, hanem Chris Foss jegyzi, méghozzá nem is egy, hanem két festménnyel. Új dizájn Igen, kettővel,…
Galaktika 40
A lapszám sztárja Howard Phillips Lovecraft, a természetfeletti horror egyik legnagyobb “neve”, akiről írásai alapján a legtöbben azt gondolnák, valamikor a 19. század közepén alkotott, pedig a huszadik század első fele volt az ő aranykora. Öt Négy novellával képviselteti magát, egy külön írás pedig bemutatja őt az olvasóknak. Két másik klasszikus is ott van a…
Galaktika 39
A “vidéki”, azaz a Moszkván és Szentpéterváron (akkor még Leningrádon) túli szovjet tudományos-fantasztikus irodalmat mutatja be a 39. szám. Ez a világ kevésbé ismerős számunkra, a kiemelt szerzők – Szergej Drugal, Borisz Lapin, Jurij Spakov – nem foghatók pl. Sztrugackijékhoz, pedig a novelláik nagyon jók! A belső illusztrációk a huszadik század elejének kitűnő grafikusát, Tichy…
A tegnap holnapja 