Galaktika 43

Ausztrál különszámmal jelentkezik az antológia. A novellák egységesen jók, bár kissé derivatívak: található köztük idegen inváziós történet, természetfeletti érzékeléssel megoldott bűnügy, űropera, generációs disztópia, Mad Max-elő/utánérzet, de mindössze egy esetben éreztem a helyi “ízeket”, a többi bármelyik angolszász nyelvterületen íródhatott volna.

A kiemelt szerzők: Jack Wodhams, A. Bertram Chandler (ő ismerős lehet) és Lee Harding. Az első és hátsó borítón Ainslie Roberts festményei találhatók, a belső illusztrációk pedig a DAW könyvkiadó címlapjai közül kerülnek ki.

Az 1982-es kiadvány ára 25 forint.

A lapszám írásai:

Cherry Wilder: Messzi nyugaton

Way Out West, 1975. Novella, Damokos Katalin fordítása. A terv működik, az út közelében csillogó furcsa tárgy egymás után odavonzza az embereket, akiket aztán az idegenek hajója felszippant a magasba — de Ryan papa, a “Barney blöffje” nevű kocsma tulajdonosa gyanút fog… Szórakoztató írás nagyjából a “Cowboyok és űrlények” témakörből. Tetszik, ahogy a két hadban álló fél papírdarabokon üzenget egymásnak. Értékelés: 4/5.

Jack Wodhams: Horgonyember

Anchor Man, 1969. Novella, Veres Júlia fordítása. Egy lányt megöltek, és nincs túl sok nyom, ezért a rendőrség kénytelen-kelletlen bevonja a más ügyekben néhány sikert már elért “hatodik érzék” csoportot. Nagyon erős lélektani krimi egy “pszi” képességekkel rendelkező, de azok működését nem igazán értő, megmagyarázni pedig végképp nem tudó nyomozóról és laikus, de lojális társáról, ahogy karrierjük első gyilkossági ügyét próbálják megoldani. Ők alkotják a T.M.CS-t — Telepatikus Megérzések Csoportja? nem tudom, nincs kifejtve, mint ahogy az eredetiben szereplő E.P.D. sincs, talán Extrasensory Police Department? Remek a szereplők leírása, mindvégig magas a feszültség, és a végén is kellő mennyiségű bizonytalanság marad a levegőben. Értékelés: 5/5.

Cherry Wilder: A Phobos-átiratok

The Phobos Transcripts, 1975. Novella, Damokos Katalin fordítása. Az űrhajó bajba kerül, a segítségért induló űrkomp pedig kényszerleszállást hajt végre a Phoboson, ahol a legénység egyes tagjai mind furcsábban viselkednek — mintha valaki átvette volna az uralmat felettük. Akár egy Alfa Holdbázis-epizód is mehetne a tévében: szinte magam előtt látom, ahogy az idegen értelem apró, fényes gömbként lebeg valahol a szemhatár mögött, és a gyengélkedőben fekvő fiatal űrhajós hangján beszél. Értékelés: 3/5.

A. Bertram Chandler: A keserű pirula

The Bitter Pill, 1970. Novella, Damokos Katalin fordítása. Paul Clayton negyvenöt éves lett, ezzel Szenior Állampolgárrá vált — mostantól kedvezményesen vásárolhat a senki által nem keresett árucikkekből, és új személyi igazolványt kap, amihez egy eutanázia-tablettát is csomagoltak. Rettenetesen lehangoló, de nagyon hatásos generációs disztópia, némi rokonságot mutat a Logan futásával. Jók a jellemek, és szó szerint gyilkos az utolsó mondat: “Jobb lett volna a cápákat választani.” Értékelés: 4/5.

Sheri S. Eberhart: Földöntúli dialógus

Extraterrestrial Trilogue on Terran Self-Destruction, 1961. Vers, Nagy László fordítása. “S ím: tekintetük fönnakad / a planétán, mert szétszakad / a pára-fátyol, s tűz virul, / máglyák csatáznak, nem csitul / dühük, s a glóbus ím, kimúl, / izikje sem marad.” Három Mars-lakó nézi a Földet, amint az (talán egy atomháborúban) éppen elemészti önmagát. A vers sem tetszik különösebben, Nagy László fordítása pedig végképp nem, olyan szavakkal, mint nyivák, rihít, “ské aztán bré”, trohó. Ja, és amikor hárman beszélgetnek, az nem dialógus (mint ahogy az eredeti címből is látszik). Az Eberhart egyébként Sheri S. Tepper írói (költői?) álneve. Értékelés: 2/5.

Lee Harding: Az őr

The Custodian, 1970. Novella, Damokos Katalin fordítása. Bleeker túlélte a biológiai háborút, egy eldugott hegyi házba vonult vissza, ott gyűjti a széthullott világ kulturális örökségét, amíg egy ismeretlen lány, egy nagyon is ismerős és veszélyes férfi, valamint az eredeti életterüket apránként visszafoglaló őslakosok be nem avatkoznak nyugodt életébe… Ahogy az ausztráloknál ez gyakran (legutóbb pl. a “Tomorrow, When the War Began” című könyvben és filmben is) előfordul, északról, Ázsia felől éri támadás a földrészt. Akárcsak a Mad Max-filmekben, a társadalom villámgyorsan atomjaira hullik, és a túlélők különböző stratégiákat választanak — a kérdés csak az, érdemes-e a múlt darabjaiba kapaszkodni, vagy a jelenből kell kihozni a legtöbbet. Jól sikerült írás, komoly jellemfejlődéssel, és végre erős ausztrál jellegzetességekkel. Értékelés: 4/5.

Martin Loran: Egy csepp viszály

An Ounce of Dissension, 1966. Novella, Veres Júlia fordítása. Quist, a Könyvtáros bolygóról bolygóra repül, és terjeszti a kultúrát a Földről elszármazott különböző civilizációkban — még azokban is, amelyekben a könyv mint a gondolatok hordozója tiltott termék. Furcsa ez a távolról a 451 Fahrenheit témájához kapcsolódó novella. Érdekes a könyvtárosi szakma átértelmezése: a munkakörbe nemcsak a kultúra terjesztése tartozik bele, hanem a szellemi imperializmus, a társadalmi változások elősegítése is. Ugyanakkor a Könyvtáros és a folyton elromló Könyvmoly nevű robot/AI élete az űrhajón tökéletesen érdektelen, bár van benne egy vicces és meglepő utalás a “Chaos Monkey”-módszerre (a robotban egy eldugott összetevő időről időre elront valamit, hogy a könyvtárosok ne essenek ki a szerelői gyakorlatból). A Martin Loran valójában két ausztrál szerző, John Baxter és Ron Smith közös álneve. Értékelés: 4/5.

Richard D. Nolane: Az ausztrál science fiction

Approche de la S. F. australienne, 1980. Tanulmány, Székely Ervin fordítása. A közös nyelv látszólag nagy előny, de az amerikai és angol sci-fi óriási választéka mellett nem egyszerű a helyi szerzők és kiadványok megerősödése. Az ausztrál tudományos-fantasztikus irodalom viszonylag fiatal, és legfontosabb szereplői között sok az amerikai és angol piacra (is) dolgozó, illetve a Brit Nemzetközösségen belül szabadon mozgó, eredetileg angol szerző. De azért a helyi sci-fi kezdi megtalálni a saját hangját. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1982. Tanulmány. Címlapok Donald A. Wollheim saját, DAW nevű kiadójának regényeiből. Bár Kuczka Péter erősen hangsúlyozza, hogy a DAW-címlapok képzeletgazdagságban és minőségben amerikai versenytársaik fölé nőnek, szerintem azért elég hatásvadászok ezek, méghozzá a rossz értelemben: izmos férfiak, vonzó nők, gülüszemű szörnyek. Értékelés: 3/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s