Galaktika 118

Egzotikum: 1990-et írunk, a szerkesztőség kapott egy kínai sci-fi-novelláskötetet – még sosem láttak ilyet. Mi meg itt ülünk 2026-ban, és egyfolytában Cixin Liut olvasunk és nézünk. Minden tekintetben vegyes a lapszám, a témák, szerzők és sajnos a minőség is komoly változatosságot mutatnak. Nagyot (de az előző két résznél azért halkabbat) szól Stephen King “A köd”-jének…

Galaktika 116

A lapszám vezércikke – kiszámíthatóan, némileg most már unalmasan – megint azon lamentál, hogy most már bárki kiadhat bármit, a minőség viszont tartalmilag és morálisan egyaránt jóval a béka alsó fertálya alatt van. A Galaktika továbbra is igyekszik magasra emelni a fáklyát, sőt, ez a szám az egyik legerősebb az utóbbi idők kínálatában. Elindult Stephen…

Galaktika 115

Nyúlfarknyi megemlékezés Lugosi Béláról, aztán jöhet a következő – átlagosnak kinéző, de annál azért erősebb – lapszám. Visszatérő motívum (legalábbis számomra) a tudomány és valami tudományon túli/inneni világ határának elmosódása. Ez valószínűleg nem szerkesztői tematika, de újraolvasva szórakoztatóan egységesnek hat. Ami kiemelkedik: Ben Bovától az izgalmas Géppárbaj, Robert Baudtól az irodalmi igényességű (de szerintem emiatt…

Galaktika 111

Biztató a szerzők listája: Orson Scott Card, Andrej Dmitruk, Harry Harrison, Alan E. Nourse – egyesek felnőnek a feladathoz, mások kevésbé. Akiket dicsérni lehet: Cardtól a Szemet szemért nagyszerű, hátborzongató írás, és kikacsint mögüle Ender. Dmitruk … az élet tengerének tovasikló nagy démona… című klasszikus sci-fije elsősorban az első fele miatt emelkedik ki, Nourse Nagyvizitje…

Galaktika 110

Átlagos vegyes lapszám, igazán kiemelkedő anyagok nélkül. A szerkesztői cikk a gyorsuló időről ír, és arról, mennyire igaz ez Magyarországra – hát nem tudom. Mennyire? A novellák közül tetszett Sturgeontól Az aranyspirál, Tanith Lee-től a Sírás az esőben, Alan E. Noursetól a Fertőzöttek, de Lafferty és Badurek írása is bejött. Fujkin István képregénye a Vörös…

Galaktika 109

Ambivalens lapszám, több remekbe sikerült és néhány kritikán aluli írással. Kezdem a dicsérettel: Wolfram Kobertől a formabontó karakterépítésű Nova kiemelkedik a többi közül, de Silverbergtől Az undor idézete (plusz: Gilgames! mínusz: a grafikák), Klaus D. Krügertől Az álom, Samuel R. Delanytól az Aye és Gomorrah és Wojciech Maziarskitól az Örvény is remek írások. Kiábrándító volt…

Galaktika 107

Néhány hosszabb és sok-sok rövidebb írás. Kevés az értékes, annál több a kritikán aluli: tudom, ez szubjektív, de adtam három kettes és egy egyes osztályzatot is. Új folytatásos regény kezdődik: a Kedves ellenségem, amiből sikeres film is készült. Tetszett Rotslertől A műpártoló, Puhovtól a Terminátor (nem az, egy másik) és Aldisstól A Nix Olympica megörökítésével…

Galaktika 106

Újabb vegyes lapszám. Volt másfajta a nagyalakú sorozatban? Talán a 64. és 70. számok. Itt mindenesetre befejeződik a Bulicsov-(kis)regény, és akad azért még pár figyelemreméltó írás: Spinradtól a Hírzárlat, az első itthon megjelent Kim Stanley Robinson-novella, a Visszatérés a Szivárvány-hídról, Kingtől a Védekező mechanizmus, Niventől a Kivárni, és Touzaintől a Vízikutyák. A Robinson- és a…

Galaktika 105

Megjelent Orwelltől az 1984 – újságolja a Galaktika egyik olvasója, és azt kérdezi Kuczka Györgytől, sci-finek számít-e a regény. Nincs határozott válasz. Szó esik még a Galaktika Baráti Kör tagjainak szervezett Fantasztikus Hét filmjeiről, de ezekre majd egy későbbi posztban visszatérünk. A lapszám egyébként nem “nagy szám” (elnézést :-)), kevés a kiemelkedő írás. Kir Bulicsov…

Galaktika 101

A kérdés máris megválaszolásra került: a 101. szám nem tudja hozni a jubileumi százas magas színvonalát, de azért bőven vállalható. A Gene Wolfe-írás (A cseregyerek) egészen kiemelkedő, de Nortontól az Indián mágia, Andrevontól A gyerekeknek mindig igazuk van és Dévényitől a Pánikra semmi ok is kitűnő. Kolonics István alacsony testzsírszázalékú, mohikánfrizurás, bronzbarna íjásznője a címlapon…