Nyúlfarknyi megemlékezés Lugosi Béláról, aztán jöhet a következő – átlagosnak kinéző, de annál azért erősebb – lapszám. Visszatérő motívum (legalábbis számomra) a tudomány és valami tudományon túli/inneni világ határának elmosódása. Ez valószínűleg nem szerkesztői tematika, de újraolvasva szórakoztatóan egységesnek hat.

Ami kiemelkedik: Ben Bovától az izgalmas Géppárbaj, Robert Baudtól az irodalmi igényességű (de szerintem emiatt megosztó) Repkény, Patricia Shaw Mathewstól a fantasynak induló, de sci-fiben végződő Lariven, Ursula K. Le Guintől az indián mítoszra emlékeztető Ti buffaló lyányok…, Stephen Kingtől (végre!!!) A fűnyírós ember, de Bogáti Pétertől a Fekete kapcsolat is szellemes.

Amivel továbbra sem tudok kibékülni: a Más világok rovat, abban is főként Földeák Iván újabb szovjet csodagyógyító-híre. Nektek bejöttek ezek a para-* írások?

A címlapon Jantner János festménye: tökéletlen teremtmények néznek egy szögletes spirált (ha létezhet ilyen egyáltalán). Belül Michael Whelan fotója és egyik képe, hátul ATLANTISZ Magazin-reklám. Mindez harmincnyolc forintért.

A lapszám írásai:

Ben Bova: Géppárbaj

The Dueling Machine. Novella, 1963. Mészáros Klára fordítása. Fujkin István illusztrációi. A párbajgép segítségével a felek szimulált környezetben küzdhetnek meg egymással és oldhatják fel nézeteltéréseiket, így senkinek sem esik baja – a Keras birodalom képviselője, Odal őrnagy azonban más világok politikai vezetőit győzi le, akik az elvben biztonságos küzdelembe belehalnak… Ismerős az alaphelyzet: hosszasan keresed a hibát a hardverben és a szoftverben, aztán kiderül, hogy emberi tényezőkre kell visszavezetni mindent. Jó az alapötlet, 1963-ban még merészebbnek tűnhetett, mai szemmel, az MMOG-ok világában persze kevésbé érdekes. A magyar címadást nem értem, jobb lett volna a tükörfordítás. 4/5.

Robert Baud: A repkény

Novella, 1990. M. Tóth Éva illusztrációi. A Beethoven-rajongó Schwartz bácsi a Hetedik szimfóniát hallgatta, amikor dolgozott, a Missa Solemnist, amikor vacsorázott, és az Appassionatát, amikor a vécére ült – halála után Jiři és családja költözött a repkénnyel felfuttatott falú házba: ugyanazokat a zenéket hallgatták, és fogalmuk sem volt róla, hogy a pavlovi reflex nemcsak a kutyáknál működik… Kőkemény horror, ami elsőre nem látszik, mert egy egyszerű idős asszony, Libuše néni meséli el a maga csapongó, az időben ide-oda ugráló, a halálosan fontosat és a lényegtelen apróságokat egy szinten kezelő módján. A szörnyű végkifejlet kapujában aztán meg is torpan, nem mondja ki, de addigra már tudjuk, mi történt. Mesterdarab. A Baud egyébként Vassy Zoltán írói álneve. 4/5.

Velko Miloev: A nyárfa

Тополата. Novella, 1988. Botos Éva fordítása. Jenkovszky Iván illusztrációi. Az író önként vállalja, hogy saját, élettel teli világa sivár és kihalt tükörképébe utazzon, de megbetegszik, így várni kénytelen, amíg felépül és visszaindulhat – csak egy csodálatosan életerős és egészséges nyárfa tartja benne a lelket… Erre mondják, hogy belehal a szépségbe: költői képek és részletes leírás hosszú-hosszú hasábokon keresztül. Mintha az Oscar-díj valamelyik irodalmi megfelelőjére gyúrna. 3/5.

FILM, TV, VIDEÓ

Szilágyi G. Gábor: Brick Bradford

Kritika. A negyedik legendás sci-fi képregényfigura, a Buck Rogers-, Superman- és Flash Gordon-kortárs bemutatása. Nem is hallottam még róla. Rövid az ismertető, ami ebben az esetben arányban is áll a rajzfilmfigura relatív népszerűségével. A tévésorozatba azért belenéznék! 3/5.

Kóczián János: Filmhírek

Kritika. Négy sci-fi film bemutatása. Moon 44, A múzeumlátogató, Mindfield, Start Trek V: The Final Frontier – az utolsó kivételével kevésbé érdekesek. 3/5.

Patricia Shaw Mathews: Lariven

Lariven. Novella, 1983. Morvay Nagy Péter fordítása. Benkő Sándor illusztrációi. A Földnek telepaták kellenek, hogy segítsenek a civilizációk közötti kapcsolatfelvételben és a csillagközi navigációban, Lariven telepata utódai viszont életképtelenek – lehetséges a szövetség a két fél között, és ha igen, milyen áron? Fantasynek tűnik, és be is került pár gyűjteménybe, de Mathews novellája inkább sci-fi, ami erősen kötődik a Darkover-hagyományhoz és lazábban a Dűnéhez. 4/5.

Ursula K. Le Guin: Ti buffaló lyányok, jertek ki ma éjjel

Buffalo Gals, Won’t You Come Out Tonight. Novella, 1987. Baranyi Gyula fordítása. Bíró Péter illusztrációi. Myra gépe lezuhan, a kislány életben marad, Prérifarkas, Szajkó, Cinege és a Régi Nép más tagjai mentik meg és fogadják be – a lány tudja, hogy az Új Néphez tartozik, de nem biztos benne, szeretne-e visszatérni hozzájuk… Modern mítosz, natív amerikai indián elemekkel tarkítva (amiért Le Guin meg is kapta a magáét). Nem tudom, hogy szeressem-e – remekül beleillik a szerző széles témaválasztási gyakorlatába, sci-fi viszont egy csepp sincs benne. 4/5.

William E. Cochrane: Minster West

Minster West. Novella, 1977. Nagy Gábor fordítása. Fujkin István illusztrációi. Miután megölte a trükközni próbáló futárt, Albert North-t, West igyekszik feltűnés nélkül eljuttatni a kétmillió aranydollárt Svájcból Bel Airbe, de rájön, hogy Reagan Under, a bérgyilkos rá és a pénzre vadászik – veszélyes hajsza kezdődik közöttük… Klasszikus gengsztertörténet, amiben igazából fölöslegesek a megírás idején futurisztikusnak számító kellékek, mint a nagysebességű földalatti vonatok, az önvezető autók és az automata terrorvédelmi eszközök: nélkülük is működőképes a sztori. A vége furcsán lapos – lemaradtam volna egy mélyértelmű tanulságról? Nem hiszem. 3/5.

MÁS VILÁGOK

Mircea Malița: Értelem a kozmoszban

Pensieri nel cosmo. Tanulmány, 1971. Mészáros Katalin fordítása. Lehetséges a kristályokra épülő “élet”, evolúció és végső soron az intelligencia – és lehet, hogy már találkoztunk is ilyennel? Erősen elméleti 1970-es fejtegetés, amit kiegészít az egy évvel később íródott utolsó pár bekezdés: egy 2030-ra datált “beszámoló” az ember és az INTIM-1 (INTIM-1? really?) bolygó lakói közötti találkozóról. Ahogy a rovat egyes, a korábbi lapszámokban olvasható cikkeiben, a forrás itt is az olasz Pianeta folyóirat. Az eredeti cikk valószínűleg román nyelvű, de nem találtam meg, csak az olasz változatot. 2/5.

Földeák Iván: A varázslót betiltották

Tanulmány. Anatolij Kaspirovszkij, a szovjet televíziós “távgyógyító” “munkásságának” bemutatása. Újabb Földeák-cikk keleti nagy testvérünk állítólagos pszi-erővel rendelkező alakjairól. Kaspirovszkij orvosi diplomát szerzett, pszichoterapeutaként dolgozott, majd módszert és eszközkészletet váltott: televízión keresztül csillapított fájdalmat, szüntetett meg krónikus betegségeket, tett lehetővé érzéstelenítés nélküli műtéteket – azt hiszem, itt helyes az “allegedly” angol határozószó használata. Még az állami tévében is ment műsora, a cikk épp arról szól, hogy ezt az egészségügyi minisztérium nyomására (no meg szakmai ellentétek miatt) megszüntették. Nem tudom, mindez hatott-e a mi Gyurcsók Józsefünkre, mindenesetre Kaspirovszkij már korábban és százmilliós nagyságrendű közönségnek “küldte az energiát”. 2/5.

Stephen King: A fűnyírós ember

The Lawnmower Man. Novella, 1975. Hajdú Gábor fordítása. Vass Mihály illusztrációi. Amikor a Harold Parkette pázsitját nyíró gimnazista srác véletlenül miszlikbe aprít egy macskát, Parkette úgy dönt, eladja a gépet, és inkább felfogad egy profi, saját felszereléssel rendelkező fűnyíró vállalkozót – a kiérkező „szakemberre” azonban nincs felkészülve… Fekete humorú természetfeletti horror, King korai írásainak jellegzetes darabja a Night Shift című novelláskötetből. Az első írása a Galaktikában! Úgy tűnik, a folyóirat elkezdte felkészíteni az olvasókat a két szám múlva érkező A köd (The Mist) című kisregényre. Egyébként Parkette meneküléséről egy újabb Love, Death & Robots-film, az Automated Customer Service jutott eszembe, bár ott legalább eldöntetlen marad a befejezés. 4/5.

Fritz Leiber: Mr. Bauer és az atomok

Mr. Bauer and the Atoms. Novella, 1946. Kapuvári Zsuzsa fordítása. M. Tóth Éva illusztrációi. Orvosa megnyugtatja, hogy nem rákos, de Bauer nem is ettől fél: úgy gondolja, láncreakciót indíthat el a saját testében… Kissé zavaros a rákos sejtek és az atombomba működésének összemosása, de egyetlen évvel vagyunk Hirosima és Nagaszaki után, szóval ne csodálkozzunk. 3/5.

KÖNYVEKRŐL

Trethon Judit: A Proxima Centauritól Budapestig

Kritika. Gáspár András Kiálts farkast! című regényének bemutatása. Van olyan Telex-filmkritikus, akinek a negatív értékelése számomra azt jelenti, hogy valószínűleg érdemes megnéznem a filmet. Trethon Juditról egyik olvasóm írta nemrég, hogy kritikusi munkássága legalábbis ambivalens. Itt most dicséri Gáspár András első regényét: jó jel ez vajon, vagy nem? Azt hiszem, megpróbálom beszerezni a könyvet… 4/5.

Vásárhelyi Lajos: Tömjénben ülve

Kritika. Elis Dei Csapda Erósznak című regényének bemutatása. Vásárhelyi nem kíméli a művet: “[C]sodálatos fürdőszobák minden mennyiségben.” Egyébként Elis Dei = Dei Erzsébet, és úgy tűnik, szívén viseli az erotikus témákat. Pár évvel a Csapda Erósznak után megjelent az Itáliai éjszakák, aminek a fülszövege így kezdődik: “Mit csinálnak a szép magyar lányok a forró itáliai éjszakában? Erre keres és ad választ ez a riportregény.” 3/5.

Hajdú Gábor: Paramítosz

Kritika. Philip José Farmer The Voice of the Sonar in My Vermiform Appendix című regényének bemutatása. Farmer saját meghatározása szerint műve “a legabszurdabb, mindazonáltal még mondanivalóval bíró irodalom”, és a kritikus bőségesen illusztrálja is ezt a definíciót a könyvből vett példákkal. 4/5.

Zsoldos Endre: És akkor mi van?

Kritika. Luigi Menghini A felhőbirodalom című regényének bemutatása. Kár volt kiadni, sőt, megírni is a Láncreakció folytatását – eléggé sarkos értékelés ez, de Zsoldos itt kemény, mint a vídia. Akkor már el sem olvasom. 3/5.

Bogáti Péter: Fekete kapcsolat

Novella. Bíró Péter illusztrációi. A főhőst felhívja néhány napja meghalt barátja: rájött, hogyan lehet telefonálni a túlvilágból, és lenne egy ötlete… Ez ám a hatásos kezdés: “Albertet szombaton délelőtt temettük. Hétfőn este felhívott telefonon.” Nemcsak a címbeli kapcsolat fekete itt, hanem a humor is, amibe belefér egy ambiciózus barátnő meg az ő sötét (tessék, már megint!) terve. 4/5.