Kuczka Péter ironikus (de azért eléggé elkeseredett) szerkesztőségi cikkében közli, hogy a szerkesztőség mellett minden Galaktika-olvasó is bűnrészes: értéktelen irodalmat írunk és olvasunk, amiért a művelődési miniszter döntése értelmében “kulturális járulékot”, ismertebb nevén “giccsadót” kell fizetnünk (ez természetesen beépül a folyóirat árába).

Akad persze néhány kevésbé értéktelen giccs ebben a lapszámban is: én nagyon élveztem Pohltól az Iradeska Mars-lakóit, Wittlingertől a Még egyszer Ádám és Évát, Williamstől a Dinoszauruszokat és Vellertől a Minden rendbe jön című írást. A Más világok áltudományos kaleidoszkópja viszont továbbra sem a kedvencem. Ha már kaleidoszkóp: valamiért így hívják most a Film, TV, videó rovatot.

A Metropolis robot-Mariájából továbbfejlesztett, félkész fejű fémnő a címlapon Veres László festménye, hátul továbbra is az ATLANTISZ reklámja, belül ezúttal Chris Achilleos fotója és egy képe. A magazin 38 forintba került.

A lapszám írásai:

Frederik Pohl: Iradeska Mars-lakói

Iradeska’s Martians. Novella, 1986. Szántó Diana fordítása. Vass Mihály illusztrációi. Sanford PR-tanácsadói kiküldetéssel érkezik Iradeskába, ahol meglepetésére megbízzák egy államcsíny kommunikációs feladatainak ellátásával, pedig nem igazán látja át az ország zűrzavaros politikai viszonyait – azt pedig még kevésbé érti, miért gondolják róla, hogy a Mars-lakók szakértője… Lám, lám, Pohl művei között is akad (sőt, nem is olyan ritka) a sci-fit csak érintőlegesen tartalmazó írás. Itt például a marslakók többszöri említése az egyetlen tudományos-fantasztikus motívum, a sztori nélkülük is remekül funkcionálna. A képzeletbeli ázsiai ország és az ottani tisztségviselők leírása egyébként “spot on”, aki pedig tanácsadóként került már hiányos “brief” alapján zavaros induló helyzetbe ügyfélnél (én igen!), az átérzi a főhős frusztrációját. 4/5.

Karl Wittlinger: Még egyszer Ádám és Éva

Noch einmal Adam und Eva. Novella, 1978. R. Pap Edit fordítása. Lovász Zoltán illusztrációi. Sybille anyját terhessége alatt félrekezelik a kórházban, a kislány talán ezért tesz szert telepatikus képességekre, amikről az ország elnöke is tudomást szerez, így maga mellé rendeli a lányt, hogy felderítse tárgyalópartnerei szándékait, és kiszűrje a merénylőket – de Sybille szerelme, a szintén telepata Adamo is a rendszer ellensége… A félrekezeléses sztori kicsit zavaros, a befejezés pedig túlságosan sima, de a történet érdekes. Az írás valószínűleg a Történetek a jövőből (Geschichten aus der Zukunft) tévésorozat egyik epizódjának utólagos “megnovellásítása”. 4/5.

KALEIDOSZKÓP

Pósa Zoltán: Fantasztikus filmmozaik

Kritika. Szórakoztató sci-fi- és horrorfilmek a mozikban és videókazettákon – minden, mi szem s szájnak ingere. Hiszen olyan mesteri iparosmunkák közül válogathatunk, mint a Szellemirtók II, a Támadók a Marsról, a Rémálom az Elm utcában, a Mélytengeri szörnyek, Az újjászületés, a Meghalok érted, a Frankenstein, avagy az őrültek kórháza és a Beszélő bábu. Spielberg meg inkább maradjon a kommerszfilmes kaptafánál, mert művészfilm-kísérletei, a Bíborszín és A nap birodalma “gejl” alkotások… Fura ízlése van a kritikusnak. 2/5.

Szilágyi G. Gábor: A király

Kritika. A Stephen King-könyvek filmváltozatainak bemutatása. Inkább általános King-dicséret ez, a filmekről valójában kevés szó esik. Nem is csoda: 1990-re már legalább négy regény (A holtsáv, A ragyogás, Christine, Cujo) megjelent magyarul, a hazai mozikban és tévében semmit sem láthattunk. 3/5.

Kóczián János: Filmhírek

Kritika. Nagysikerű sci-fi- és horrorfilm-folytatások és új belépők bemutatása. A szokásosnál erősebb lista: Honey, I Shrunk the Kids, Critters 2, The Abyss, Back to the Future, Part II. 3/5.

Walter Jon Williams: Dinoszauruszok

Dinosaurs. Novella, 1987. Galamb Zoltán fordítása. Jenkovszky Iván illusztrációi. Drill, a diplomata a sharok központi világára érkezik, hogy elsimítson egy „kellemetlen” incidenst: az emberek egyik pilóta nélküli terraformáló űrhajója kiirtotta egy shar bolygó lakóit – vajon meg tud állapodni vendéglátóival az értékrendjük közötti óriási különbség dacára? Amikor az emberek nyolcmillió éves fejlődés és specializálódás után nem egyszerűen elfelejtik az alapvető erkölcsi értékeket, de már akkor sem értik ezek fontosságát, amikor valaki emlékezteti rájuk őket… “Én vagyok én, te vagy te, ki az őslény, én vagy te?’ 4/5.

Gilda Musa: Max

Max. Novella, 1964. Patak Márta fordítása. Benkő Sándor illusztrációi. Max csak két dologban biztos: nem anyától született, hanem laboratóriumban alkották meg, és most meg akarják ölni, ezért megszökik – de elkapják, a tudós pedig, aki csapatával együtt létrehozta a fiút, valamiért azt állítja, hogy Max az ő törvénytelen gyereke… Kicsit hosszú az írás, és a terjedelem jelentős része arra megy el, hogy a főszereplő gondolataiból és érzéseiből próbáljuk rekonstruálni, miről is van szó. Az egyház jellegzetesen olasz (latin?) szerepe érdekes. A lezárás túl kerek. 3/5.

LIDÉRCFÉNY

Rosemary Timperley: Ismeretlen vidéken

Little Boy Haunted. Novella, 1989. Hajdú Gábor fordítása. A főhősnő holtfáradtan száll fel a megszokott 13-as buszra, a zsúfolt alsó szintről egyből felmegy az emeletre, ami csodával határos módon üres – egy idő után feltűnik neki, hogy soha nem látott útvonalon haladnak… A Galaktika által feltüntetett eredeti cím, “Little Boy Haunted”, teljes tévedés: az egy másik írás, ami az eredeti horrorantológia, a 30th Pan Book of Horror Stories tartalomjegyzékében egy sorral lejjebb található. A novella maga nem nagy szám, a kiszámítható csavarral a végén. 3/5.

Jonathan Cruise: … s kiveti halottait a tenger

… And the Sea Shall Give Up Its Dead. Novella, 1989. Hajdú Gábor fordítása. Bíró Péter illusztrációi. Richard Porlock felesége tragikus halála után új szerelemre lel a gyönyörű cornwalli partvidéken, de kedvese, a lány családja és a városka lakói mindent elkövetnek, hogy Martin ne legyen ott február 29-én – őseik ugyanis 1832-ben ezen a napon a sziklás part felé csalták a Lady Fortune rabszolgaszállító hajót, majd kirabolták és meggyilkolták a legénységet, és négyévente viselniük kell tettük következményeit… A hamis fényjelzéssel zátonyra futtatott és ott kifosztott hajó nem újkeletű téma, de azért elég sok itt az egyezés szerintem az 1989-es novella és John Carpenter 1980-as “The Fog” című filmje között. Persze, itt van keretsztori, szerelmi szál és a helyszín Cornwall, de Cruise valószínűleg kapott egy kis “inspirációt” Carpentertől. 3/5.

Mihail Veller: Minden rendbe jön

Всё уладится. Novella, 1980. Bazsó Márton fordítása. Horváth Ákos illusztrációi. Csizsikovot kirúgták a munkahelyéről, felesége elhidegült tőle, úgy érzi, semmire sem megy az életben, szabadidejében vágyakozva nézeget a múzeumban egy festményt, ami csobogó patak mellett álló kis gerendaházat ábrázol – aztán egy éjjel rádöbben, hogy valóságossá tudja tenni a bármilyen képen látható dolgokat… Tetszik, ahogy a főhős, miközben megpróbálja bemutatni újsütetű képességét ismerőseinek (elsősorban a legkülönbözőbb életutakat járó egykori osztálytársainak), egyben a szovjet valóság keresztmetszetét is megmutatja. A jól kidolgozott csavar a végén pedig váratlan. 4/5.

Janusz A. Zajdel: Rendnek kell lennie!

Porządek musi być. Novella, 1975. Nemere István fordítása. Horváth Ákos illusztrációi. Az űrhajó kísérleti hajtóműve a fénysebességet elérve beragad, Coen nem tudja fékezésre kapcsolni, így jobb híján hibernálja magát, és a Földtől ötven fényévnyire, a Galaktikus Űrhajózás 94-es Ellenőrző Állomásán ébred – a helyi Harmadosztályú Gép szívesen segítene, de csak a távoli Főfelügyelő adhat ki parancsot, és a döntési folyamat eltart egy kis ideig… Vicces kis bürokrácia-fikázó karcolat. A “Beyond the Aquila Rift” című Love, Death & Robots-epizód hasonlít az alaphelyzetre, de ott másfelé kanyarodik a történet. A szerkesztőség itt sem állt a feladata magaslatán, az eredeti címet teljesen rosszul írták. 3/5.

MÁS VILÁGOK

Földeák Iván: A “boszorkány” megnyeri a pert

Tanulmány. Ninel (vagy Nina) Szergejevna Kulagina, a híres/hírhedt szovjet parafenomén bemutatása. Újabb, az áltudományok népszerűsítésével kacérkodó cikk – úgy látszik, ez a határátlépés a rovat (egyik) küldetése. Kulagina megítélése ambivalens, való igaz, hogy becsületsértési pert nyert egy szovjet folyóirat ellen, amely szélhámosnak nevezte őt, de ettől még nem biztos, hogy nem az. A cikk rengeteg túlzó következtetéssel operál, ami azért kár, mert néhány érintett téma, így például az élő szervezetek által keltett fizikai mezők vizsgálata, nagyon is valós, de a többivel összekeveredve komolytalanná válik. 2/5.

Maarten Lietaert Peerbolte: Születés előtti kozmikus tudat

Conscienza cosmica prenatale. Tanulmány, 1971. Mészáros Katalin fordítása. A magzati állapotban érzékelt jelenségek kihatása a születés utáni életútra a pszichoanalitikus szemével. Itt is keverednek jól alátámasztott állítások, például a magzat heves szívverése nagy zaj hallatán, valamint meredek feltételezések, például az, hogy a magzat (és így a későbbi felnőtt) magára a fogantatásra mint „kozmikus eseményre” is visszaemlékszik. Peerbolte holland volt, anyanyelvén és angolul is publikált, ennek az írásnak azonban az első ismert közlése a Pianeta című olasz folyóiratban jelent meg, olasz nyelven. 3/5.

Földeák Iván: Ámokrepülők az Urál felett

Tanulmány. Egy szovjet szállítógép legénysége a felszállás után eszméletét veszti, a robotpilóta irányítja a gépet, míg az egyik pilóta magához nem tér – műszaki hiba, szakmai mulasztás vagy a szovjet fegyveres erőkről széles körben feltételezett alkoholizmus játszott itt szerepet? A megtörtént eseménynek több olvasata is lehet, a szűkszavú katonai jelentéseket oknyomozó újságírók egészítették ki nem feltétlenül megbízható adatokkal. Érdekes nézni, Földeák melyik oldalnak miben ad igazat. 3/5.

Ryszard Głowacki: Mi vagyok én?

Czym jestem?. Novella, 1982. Nemere István fordítása. Rőczei György illusztrációi. Egy most megszületett lény monológja – azon töpreng, a természet szándékos produktuma ő, annak tévedése, vagy egy meghatározott feladatra létrehozott, majd feleslegessé válása után megsemmisítendő homeosztatikus automata? Keményan koppan az utolsó mondat. 3/5.

Krausz Tivadar: Mikor a krumpli “hangulatba” jön, illetve az idő érzete mint hiábavaló reménykedés

Novella. A koldusszegény Déli Szövetség és a gazdag, de dekadens Északi Liga harcban állnak, a Vöröskereszt és egyes humanista északi csoportok burgonyaszállítmányokat küldenek az éhező délieknek, ahol az utóbbi időben rejtélyes robbanások történnek… Ez van akkor, ha a krumplinak saját ideje van, és programozható. Ötletes! 3/5.