“Napjainkban a valóság gyakran felülmúlja a képzeletet, így talán csökkenhet a sci-fi népszerűsége is…” – írja Trethon Judit a lapszám vezércikkében. Tehát már a Black Mirror előtt is ettől tartottak a műfaj alkotói és szerkesztői! No meg a kínálat felhígulásától. “Csak egy dolgot tehetünk: válogatunk. Szerencsére most már van miből…”

Fantasztikusan indul a lapszám: Bretnortól a Schimmelhorn papa yangja és Allentől a Lángoló tekintetek kiemelkedő novellák, de aztán gyorsan fejest ugrunk a mélybe, és (konkrétan Egely György áltudományos könyvének hozsannájánál) padlót is fogunk. Szerencsére javul a helyzet, főként a vége remek: Zajdeltől a Hová megy ez a villamos?, Niventől Az ember, aki nem akart kirakós játék lenni és főként Piegaitól a Mese egy elveszett gyermekért gyönyörűen kikerekítik a tartalmat.

A címlapon stilizált felhőkarcolók előtt, levegőben lebegő járdán álló rezignált zöld macska, mögötte aggódó elefánt: Veres László munkája. Belül Philip Castle portréja, valamint egy képe. A hátsó belső borítón néhány lapszám óta a következő szám írásait népszerűsítő grafikák, a hátsó címlapon (új) szokás szerint ATLANTISZ-reklám. Az ár 38 forint.

A lapszám írásai:

Reginald Bretnor: Schimmelhorn papa yangja

Papa Schimmelhorn’s Yang. Novella, 1978. Damokos Katalin fordítása. Lovász Zoltán illusztrációi. Bár maga sem tudja pontosan, hogyan, de az öreg Schimmelhorn összerakott egy antigravitációs szerkezetet, és beszerelte régi tragacsába, hogy elvihesse egy körre az aktuális „cicuskát”, akinek éppen csapja a szelet – néhány nagyhatalmú ember azonban úgy gondolja, a találmány többre is képes: átjárót nyithat a mi „yang” világunk és egy alternatív „yin” világ között… Schimmelhorn papa az idős, szoknyapecér, tört angolsággal beszélő, elképesztő dolgokat létrehozó naiv feltaláló archetípusának paródiája. A novella több kötetben is megjelent, az egyik legjobb a “The Schimmelhorn File: Memoirs of a Dirty Old Genius” – a cím mindent elmond. 4/5.

Steve Allen: Lángoló tekintetek

The Public Hating. Novella, 1955. Kapuvári Zsuzsa fordítása. Jámbor Lajos illusztrációi. A kormány felszólítására hatvanötezer ember gyűlt össze a New York Yankees stadionjában, és milliók nézik a közvetítést a tévében – a cél: egy halálraítélt politikai fogoly, Ketteridge professzor kivégzése a tömeg összpontosított akaraterejével… Allen nem elsősorban SF-író: humorista, zenész, televíziós személyiség volt, és az amerikai Tonight Show első műsorvezetőjeként vált híressé. Az SF Encyclopedia szerint éppen a „The Public Hating” volt az első kifejezetten fantasztikus műve. A sztori az ötvenes évek parapszichológiai lázából indul ki, de belejátszanak Allen személyes élményei: színesbőrű interjúalanyokkal beszélgetett a műsorában, és gyűlölködő leveleket kapott emiatt. A novella nem hibátlan, szokásosan béna az expozíció, ismerősök elmondják egymásnak az alaphelyzetet, hogy mi, olvasók is képbe kerülhessünk. De az összhatás vérfagyasztó, főleg ha belegondolunk, hogyan támadják egymást random emberek a Facebookon – szerencsére telekinetikus képességek nélkül. 4/5.

KÖNYVEKRŐL

Urbán László: Szubjektív jegyzetek a sci-firől

Kritika. Rengeteg a könyv, nemcsak az 1990-es frankfurti könyvvásáron, hanem a rendszerváltás utáni Magyarországon is, de a mennyiség növekedését nem követi a minőségé. Régen, például 1972-ben minden jobb volt, miért nem adja ki valaki a húszas években népszerű Aller Képes Családi Lapját, és különben is Határ Győző. Kicsit értelmiségi fanyalgásnak tűnik ez az írás. 2/5.

Gáspár András: A kínai módszer

Kritika. Az Elixír magazin bemutatása. Az értékelés szerint a kiadvány – címének megfelelően – jutányos áron megrendelhető fantasztikus gyógymódokról és -szerekről, csodálatos képességű emberekről szól, célközönsége a kritikus gondolkodásra nem képes, viszont hinni akaró vásárló. Azért ír róla a kritikus, mert az Elixír “tudományos-fantasztikus szórakoztató magazin”-ként határozza meg önmagát, és még valami SF-díjat is sikerült elnyernie. 3/5.

Vásárhelyi Lajos: A bemocskolt Paradicsom

Kritika. Wolfgang Jeschke A teremtés utolsó napja című regényének bemutatása. Antiutópia a múltban, szokványosból elgondolkodtatóba forduló sci-fi kalandok – Jeschke első regényének dicsérete, kicsit túl sok részlettel. 3/5.

Hargitai Károly: Új világkép felé?

Kritika. Dus Magdolna és Egely György Titokzatos erők tudománya? című könyvének bemutatása. Hát ez nem kritika, Hargitai teljesen magáévá teszi Egelyék legalábbis kétséges és a tudományos módszer szerint nem kielégítően bizonyított állításait, és már a fizikát alakítaná hozzájuk. 1/5.

Pap Viola: Esik eső karikára

Novella. Kelemen István illusztrációi. A folyó lelassult, de nem eléggé, így csak a Nők bírják, a férfiak nem – az első Nő elmegy a magas rangú Tisztviselőhöz, hogy ráébressze, így nem mehet tovább a dolog… Zavaros? Az alcím (“Vajon kinek a kalapjára?”) sem segít sokat. Környezetvédelmi legenda, kicsit Cerrone “Supernature”-ére emlékeztet. Nincsenek nevek, csak szerepkörök vagy beosztások: még magasabb rangú Tisztviselő, alacsonyabb rangú Tisztviselő és rangon felüli Tisztviselő, ami kissé már komikus. 3/5.

Mozsgay Géza: Konzílium

Novella. Harsányi Sándor illusztrációi. Az AIDS kezelésére kifejlesztett gyógyszer az állatkísérletek során biztatónak tűnik, az emberekben azonban nem kívánt mellékhatásokkal jár, ezért végül tömegoszlató fegyverként hasznosítják – egy fiatal nő pedig, akit a készítményt tartalmazó gumilövedékkel fejbe lőnek, mintha képessé válna arra, hogy lássa a jövőt… Áldokumentumokra épülő novella – ez a formátum nem túl eredeti, és gyakran fölösleges extra réteget tesz a történet köré. Itt szerencsére jól működik. A cím arra utal, hogy a (természetesen magyar) lányt gyógyító, Amerikába szakadt orvos hazai kollégájával-barátjával beszéli meg a diagnózist és a lehetséges kezelést. Tetszik a jövő definíciója! 4/5.

Doris Egan: Az időutas

Timerider. Novella, 1986. Kaposi Tamás fordítása. Lovász Zoltán illusztrációi. Ceece és csapata értékes tárgyakat lopnak a múltból a titokzatos D’drendtek megbízásából, most éppen egy csodálatos sirályszobrot emelnének el egy múzeumból az ott dolgozó fiatalember segítségével, aki álmai asszonyát látja a nőben – de Ceece beleszeret a fiúba… Ez Egan első megjelent novellája, érezni, hogy anyait-apait beleadott, emiatt túl részletes a világépítés, és kicsit hosszú is lett az egész. Ha egy regény első (néhány) fejezete lenne, el akarnám olvasni a folytatást! Hármas fölé. 3/5.

MÁS VILÁGOK

Michel Croce-Spinelli: A kőóriások szigete

L’île aux géants de pierre. Tanulmány, 1970. Mészáros Katalin fordítása. A Húsvét-szigetek civilizációjának keletkezése, tündöklése és bukása a maori telepesektől a perui rabszolgatartókon át az európai gyarmatosítókig. Alaposnak tűnő kutatással összeszedett (de azért olvasmányos) történeti, gazdasági, szociológiai és kulturális áttekintés. A szerző neve nem Michele, csak Michel. 4/5.

Vassy Zoltán: Filippinózis

Tanulmány. A kézrátétellel gyógyító Fülöp-szigeteki csodadoktoroktól a test öngyógyító képességéig – biztos, hogy ez mind szélhámosság, és csak a nyugati orvoslásban bízhatunk? Korrekt írás, jó kérdésfeltevések, a kor és az információhoz való hozzáférés szintjének megfelelő válaszok – ilyesmi kellett volna az Egely-dicsőítés helyett is. 3/5.

Földeák Iván: Fej nélküli, háromszemű lény szállt ki az űrhajóból…

Tanulmány. A Szovjetunióban is megnőtt az UFO-észlelések száma, felállt az ezeket ellenőrző testület, de – akárcsak az USA-beli Condon-bizottság – nem igazán talált hitelt érdemlő bizonyítékot. Ez a legjobb megfigyelés: “Az 1989-es év a döntő áttörés éve volt a szovjet sajtóban. Soha annyi anyag nem látott napvilágot, mint most. A szakemberek úgy vélekednek, hogy ez részben a glasznoszty érdeme: régebben tiltva voltak az efféle írások, most viszont minden lap vagy fórum, éppen saját olvasottsága érdekében, ellenőrzés nélkül teret ad mindennemű megnyilvánulásnak.” Hm. Az “érdem” idézőjelbe teendő szerintem… 4/5.

Janusz A. Zajdel: Hová megy ez a villamos?

Dokąd jedzie ten tramwaj? Novella, 1976. Nemere István fordítása. Harsányi Sándor illusztrációi. Már a váltóállítói álláshoz is mérnöki végzettség kell, az emberek éjjel-nappal továbbképzésre járnak, a hobbikertes városrészbe pedig senki sem utazik – de mik azok a szőrös, hol négykézláb, hol két lábon járó lények a külvárosban? Komplex ökológiai és társadalomszervezési kérdések egy kétoldalas írásba sűrítve, jól előkészített csavar a befejezésben – Zajdelre figyelni kell. 4/5.

Larry Niven: Az ember, aki nem akart kirakós játék lenni

The Jigsaw Man. Novella, 1967. Koczóh Péter fordítása. Ámon László illusztrációi. A halálbüntetés legfeljebb a társadalom bosszúvágyát elégíti ki, de ez megváltozhat, ha az elítéltek szervei más emberek életét mentik meg – Lew azonban nem szeretné, hogy az ő testével is ez történjen… Az ABO-vércsoportrendszert a század elején fedezték fel, 1940-ben jött hozzá az Rh-faktor, az 1950-es években értették meg a kilökődések logikáját, 1954-től vese-, 1967-től máj-, sőt szívátültetések is történtek – Niven tökéletesen kapta el a pillanatot. Szerencse, hogy a szervkereskedelem iparággá válása nem pont az ő víziója alapján valósult meg… 4/5.

Borisz Lapin: Tíz év múlva

Десять лет спустя. Novella, 1966. Földeák Iván fordítása. Horváth Ákos illusztrációi. Alf és Delt tíz éve magukra hagytak két meghibásodott fehérjerobotot egy lakatlan bolygón, de megmaradt robotjaik továbbra is megmagyarázhatatlanul viselkednek, ezért az űrhajósok visszatérnek, hátha a hátrahagyott példányok maradványaiból kideríthetik a hiba okát – nagy meglepetésben lesz részük… Viszonylag gyorsan kilóg itt a lóláb, a teremtéstörténet magyarázata is sántít, és igazából az ötlet sem olyan fényes. 2/5.

Erik Simon: Clivia Neman

Clivia Neman. Novella, 1979. Rónaszegi Éva fordítása. Győrfi András illusztrációi. Amikor Edward Neman tíz társával együtt hosszú űrutazásra indult, felesége, Clivia hibernáltatta magát – a hajó egy év múlva visszatér, ezért az asszonyt felélesztették, hogy ott lehessen, amikor a férje leszáll… Nem túl eredeti ötletből komoly mesterségbeli tudással megírt tragikus történet – az NDK sci-fiben is akadt értékes. 3/5.

Vlagyimir Grigorjev: “Servis Maximum”

“Сервис Максимум”—такая программа. Novella, 1967. Földeák Iván fordítása. Pataki Tibor illusztrációi. A férfi megmenti a lányt a poliptól, a lány beleszeret, és romantikus útra indulnak – vajon akkor is működik ez a történet, ha a férfi egy robot, aki a “maximális szolgáltatás” nevű programot futtatja? Túl sok és közben túl kevés az információ ebben a rövid novellában, és valahogy nem szervesülnek. Mi az a polip pontosan? Miért táncolnak egyesek fejjel lefelé a mennyezeten, miközben kutyák vonyítanak a leparkolt luxusautókban? 3/5.

Hocman Gábor: A hóbortos család

Novella. Benedek Péter illusztrációi. Az unokaöcs örökmozgót barkácsol a pajtában, a nagybácsi vasból aranyat kotyvaszt a szilvalekvárfőző rézüstben, az unokatestvér piros tollal kijavítja a történelemkönyveket, mert a saját készítésű időgéppel tett utazásai során másképp tapasztalta az eseményeket. Csupa Mézga Aladár. De ők sem segíthetnek az íráson, ami nem tart sehonnan sehová. 2/5.

Daniela Piegai: Mese egy elveszett gyermekért

Storia per un bambino perduto. Novella, 1989. Liktor András fordítása. Eszik Alajos illusztrációi. A szegény firenzei lány úgy érzi, megütötte a főnyereményt: gazdag pártfogóba botlott az utcán, aki kedves és nem követelőzik, csak szeretné megismerni a lányt és a várost – de van valami furcsa a férfiban, mintha nem egészen ebbe a világba tartozna… Nagyszerű időutazós-romantikus történet némi tankönyvízű társadalomkritikával, de rengeteg bájjal. A főhős nézőpontjának könnyed és természetes átvételéből érződik, hogy a szerző nő, és ez itt és most az írás javára válik. 4/5.