Kuczka Péter ironikus (de azért eléggé elkeseredett) szerkesztőségi cikkében közli, hogy a szerkesztőség mellett minden Galaktika-olvasó is bűnrészes: értéktelen irodalmat írunk és olvasunk, amiért a művelődési miniszter döntése értelmében “kulturális járulékot”, ismertebb nevén “giccsadót” kell fizetnünk (ez természetesen beépül a folyóirat árába). Akad persze néhány kevésbé értéktelen giccs ebben a lapszámban is: én nagyon élveztem…
Címke: Pósa Zoltán
Galaktika 111
Biztató a szerzők listája: Orson Scott Card, Andrej Dmitruk, Harry Harrison, Alan E. Nourse – egyesek felnőnek a feladathoz, mások kevésbé. Akiket dicsérni lehet: Cardtól a Szemet szemért nagyszerű, hátborzongató írás, és kikacsint mögüle Ender. Dmitruk … az élet tengerének tovasikló nagy démona… című klasszikus sci-fije elsősorban az első fele miatt emelkedik ki, Nourse Nagyvizitje…
Galaktika 110
Átlagos vegyes lapszám, igazán kiemelkedő anyagok nélkül. A szerkesztői cikk a gyorsuló időről ír, és arról, mennyire igaz ez Magyarországra – hát nem tudom. Mennyire? A novellák közül tetszett Sturgeontól Az aranyspirál, Tanith Lee-től a Sírás az esőben, Alan E. Noursetól a Fertőzöttek, de Lafferty és Badurek írása is bejött. Fujkin István képregénye a Vörös…
Galaktika 108
Kivételesen erős válogatás, kiosztottam három ötöst (a Kedves ellenségem befejező részére, a Szöcskék és viperákra a titokzatos Robert Baudtól és Az elveszett földrészre Norman Spinradtól. De Tuttle Kőűrhajója, Niven Apálya és Dévényi idézhetetlen hosszúságú írása is szuper, és akkor a számos jól sikerült kritikáról és tanulmányról nem is szóltam. A megszokottól eltérő címlap Farkas Rudolf…
A tegnap holnapja 