Galaktika 117

Ufók Uljanovszk felett, Uri Geller hazánkba látogat, a Más világok rovat a szerkesztőség szerint “objektív hangú közlésekkel” próbálkozik. Hm. Furcsák a szerkesztési elvek: a nagyot ütő “A köd” után jön a Könyvekről rovat nem kevesebb, mint öt “közepes alá” értékű kritikával. Mint amikor a zenekar berobban a színpadra egy dinamikus nyitószámmal, aztán leülteti a koncertet…

Galaktika 116

A lapszám vezércikke – kiszámíthatóan, némileg most már unalmasan – megint azon lamentál, hogy most már bárki kiadhat bármit, a minőség viszont tartalmilag és morálisan egyaránt jóval a béka alsó fertálya alatt van. A Galaktika továbbra is igyekszik magasra emelni a fáklyát, sőt, ez a szám az egyik legerősebb az utóbbi idők kínálatában. Elindult Stephen…

Galaktika 115

Nyúlfarknyi megemlékezés Lugosi Béláról, aztán jöhet a következő – átlagosnak kinéző, de annál azért erősebb – lapszám. Visszatérő motívum (legalábbis számomra) a tudomány és valami tudományon túli/inneni világ határának elmosódása. Ez valószínűleg nem szerkesztői tematika, de újraolvasva szórakoztatóan egységesnek hat. Ami kiemelkedik: Ben Bovától az izgalmas Géppárbaj, Robert Baudtól az irodalmi igényességű (de szerintem emiatt…

Galaktika 114

Kuczka Péter ironikus (de azért eléggé elkeseredett) szerkesztőségi cikkében közli, hogy a szerkesztőség mellett minden Galaktika-olvasó is bűnrészes: értéktelen irodalmat írunk és olvasunk, amiért a művelődési miniszter döntése értelmében “kulturális járulékot”, ismertebb nevén “giccsadót” kell fizetnünk (ez természetesen beépül a folyóirat árába). Akad persze néhány kevésbé értéktelen giccs ebben a lapszámban is: én nagyon élveztem…

Galaktika 111

Biztató a szerzők listája: Orson Scott Card, Andrej Dmitruk, Harry Harrison, Alan E. Nourse – egyesek felnőnek a feladathoz, mások kevésbé. Akiket dicsérni lehet: Cardtól a Szemet szemért nagyszerű, hátborzongató írás, és kikacsint mögüle Ender. Dmitruk … az élet tengerének tovasikló nagy démona… című klasszikus sci-fije elsősorban az első fele miatt emelkedik ki, Nourse Nagyvizitje…

Galaktika 109

Ambivalens lapszám, több remekbe sikerült és néhány kritikán aluli írással. Kezdem a dicsérettel: Wolfram Kobertől a formabontó karakterépítésű Nova kiemelkedik a többi közül, de Silverbergtől Az undor idézete (plusz: Gilgames! mínusz: a grafikák), Klaus D. Krügertől Az álom, Samuel R. Delanytól az Aye és Gomorrah és Wojciech Maziarskitól az Örvény is remek írások. Kiábrándító volt…

Galaktika 108

Kivételesen erős válogatás, kiosztottam három ötöst (a Kedves ellenségem befejező részére, a Szöcskék és viperákra a titokzatos Robert Baudtól és Az elveszett földrészre Norman Spinradtól. De Tuttle Kőűrhajója, Niven Apálya és Dévényi idézhetetlen hosszúságú írása is szuper, és akkor a számos jól sikerült kritikáról és tanulmányról nem is szóltam. A megszokottól eltérő címlap Farkas Rudolf…

Galaktika 107

Néhány hosszabb és sok-sok rövidebb írás. Kevés az értékes, annál több a kritikán aluli: tudom, ez szubjektív, de adtam három kettes és egy egyes osztályzatot is. Új folytatásos regény kezdődik: a Kedves ellenségem, amiből sikeres film is készült. Tetszett Rotslertől A műpártoló, Puhovtól a Terminátor (nem az, egy másik) és Aldisstól A Nix Olympica megörökítésével…

Galaktika 90

“Mint lapunk borítója is utal rá, e számunkat terjedelmesebb írásokkal a fantasy műfajának szenteltük” – írja Szentmihályi Szabó Péter a vezércikkben. Tematikus szám a nagyalakú Galaktikában! És pont a fantasyről, ami az eredeti sorozatban is az egyik legnagyobb példányszámban kiadott antológia volt! Aztán persze kiderül, hogy kamu az egész. A “Rhiannon kardja” című regény első…

Galaktika 87

Nem tizenkettő egy tucat vegyes szám, sok a jó írás, de ami igazán kiemelkedik, az Nemere Istvántól az “Adana” és D. Németh Istvántól a “Stille Nacht” – utóbbi simán beférne a Netflix “Love, Death + Robots”-sorozatába. A címlapon Gadó János festménye, a belső oldalakon Zórád Ernő és Kertész László rajzai. Az ár 28 forint. A…