Ufók Uljanovszk felett, Uri Geller hazánkba látogat, a Más világok rovat a szerkesztőség szerint “objektív hangú közlésekkel” próbálkozik. Hm.
Furcsák a szerkesztési elvek: a nagyot ütő “A köd” után jön a Könyvekről rovat nem kevesebb, mint öt “közepes alá” értékű kritikával. Mint amikor a zenekar berobban a színpadra egy dinamikus nyitószámmal, aztán leülteti a koncertet öt langyos kis balladával.
A King-kisregényen túl kevés dicsérni való szépirodalom akad, talán Robert Moore Williamstől a “Sárga láng”, C. M. Kornbluthtól a “Gomez” és Jack McDevitt-től a “Cryptic”. Ami a tényirodalmat illeti, leginkább a két Bergendy Péter-kritika jön be.
A címlapon néhány méretes béka és egy békazöld sisakos férfi készül elkapni a fura pózban röpködő Tinker Bellt Veress László festményén. Belül Chris Foss és egy képe, hátul az ATLANTISZ reklámja, mint az már megszokott. Mindez 38 forintért.
A lapszám írásai:
Stephen King: A köd (második rész)
The Mist. Folytatásos kisregény, 1980. Morvay Nagy Péter fordítása. Kovács József illusztrációi. David, Billy, Norton és sok helyi lakó és turista az áruházban rekednek – először nem tudják, tartaniuk kell-e a ködtől, de nagyon hamar kiderül, hogy halálos veszélyt rejt… Csodálatosan pontos(nak tűnik), ahogy King szereplői hátterüknek és habitusuknak megfelelően megpróbálnak valahogy megbirkózni a bolt falain és ablakain túli új valósággal. 5/5.
KÖNYVEKRŐL
Halmos Ferenc: A ráció utópiája
Kritika. René Dzagoyan “Az Arisztotelész-szisztéma” című regényének bemutatása. Az értékelés mindent elmond az egyes elemeiben kissé a Terminátor harmadik részére emlékeztető sztoriról, már meg sem kell venni az örmény származású, de francia író könyvét… 3/5.
Urbán László: Rejtvényakció a szörnyvilágban
Kritika. Ian Livingstone “A Gyíkkirály szigete” című játszható könyvének bemutatása. Korábban is olvashattunk már a Galaktikában a Livingstone-könyvek magyar kiadásáról, most itt a legújabb. A kritikus korrektül veszi észre, hogy az interaktív kiadvány papír alapú eszköztárát azóta sikeresen átvették a szerepjáték-programok, amelyek még több permutációs lehetőséget nyújtanak. 3/5.
Hajdú Gábor: Portugál sci-fi
Kritika. Mário de Sá-Carneiro “A estranha morte do Professor Antena” (“Antenna professzor különös halála”) című novellájának bemutatása. Ahogy arról egy korábbi lapszámban már értesülhettünk, portugál sci-fi mint olyan alig-alig létezik – ez itt a ritka kivételek egyike 1915-ből. Sajnos a kritikában megint túlteng a szpojlertartalom, igaz, kicsi az esély, hogy bárki is olvassa Sá-Carneirót Magyarországon. 3/5.
Urbán László: Ne lőj a főtitkárra!
Kritika. Olivier Da Lage, Gérard Grzybek és Thomas Schreiber “Merénylet a főtitkár ellen” című regényének bemutatása. Ez a magyarul is megjelent, eredetileg 1988-as politikai sci-fi-krimi egy Gorbacsov elleni 1992-es merényletről szól – bár az idő túlhaladt rajta, és nem pont úgy történtek a dolgok, ahogyan a szerzők megjósolták, érdekesnek tűnik. A leírás alapján leginkább Adam LeBor magyar tárgyú könyveihez, például a “Budapest protokoll”-hoz hasonlítanám. Érdekesnek tűnik! 4/5.
Hajdú Gábor: Vérbeli amerikai koktél
Kritika. Fritz Leiber “The Wanderer” (“A vándor”) című regényének bemutatása. Lelkendező, egyértelműen kedvcsináló jellegű értékelés. Talán pontosabb lenne a reklám mint műfaj, hiszen a Móra Könyvkiadó egy éven belül megjelentette a regényt az “A sci-fi mesterei” sorozatban. Egy tipikus részlet a “kritikából”: “Az apokaliptikus történések rejtélyesen rémes és rémesen csodás leírása a fantázia határokat nem ismerő birodalmába enged betekintést…” 2/5.
Hajdú Gábor: Látszatra normális csecsemő
Kritika. David Shobin “The Unborn” című regényének bemutatása. Igen, vannak előképek, a Robin Cook-művek egyfelől, a “Rosemary’s Baby” és talán a “The Omen” másfelől, de ez valami más: a magzat irányított fejlődése, ami egyszer csak elszabadul, és veszélyes irányt vesz. Shobin írt vagy tíz hasonló regényt, de nem ő lett új Cook. 3/5.
Robert Moore Williams: Sárga láng
Burning Bright. Novella, 1948. Kapuvári Zsuzsa fordítása. Horváth Ákos illusztrációi. Ferguson, az atomreaktor biztonsági főnöke az ENSZ küldöttével együtt figyeli az izolált radioaktív környezetben dolgozó robotok kötelező megsemmisítését, amikor két roboton is különös, már-már vallásos viselkedést vesz észre – vajon köze van ennek a kórházban fekvő sugárbeteg idegenhez, aki Istennek képzeli magát, és láthatóan különös képességei is vannak? Ötletes a sztori, jó tempóban sorjáznak a fordulatok, csak a minimálisan szükséges karakterábrázolást kapjuk: az írás fő erőssége inkább annak ábrázolása, ahogy a vallások kvázi véletlenszerűen, félreértett premisszákból logikusnak látszó következtetések mentén kialakulnak. Nem minden történésre kapunk magyarázatot, de ez nem baj. Ki játszaná Fergusont egy filmben? A poénmentes Hugh Laurie? 4/5.
MÁS VILÁGOK
Földeák Iván: Az Intelligence Service és az ufók
Tanulmány. Angliában is látnak ufókat, de a hatóságok (köztük a titokzatos DI-55 ügyosztály) nem hozzák nyilvánosságra az észlelésekről szóló aktákat. Pedig a jónevű Ufókat Megfigyelő Társaság yorkshire-i nemzeti koordinátora és főnyomozója, az ufóhívők egyik legnagyobb nemzetközi szervezetének (amit nem nevez meg a cikk) a főigazgatója, sőt még a népszerű londoni újság, a londoni People is ír ezekről. Hallatlan. Forráskritikára utaló jel mondjuk ezúttal sincs Földeák posztjában. 2/5.
Pap Viola: Uri Geller
Tanulmány. Uri Geller “intelligens, szerény, roppant finom modorú, és humora van” – és a szerző szerint tényleg parafenomén. Hiszen ő olvasta a könyvét, megnézte a róla szóló filmet, és élőben látta Geller műsorát, amiben tényleg meghajlott a kanál. És lehetségesnek tartja, hogy a különleges képességek mögött az agy átlagemberek által ki nem használt kapacitása áll. Egyébként Geller maga a két lábon járó science fiction. Következő projektje: Gorbacsov felkérésére Bajkonurba megy, ahol megpróbál rávenni két hibás műholdat, hogy kezdjenek már rendesen működni. Erről mondjuk azóta sem hallottam, csak egy Johnny Carson-műsorról, ahol más kanalát nem igazán tudta meghajlítani a “fenomén”. 2/5.
Jack Vance: Háború a Kokod bolygón
The Kokod Warriors. Novella, 1952. Mészáros Klára fordítása. Lovász Zoltán illusztrációi. Magnus Ridolph szorult helyzetben van, elúszott a cégébe befektetett vagyona, de még így sem akarja elfogadni az Erkölcsi Értékeket Védő Nőszövetség felkérését, hogy szüntesse meg a Kokod bolygó harcosainak szent háborúira szervezett fogadásokat – egészen addig, amíg meg nem tudja, hogy a szerencsejátékot az a két ember működteti, akik csődbe vitték a vállalatát… Tetszik nekem ez a Ridolph, van benne valami a Roger Moore-féle James Bondból (talán még Simon Templarból is, bár arra már alig emlékszem). Kifogástalan modor, könnyed társalgás, finom – néha egészen maró – sértések, teljes magabiztosság, gyors helyzetfelismerés, és közben nagyon is célorientált cselekvés. Az írásban nyilván van valami párhuzam: turisták fogadnak a barbár bennszülöttek fura, néha kegyetlen szokásaira. A nőegylet neve zseniális. 3/5.
MŰHELY
Pósa Zoltán: Feminista utópiák
Tanulmány. Öt női szerző által írt, nőközpontú “szép új világ”-okat ábrázoló regény bemutatása és elemzése. Dorothy Bryant: Ata szigete, Suzy McKee Charmas: Alidera és az amazonok, Sally Miller Gerhardt: A dombon élő nők története, Marge Piercy: Nők az idő határán, Pamela Sargent: Asszonyok tengerpartja. Piercyről hallottam, a többieket sajnos nem ismerem. De miért egy férfi írja ezt a tanulmányt? Ráadásul ügyesen rejtve ugyan, de mégiscsak lekezelő stílusban. Mint a fénykép a szaúd-arábiai “Nők a társadalomban” konferenciáról, amin 140 férfi és zéró nő vett részt. 3/5.
Almár Iván: A csillagközi űrhajózásról
Tanulmány. A más csillagokba irányuló repülés lehetőségei és korlátai a csillagász szemével. Összefoglalom: minden, amit ma ismerünk, túl lassú. Féregjáratot vagy legalább ramjetet kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz. Almár Iván rengeteget tud a csillagokról, de a táblázatokat (amikben meg én vagyok elég jó) unortodox módon használja. 3/5.
C. M. Kornbluth: Gomez
Gomez. Novella, 1954. Kapuvári Zsuzsa fordítása. M. Tóth Éva illusztrációi. A Puerto Ricó-i mosogatófiú magasröptű atomfizikai levezetést küld a neves professzornak – az FBI biztos benne, hogy az ifjú Gomez nem magától ilyen okos, hanem csak ellopott egy bizalmas dokumentumot, de az ügyet kiszagoló újságíró nyomására úgy döntenek, próbára teszik a srácot… Belefér-e a haza szolgálatába, hogy a hatalom bezárva dolgoztat és intellektuális fegyverként használ egy alig felnőtt tizenévest? Lehetnek-e Gomeznek kétségei? Hát joga a magánéletéhez? Majdnem algernoni a történet vége, de annál azért jobban járunk. A Gomez zsenialitását illusztráló képleteket és szövegeket Patyomkin is írhatta volna, tisztán dekorációs célt szolgálnak, az első két képletben a törtek nevezője például mindig 1. A spanyol párbeszédeket érdemes lett volna lábjegyzetben lefordítani. És mi az a Spanich, diszlexiás spenót? A városrész neve Spanish Harlem. 4/5.
Jack McDevitt: Cryptic
Cryptic. Novella, 1983. Simon István fordítása. Bíró Péter illusztrációi. A rádióteleszkóp-állomás vezetője “Procyon” és “Szíriusz” felirattal ellátott, régi felvételeket talál a páncélszekrényben: egyik elődje rejtette oda őket anélkül, hogy jelentést tett volna róluk – miért a titkolózás, ha tényleg idegen világok üzenetét sikerült elfogni? A csillagközi kommunikációra képes civilizációk már biztosan meghaladták az olyan alantas viselkedést, mint a háborúskodás – ugye? És ha mi halljuk őket, lehet, hogy ők is képesek erre? McDevittnél mintha már felvillanna a gondolat, amelyet huszonöt évvel később Cixin Liu a Sötét erdőben bont ki részletesen. 4/5.
FILM, TV, VIDEÓ
Bergendy Péter: Légyirtó
Kritika. A Légy-franchise filmjeinek bemutatása. Az 1958-as első The Fly-t legendásnak tartják, de inkább csak jó iparosmunka, gyors folytatásai (Return of the Fly, Curse of the Fly) viszont egyértelműen gyengék. A hangsúly persze nem ezeken van, hanem a testhorror-klasszikusnak számító 1986-os újrafeldolgozáson Jeff Goldblummal és Geena Davisszel, amit egyik nagy kedvencem, David Cronenberg rendezett, no meg az 1989-es The Fly II-n, amit megint csak alulról súrolta a lécet. Bergendy egyértelmű “upgrade” Kócziánhoz képest, írásai informatívabbak, bár itt ő is elköveti elődje hibáját: teljes részletességgel elmeséli a cselekményt. 4/5.
Bergendy Péter, Mohácsi Tamás: Filmhírek
Kritika. Nyolc, 1987 és 1990 között megjelent sci-fi, fantasy- és horrorfilm bemutatása. Jól csengő címek, de akad köztük folytatás és kevésbé sikeres újrafeldolgozás is: Ragadozó (Predator), A mélység titka (The Abyss), Az emlékmás (Total Recall) – nyúlfarknyi említéssel, Szörnyecskék 2. (Gremlins 2.), A végtelen történet II. (The Neverending Story II) – George Miller nem éppen Mad Max-konform verziója, Drágám, a kölykök összementek (Honey, I shrunk the Kids), Az operaház fantomja (The Phantom of the Opera) – egy low-end változat, Örökké (Always) – egy romantikus Spielberg-film. 4/5.
Edmond Hamilton: A halott bolygó
The Dead Planet. Novella, 1946. Kaposi Tamás fordítása. Vass Mihály illusztrációi. A kutatóűrhajó lezuhan a fagyos, légkör nélküli bolygóra, a megrongálódott generátorok javításához nagy mennyiségben lenne szükség néhány ritka fémre, amelyek a természetben soha nem fordulnak elő együtt, de az érzékelő szonda csodával határos módon lelőhelyet jelez – az űrhajósok bányászás közben kihaltnak tűnő, titokzatos városra bukkannak a föld alatt… Lehet, hogy 1946-ban jelent meg, de ebből az írásból csak úgy árad a 30-as évek pulp magazinjainak stílusa – gondolom, nosztalgiának és egyfajta kontrasztnak szánták a szerkesztők. Az ó-de-rettentően meglepő csavar utáni hőseposzi befejezés meg… Maradjunk annyiban, hogy van még hova fejlődnie az emberiségnek. 3/5.
Szerkesztői üzenetek
Bátorítások, lebeszélések és megválaszolt kérdések ismét. Bár továbbra is a változatos módokon előadott “Hogy volt képe ezt beküldeni”-üzenetekből van a legtöbb, döbbenetes módon valakinek azt írták, jók a képei, fáradjon be a szerkesztőségbe! A Galaktika áremeléséről szóló híresztelés cáfolata nem öregedett jól… 3/5.
Mi lehet egy ufó mögött? (második rész)
Novella. Lapszemle a képzelpiliskei ufóügyről tudósító állami és kereskedelmi hírügynökségekben és sajtóban megjelent cikkekből. Persze a rendszerváltás utáni felfokozott hangulat és a korabeli médiumok stílusa szerint, tulajdonképpen egész ügyesen. Csak a sztori, az nem túl érdekes. 3/5.
