A “vidéki”, azaz a Moszkván és Szentpéterváron (akkor még Leningrádon) túli szovjet tudományos-fantasztikus irodalmat mutatja be a 39. szám. Ez a világ kevésbé ismerős számunkra, a kiemelt szerzők – Szergej Drugal, Borisz Lapin, Jurij Spakov – nem foghatók pl. Sztrugackijékhoz, pedig a novelláik nagyon jók!

A belső illusztrációk a huszadik század elejének kitűnő grafikusát, Tichy Gyulát dicsérik, ezért kicsit meglepő a címlapon látható – egyébként nagyon látványos – Patrick Woodroffe-fesmény. Nem is tudom, jelent-e meg bármi tőle korábban.

Továbbra is 1980-at írunk, az ár 12 22 forint.

A lapszám írásai:

Viktor Kolupajev: Vágy a Föld után

Любовь к Земле, 1975. Novella, Földeák Iván fordítása. A távoli hotelban pihenő Espashoz váratlan látogató érkezik, aki elmondja neki, hogy mindketten egy űrhajó személyzetéhez tartoznak, ami többszáz fényévnyire jár – ők (és még néhány űrhajós) azonban egyszer csak megjelentek itt a Földön, és semmire sem akarnak emlékezni… Érdekes történet a honvágy erejéről és az emberi elme kiszámíthatatlanságáról. Kár, hogy nincs benne elég “tudomány”, hiszen a történet alapjául szolgáló jelenséget meg sem róbálja hihetővé tenni. Jó viszont a csapatot alkotó karakterek bemutatása és interakciói. Értékelés: 3/5.

Viktor Kolupajev: Az író gép

Печатающий механизм, 1975. Novella, Földeák Iván fordítása. Az írógép, amit azért vettek, hogy Szemjon legépelhesse rajta a diplomamunkáját, a férfi kezében kizárólag verseket ír, felesége pedig bármibe kezd, bevásárlólista lesz belőle. A humoros, de kissé sekélyes novellát a feleség menti meg: teljesen el tudom képzelni, ahogy az izgalmasból és romantikusból unalmassá és szürkévé forduló jövőre reagál. Amúgy meg: ejnye-bejnye a csúnya nemi sztereotípiákért – persze mit várhatunk 1975-től? Értékelés: 3/5.

Mihail Mihejev: A gonosz varázsló

Злой волшебник, 1967. Novella, Árkos Antal fordítása. A fiatal neurofiziológus zavarodottan, piszkos ruhában érkezik a lakásához, de a saját kulcsa helyett ormótlan lakatkulcs van nála – miközben taxival visszaindul a város szélén bekövetkezett borzasztó szerencsétlenség helyszínére, apránként összerakja, mi is történt vele aznap… A történet szuper, az is érdekes, ahogy az író kétszer elmeséli ugyanazt, de másképp – a lapszámban több hasonló szerkezetű írás is van. Ugyanakkor valahogy avíttas az egész, akár a 19. században is születhetett volna. Már a cím is milyen: “A gonosz varázsló”? Nincs itt varázslat, csak telekinetikus képesség, a rossz ember birtokában. Értékelés: 3/5.

Mihail Mihejev: Számítógép és kamillavirág

Счетная машина и ромашка, 1967. Novella, Árkos Antal fordítása. Gyima, a fiatal programozó szerelmes, de attól tart, reménytelenül, ír hát egy programot, ami megmondja, mit gondol róla a lány, Vika – az eredmény negatív… Ez egy nagyon aranyos sztori, és szerintem minden programozó gondolt legalább egyszer valami hasonló appra. Jó kedvem lett tőle, ezért fölfelé kerekítettem. Értékelés: 4/5.

Vitalij Babenko: A futás

Бег, 1974. Novella, Pataki Éva fordítása. A Futó egy pillanatra sem állhat meg, túlműködésre hajlamos szívének folyamatos terhelés kell – ezért hát megtanul együtt élni az állapotával, és így is hasznossá válni környezete számára. Allegória? De miről szól? Nehéz kitalálni… Gondolom, ez a darab lett a “vers” a lapszámban… Értékelés: 3/5.

Mihail Gresnov: ELTD-73

Диверсия ЭлЛТ-73, 1974. Novella, Kucsera Judit fordítása. A laboratóriumban minden a feje tetejére állt, a titkos kísérleteket ismeretlen eredetű elektromágneses zavarok veszélyeztetik, a titkosszolgálat beépít egy ügynököt a tudósok közé, és a csinos Suzy személyében hamarosan megvan a gyanúsított is – de a megoldás mindenkit meglep… Mindig érdekes és kicsit furcsa, amikor a két világrend írói olyan történeteket írnak, amelyek a “másik” rendszerben játszódnak – itt pl. Gresnov egy amerikai laboratóriumba helyezi a cselekményt, és úgy tesz, mintha 1973-ban még mindig McCarthy szenátor keresné a vörösöket a szőnyeg alatt. A címben szereplő rövidítés jelentése: Elektromos Laboratóriumi Titkos Diverzió, 1973. A megoldás – és az azt szállító öreg tudós – viszont szellemes. Értékelés: 3/5.

Szergej Drugal: Az utolsó nyúl

Заяц, 1980. Novella, Apostol András fordítása. A híres tudós, Szaton doktor kitüntetésben részesül: bármit kívánhat, amit csak akar – és ő azt kéri, hadd töltsön el két fiatal kísérőjével néhány napot a valódi élővilágtól már mentes, teljesen gépesített Föld egy, az eredeti természetre hasonlító vidékén… Vicces, amikor a vadászkutyát meghajtó AI egyszer csak beszélni kezd… De én egyelőre még nem tudom elképzelni ezt a jövőt. Értékelés: 3/5.

Borisz Lapin: Dis kimérái

Химеры Диша, 1974. Novella, Migray Emőd fordítása. A Dis által alkotott kirakati bábuk kitalálják az érdeklődők gondolatait, és apró viselkedési trükkökkel ráveszik őket a vásárlásra – de az alkotó valami másra vágyik, az “igazi” Nőt keresi. Élményszámba menő novella, a lapszám legjobb darabja! Meglepően mai alaphelyzet, remek világépítés és karakterek, érdekes történet, jó – és szomorú – csattanó. Simán lehetne belőle rövidfilm is. Értékelés: 5/5.

Vlagyiszlav Krapivin: A bátyám elé megyek

Я иду встречать брата, 1963. Novella, Migray Emőd fordítása. A tengerre vezető lépcső tetején lévő kis terecskén minden nap találkozik egy híres űrhajós és kisiskolás “öccse” – de itt valami gyanús: a fénysebességhez közeli űrutazás évtizede alatt a Földön évszázadok teltek el… Újabb példa az “először elmondom, és még nem érted, aztán lassan, részletesen újra elmesélem, és akkor már leesik” megközelítés használatára. Nagyon megható és emberi történet, és hősi is a legjobb szovjet tradíciók szerint. Értékelés: 4/5.

Jurij Spakov: Az űrhajó pályán marad

Корабль остается на орбите, 1965. Novella, Földeák Iván fordítása. A meteor látszólag nem okozott nagy kárt, a hajó automatikus javítórendszere azonnal betömi a lyukat – de ez nem egyszerű kődarab, a felületén lévő mikrobák a legkeményebb felületet is kikezdik, így az egész küldetés veszélybe kerül. Ha jól értem, a fő mondanivaló itt a kommunista világrend humanizmusa a kapitalista haszonelvűséggel és praktikummal szemben. Bár a sztori tulajdonképpen érdekes, ez a hiteltelen moralizálás sokat ront rajta. Értékelés: 3/5.

Vlagyimir Gakov: A “vidéki” fantasztikus irodalom

1980. Tanulmány, Földeák Iván fordítása. Nemcsak Moszkvában és Leningrádban létezik minőségi tudományos-fantasztikus irodalom – az ismert szovjet irodalmár képzeletbeli körútra visz bennünket az Uráltól Szibériáig, hogy megismertessen a helyi írókkal. Érdekes összefoglaló, amiből az látszik, hogy a Szovjetunióbal is létezett egy jelentős méretű, a Nyugattal összevethető sci-fi “iparág”. Sajnos a felsorolt rengeteg szerző közül csak nagyon kevésnek jelent meg írása nálunk. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1980. Tanulmány. Tichy Gyula, a 20. század eleji nagy magyar grafikus rajzai díszítik a Galaktika belsejét. Remek tollrajzok, de ami igazán érdekes, az a Jóslat című, 1916-os, soha ki nem adott “rajzciklus”, amiben a haza közelmúltbeli nagyjai – Petőfi, Hell Miksa csillagász, a kalandor Benyovszky Móric, Bolyai János, Széchenyi, Kőrösi Csoma Sándor, Madách, Jókai afféle magyar szuperhősökként segítik a tengelyhatalmakat, de persze elsősorban Magyarországot. Semmi nyomát nem találtam ezeknek a képeknek, pedig biztosan nagyon érdekesek lehettek! Értékelés: 4/5.