Galaktika 40

A lapszám sztárja Howard Phillips Lovecraft, a természetfeletti horror egyik legnagyobb “neve”, akiről írásai alapján a legtöbben azt gondolnák, valamikor a 19. század közepén alkotott, pedig a huszadik század első fele volt az ő aranykora. Öt Négy novellával képviselteti magát, egy külön írás pedig bemutatja őt az olvasóknak.

Két másik klasszikus is ott van a kiemelt szerzők között, Herman Melville, a Moby Dick írója, valamint Isaac Asimov, a Galaktika egyik “háziszerzője” (kíváncsi lennék, tudott-e róla, hogy ilyen sok műve megjelent a folyóiratban).

A látványos címlap és a belső illusztrációk Szecskó Tamás munkái. A kiadvány 1980-ban jelent meg, ára változatlanul 12 22 forint.

A lapszám írásai:

Herman Melville: A harangtorony

The Bell-Tower, 1855. Novella, Göncz Árpád fordítása. Bannadonna, a különc, de zseniális építész óriási harangtornyot épít, a hatalmas harangot pedig különleges, az utolsó pillanatig titkolt módon akarja megszólaltatni… Klasszikus sztori az öntörvényű, antiszociális feltalálóról és mechanikus teremtményéről, ami végül a vesztét okozza. Tetszik a jelenet, amikor a tanácsnokok megpróbálják kiszedni Bannadonnából, mire készül, és az is jó, amikor egy vércsepp rejtett hibát okoz az öntvényben. Értékelés: 4/5.

Edgar Allan Poe: Mellonta Tauta

Mellonta Tauta, 1849. Novella, Göncz Árpád fordítása. 2848-at írunk, a hatalmas Pacsirta léggömbön utazó Mestra unalmában végeláthatatlan levelet ír barátjának, beszámolva az út eseményeiről, és töprengve az elmúlt évszázadok csak hézagosan ismert történelméről. Érdekes, de alapvetően rosszul öregedő történet ez, a műszaki elemek (pl. a léghajók) kifejezett rövidlátásról tanúskodnak. Még a félreértelmezett múlttal kapcsolatos megjegyzések a legjobbak. Szerintem Poe-nak csak a horrortörténetei jók, nem véletlen, hogy főleg azokról ismert. Értékelés: 3/5.

Charles Baudelaire: Párizsi álom

Rêve parisien, 1861. Vers, Szabó Lőrinc fordítása. A jövő Párizsa gyönyörű, gazdag és… halott, de ébredés után a jelen még borzasztóbb. Ez tényleg csak egy álom leírása, a vers nem rossz, de erőltetettnek érzem a beillesztését a lapszámba. Értékelés: 3/5.

Szentmihályi Szabó Péter: H. P. Lovecraft

Tanulmány. Lovecraft “nevét hiába keressük a legtöbb irodalmi lexikonban, de még a fantasztikus irodalom egyes szakértői is meglehetősen sommásan intézik el életművét” — , pedig egy klasszikus és sok tekintetben úttörő íróról van szó. Kitűnő összefoglaló Lovecraft életéről és főbb műveiről. Az más kérdés, hogy az ezután következő novellákat egytől egyig kíméletlenül elszpojlerezi. Értékelés: 4/5.

H. P. Lovecraft: A különös, magas ház a ködben

The Strange High House in the Mist, 1931. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Kingsport mellett, egy hatalmas szikla tetején furcsa ház áll: szinte megközelíthetetlen, egyetlen ajtaja a semmibe nyílik, de néha fény látható az ablakában. Jól felépített, izgalmas és ötletes sztori, és — a legjobb horrorhagyományoknak megfelelően — az igazi borzalmakat nem mutatja meg, hagyja, hogy elképzeljük őket. Értékelés: 4/5.

H. P. Lovecraft August Derleth: A toronyszoba ablaka

The Gable Window, 1957. Novella, Veres Mihály fordítása. A főhős beköltözik az unokabátyja végrendeletében ráhagyott házba, és hamarosan rájön, hogy az éjjelente hallott furcsa, kaparászó hangok a toronyszoba különleges, kerek, tejüveg ablakának másik oldaláról származnak — de hiszen ott soha nincs senki és semmi… Valószínűleg az egyik legismertebb Lovecraft-novella, és nem véletlenül, de — mint olvasói kommentek alapján megtudtam — tévedésből tartják annak: az igazi szerző Derleth. Egyértelműen filmre kívánkozik! Értékelés: 4/5.

H. P. Lovecraft: Eryx falai között

In the Walls of Eryx, 1939. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. A földi gyarmatosítók a Vénuszon található, szinte kimeríthetetlen energiaforrásként működő kristályokat keresik, mit sem törődve a hüllőszerű Vénusz-lakók ellenállásával — főhősünk egy különösen nagy kristályt talál, de csapdába esik egy átlátszó falú labirintusban… Igazi sci-fi, semmi köze a Lovecraftot jellemző természetfeletti horrorhoz. Nagyszerűen van megírva, és — hála istennek — sehol egy happy end. Van más érdekesség is: Lovecraft az űrbeli felfedezéseknél is alapnak tartja a kolonializmust, a Vénusz-lakókat kiirtandó akadálynak tekintő Kristály Társaság az itteni Weyland-Yutani. Értékelés: 4/5.

H. P. Lovecraft: A gonosz lelkész

The Evil Clergyman, 1939. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. A kíváncsi látogató felmászik a padlásszobába, és az őt odakísérők figyelmeztetései ellenére zseblámpájával megvizsgálja az asztalon hagyott különös, gyufásskatulya méretű tárgyat — az felizzik, és alakok jelennek meg a szoba közepén… Kevésbé jól sikerült rutinmunkának tűnik ez az elbeszélés, és teljesen időtlen, akár száz évvel korábban is születhetett volna. (Ez egyébként Lovecraft sok írására igaz.) Értékelés: 3/5.

H. P. Lovecraft: Ő

He, 1926. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. A régi New Yorkért rajongó fiatalembert éjszakai sétái egyikén megszólítja egy titokzatos idős úr, és a házába invitálja — ahogy az utcákat járják, mintha az időben is visszafelé haladnának. Micsoda semmitmondó cím! A mérgezett “tüzes víz” miatti indiánbosszú-szál érdekes, a többi engem kevésbé fogott meg. Értékelés: 3/5.

Natalja Szokolova: Desiderata

Дезидерата, 1975. Novella, Herendi Miklós fordítása. Az íróhoz látogatók egész sora érkezik, mindannyian egy férfit keresnek, akinek különös készülék van a birtokában… Fordulatos, kiszámíthatatlan, érdekes szereplőkkel teli írás egy (számomra) teljesen ismeretlen szovjet írónőtől — mintha a Mester és Margarita egyik részlete lenne. Értékelés: 4/5.

Valerij Ciganov: Marsbéli elbeszélések

Марсианские рассказы, 1973. Novella, Simándi Klára fordítása. Petrovszkij és Parker arról beszélgetnek, felkészült-e az ember a nem földi élettel való találkozásra — közben pedig a Marson a telepesek folyamatosan kapcsolatba kerülnek a helyi életformákkal és azok hátrahagyott tárgyaival anélkül, hogy bármit észrevennének. Értem, ez egy szovjet Marsbéli krónikák-utánérzés — de mi szükség volt rá? Van benne pár jó ötlet, de annyira azért nem erősek ezek a kis történetek. Értékelés: 3/5.

Isaac Asimov: Első és utolsó

First and Rearmost, 1964. Tanulmány, Pápay Kálmán fordítása. A gravitáció hatalmát mindenki ismeri, de sokan nem tudják, hogy a nehézkedési erő közel sem a legerősebb kölcsönhatás az univerzumban. A szokásos lapszám-záró ismeretterjesztő írás Asimovtól. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

Tanulmány. Poe, Melville, Lovecraft műveit számos kitűnő nyugati művész illusztrálta már, a Galaktika azonban egy magyar grafikus, Szecskó Tamás rajzait választotta. A rajzok nagyszerűek, a színes címlapkép egyike a legjobban sikerült borítóknak az eredeti sorozatban. Érdekes, hogy Kuczka (Nathaniel) Hawthorne-t is említi, akitől azonban nincs semmi a lapszámban — biztos az utolsó pillanatban kimaradt. Értékelés: 4/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s