Bár ez sehol nincs az orrunkra kötve, a 47. szám a Német Demokratikus Köztársaság tudományos-fantasztikus irodalmát mutatja be. Az új módinak megfelelően kiemelt szerzők sincsenek, a magyar olvasóknak talán Günther Krupkat neve csenghet ismerősen, illetve (most már) Szőcs Géza költőé – ő természetesen bennünket, magyarokat képvisel, nem az NDK-t.

A címlap és a belső illusztrációk a 20. század első felében alkotó Benedek Katalin művei. Még mindig 1982-t írunk, az ár 25 forint.

A lapszám írásai:

Rolf Krohn: Cora

Cora, 1975. Novella, Tóth Mária fordítása. A súlyos autóbaleset után magához térő főhős azonnal menyasszonya, az apja személyi asszisztenseként dolgozó, zárkózott Cora állapotáról érdeklődik, de az orvos furcsa hangnemben beszél a lányról… Kissé melodramatikus, de azért elég jól megírt novella, csak az zavar benne, hogy nem elmesél, hanem visszatekint. Az “ebből már sejthettem volna” típusú megjegyzések pedig lényegében idő előtt lelövik a (persze egyébként sem túl váratlan) poént. Értékelés: 3/5.

Szőcs Géza: Töredék

Vers. “[A]kkor szememen át, mint a virág feje, / belém hajolt az űr, fejét szegény lelkembe fúrta, / s vállamra kezüket fontos mélységek tették.” Szőcs Géza erdélyi származású költő és kultúrpolitikus néhány hónapja halt meg a koronavírus okozta szövődményekben – a csaknem három évtizede beválogatott verseivel emlékezhetünk rá. És ezek a versek, mint a mostani is, bizony nagyon jók. Értékelés: 4/5.

Heiner Rank: A szép Bella

Schöne Bella, 1981. Novella, Homoródi József fordítása. A genetikai kutatólaborban dolgozó Bella a legcsodálatosabb nő a világon – de miért van otthon egyre erősebb állati illat? Párducemberek keletnémet módra, sajnos Nastassja Kinski nélkül, de egy izgalmas és fordulatos történetben, a folytatás lehetőségével (ami azonban valószínűleg nem jött létre). Értékelés: 4/5.

Tábor Ádám: Özönvíz sasokkal és delfinekkel

Vers. “tietek e föld az ember füstje már lefelé száll / vakságot bocsátott rá a fényesség istene rohanó napszekere is görög átok” Robert Merle “Állati elmék” című regénye ihlette ezt a kissé zavaros víziót, amiben az ég és a tenger élőlényei átveszik az ember helyét a Földön. Értékelés: 3/5.

Johanna Braun, Günter Braun: Homo pipogenus erectus

Homo Pipogenus erectus, 1975. Novella, Tóth Mária fordítása. Az intellektuálisan túlfejlett, de a gyakorlati önfenntartásra lassan képtelenné váló emberiség a pipogigó nevű madárszerű lény programozott tenyésztésével próbál új munkásosztályt teremteni magának – de a kísérlet túl jól sikerül… A feleség és férj, Johanna és Günter által írott szatirikus és elgondolkoztatóan mulatságos történetből kábé annyira emlékeztem csak, hogy divatba jönnek a szárnyakat imitáló, habszivaccsal kitömött zakók és blézerek. A gyarmatosítók lenéző viselkedésének kritikája lenne talán, egyfajta anti-“A fehér ember terhe”? Értékelés: 4/5.

Alfred Leman, Hans Taubert: Üveg?

Glas?, 1973. Novella, Kovács Vera fordítása. Az üveges felszínű óriásbolygón haladó lánctalpas felderítőjármű lánctagjai egymás után törnek el, a meghibásodásokban szabályosság mutatkozik – egyszerű kémiai folyamatról van itt szó, vagy értelmes lények támadásáról? Egész jó kis hard sci-fi, bár egy amerikai szerző biztos határozottabban zárta volna le. Emlékeztet a “Der schweigende Stern” című NDK-s tudományos-fantasztikus filmre. Értékelés: 4/5.

Szőcs Géza: Bátyám, Nin

Vers. “[A] Holdból / fürge kis szörnyeteg jött alá pókszálfonálon, / gubancos, fényes bozontú törpepók vagy ember, bebújt / bátyám fülén, s fejében valamit elmozgatott, aztán / dúdolva visszament a Holdba.” Kész horrorsztori! Szerencsére Nin csak egy képzelt báty, “ki meg sem született.” De a vers ismét csak szuper. Értékelés: 4/5.

Erik Simon: Amit az Ikarosz bolygóról tudni kell

Wissenswertes über den Planeten Ikaros, 1976. Novella, Tóth Mária fordítása. Amikor a csillagközi expedíció a korábban feltérképezett pályájú Ikarosz helyére ér, sehol sem találja az égitestet, csak szétrobbant maradványait, amikből kiderül, hogy a bolygó üreges volt, a belsejébe zárt atmoszférával és élettel – a legtöbben kisbolygóval való ütközést valószínűsítenek, de a feljegyzés írója szerint az ikarosziak okozhatták a katasztrófát… Ötletes a történet, csak az a (nagyon) hiteltelen benne, hogy nagyon pontos információk állnak az expedíció rendelkezésére az ikarosziakról – pedig egy darabokra hullott bolygó élőlényeiből nem maradhatott túl sok. Értékelés: 3/5.

Erik Simon: A riddiek

Die Riddhaner, 1979. Novella, Weinbrenner Rudolf fordítása. A Földről útnak indított rádióüzenet megérkezik a tizenkét fényévnyire lévő Ridd bolygójára, ahol majdnem teljesen sikerül megfejteniük, mindenesetre útnak indítanak egy küldöttséget a Naprendszerbe… És természetesen ezek a földönkívüliek sincsenek teljesen felkészülve a fogyasztói társadalomra. De legalább harc nem lesz a két civilizáció között. Értékelés: 3/5.

Günter Kunert: Múzeumlátogatás

Museumsbesuch, 1975. Novella, Tóth Mária fordítása. Ez egy különleges múzeum: kipróbálhatjuk az összes érzékünket, és végignézhetjük az összes emberi tevékenységet a kártyacsatától a szexen át a gázkamrákig – a végén az ajtó pedig nem a külvilágba, hanem az üveg másik oldalára visz bennünket… Nyugtalanító álomra emlékeztet leginkább ez az írás: erőteljesnek szánták, de valahogy nem elég hatásos. Értékelés: 3/5.

Tábor Ádám: Solaris

Vers. “szétpattogzó arcodat / takard el hátha holnap / szemcséit új smink megköti” El tudnám képzelni, amint Natalja Bondarcsuknak szavalja a férje. Értékelés: 4/5.

Günther Krupkat: Bacillus Phantasticus, avagy sellő bárddal a kézben

Bazillus phantastikus oder Die Nixe mit dem Hackbeil, 1975. Novella, Kovács Vera fordítása. A vegetáriánus fiatalember beleszeret a henteskisasszonyba, akiről azt hiszi, a Bellatrix csillag környékéről érkezett. Vagy csak a fantáziája játszik vele? A gyerekek születésénél majd kiderül. Hát, izé. Értékelés: 3/5.

Rolf Krohn: A megállóhely

Der Haltepunkt, 1976. Novella, Tóth Mária fordítása. A szárnyvonalat alig használják, de aki életében először utazik rajta, egy furcsa jelenetet lát – tényleg gyilkosság történt, vagy csak a képzelet játszik az utasokkal? Lassan induló, aztán hirtelen érdekessé váló sztori, kellően homályos befejezéssel. Hitchcock kezdhetett volna valamit vele. Értékelés: 4/5.

Klaus Möckel: Szerencsecsillag

Siebenquant oder der Stern des Glücks, 1980. Novella, Weinbrenner Rudolf fordítása. Siebenquant nem egy társasági ember, a munkaidő végeztével szóba állni sem hajlandó kollégáival, az egyetlen emberekkel, akikkel bármilyen kapcsolata van – pedig most elég fontos mondanivalójuk lenne… Rövid, remekül megírt novella, gyilkos utolsó mondattal – nem mondom, hogy teljesen eredeti, de én élveztem. A Die gläserne Stadt című novelláskötetből származik, lehet, hogy a többi írás is jó? Értékelés: 4/5.

Ekkehard Redlin: Szokatlan valóság

Ungewohnte Wirklichkeit, 1972. Tanulmány, Kovács Vera fordítása. Mi az élvezet az utópisztikus olvasmányokban, főleg egy olyan fegyelmezett és “vonalas” országban, mint az NDK? Ez és az utána következő írások “Ekkehard Redlin három cikke a Sonntagban” címen szerepelnek a lapszám tartalomjegyzékében. Döbbenet, de az eszképizmus, a munka-tanulás-társadalmi elfoglaltság szentháromsága előli menekülés az élvezet – és ha jó a regény/novella, akkor ez a menekülés nem is céltalan. Értékelés: 3/5.

Ekkehard Redlin: Voltaképpen mennyire a jövőé a jövő irodalma?

Wie zukünftig ist eigentlich die Zukunftsliteratur?, 1972. Tanulmány, Kovács Vera fordítása. A sci-fi mindig a jelenből indul ki, mást nem is tehet: azt tárgyalja, abból próbál álmodni, oda helyezi a ma problémáit. Tetszik, ahogy Redlin higgadtan szalonképessé teszi a sci-fit – valószínűleg az NDK-s kultúrpolitika képviselői voltak a célpontok. Értékelés: 3/5.

Ekkehard Redlin: A fantáziáról – A meseszövés művészete

Zur Phantasie die Kunst des Fabulierens, 1973. Tanulmány, Kovács Vera fordítása. A tudományos-fantasztikus irodalom is irodalom, szerzői pont ugyanolyan kihívásokkal küzdenek, mint más műfajokban. A harmadik rész kicsit földhözragadtabb, mint az előző kettő. Értékelés: 3/5.

Johanna Braun, Günter Braun: Az R-rendszer

Das System R, 1975. Novella, Tóth Mária fordítása. Ebben a rendszerben visszafelé folyik az idő, a végsőkig kockázatkerülő és pragmatikus parancsnok a két világ határán tartja a kutatóűrhajót, és ha valaki kipróbálja magán, milyen egy ideig “hátrafelé” élni, akkor az ő lesz – de élete melyik pontjáig menjen vissza? Merthogy az ő sikeresnek tűnő élete csak álca, leginkább a születése pillanatába kellene visszatérnie, hogy kivédhesse a rossz döntéseket. Filozofikus novella, nincs igazi hős, az ember nem tud átlépni a saját árnyékán. Értékelés: 4/5.

Fazekas László: Újabb jégkorszak?

Tanulmány. A Föld történetében ciklikusan ismétlődtek a jégkorszakok, szinte biztos, hogy újra lesz ilyen, a kérdés csak az, hogy mikor. Az írás Höfling “Dem Kosmos auf der Spur” című könyvének jégkorszakról szóló fejezetét használja sorvezetőül, és persze egyáltalán nem kapunk választ a címben feltett kérdésre. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

Tanulmány. Benedek Katalin az 1920-as évek végétől készített illusztrációkat Wells és más tudományos-fantasztikus írók regényeihez, bár ki nem adta ezeket – a Galaktika most bemutat közülük néhányat. Kicsit furcsák ezek a képek, néha csak vázlatok, néha nagyon pontosan megrajzolt, esetleg ki is festett illusztrációk. Hol karikatúrák, hol vérfagyasztóan pontosak. Jó, hogy előkerültek! Értékelés: 3/5.