Újabb vegyes lapszám. Volt másfajta a nagyalakú sorozatban? Talán a 64. és 70. számok. Itt mindenesetre befejeződik a Bulicsov-(kis)regény, és akad azért még pár figyelemreméltó írás:

• Spinradtól a Hírzárlat,
• az első itthon megjelent Kim Stanley Robinson-novella, a Visszatérés a Szivárvány-hídról,
• Kingtől a Védekező mechanizmus,
• Niventől a Kivárni, és
• Touzaintől a Vízikutyák.

A Robinson- és a Touzain- (igazából Reed-, ez csak álnév) sztori irodalmi szempontból is erős.

A címlapon Kolonics István festménye próbál egyensúlyozni a gagyi, a naiv és a klasszikus számítógépgrafika találkozási pontján. Belül képek a Csillagember (Starman) című Carpenter-filmből, plusz egy rajz Boros Zoltántól és Szikszai Gábortól (nem tudom, hogyan osztották fel a munkát).

Az ár nem változott, huszonnyolc forint.

A lapszám írásai:

Norman Spinrad: Hírzárlat

Blackout. Novella, 1977. Gálvölgyi Judit fordítása. Zsilvölgyi Csaba illusztrációi. A hírműsor kellős közepén egyenruhás kéz nyúl be a kamera elé, és egy papírlapot ad át a műsorvezetőnek, aki rémülten beolvassa a rajta lévő szöveget: mindenfajta híradás megszűnik, amíg a Hadügyminisztérium ki nem vizsgálja a repülőcsészealj-jelenséget – ahogy az várható volt, zavarodottság és pánik keríti hatalmába a lakosságot… A szabadságjogok csorbítása érdekében szándékosan előidézett bizonytalanság és rémület viszonylag modern jelenség – ez a pár villanásból összerakott helyzetkép alkalmazható a COVID idejére is. 4/5.

Kir Bulicsov: A boszorkányok bolygója (második, befejező rész)

Подземелье ведьм. Folytatásos regény, 1989. N. Sándor László fordítása. Lóránd T. Tamás illusztrációi. Andrej és az őt megmentő Hótündérke hosszú menekülés után fogságba kerülnek, de Andrej megszökik, és végül felderíti az Oktin Hast vasfegyverekkel ellátó boszorkányok titkát – rájön, hogy egy hosszútávú evolúciós kísérletbe csöppent… Kicsit csapongóra sikerült a menekülés-megszökés-megint menekülés, és a főhős dilemmái sem mindig követhetőek, de a történet továbbra is izgalmas. A kedvenc párbeszédem: “Ha nem akarsz velem élni, elveheted a húgomat.” “És ha igent mondok?” “Boldog leszek. (…) A húgomat később megölöm.” A tördelőszerkesztő nem volt a helyzet magaslatán, van, ahol egy komplett bekezdés teljesen rossz helyen tűnik fel. 4/5.

MŰHELY

Vassy Zoltán: Bőr és pluralizmus

Tanulmány. Valóban képes volt a tízéves Nagy Attila arra, hogy a szeme helyett a bőrével olvasson – és mit árul el a válasz rólunk? Tárgyilagos leírás arról, hogy a Déri János műsorában szenzációként bemutatott “bőrolvasó” fiú laboratóriumi körülmények között nem tudta megismételni mutatványát.Mellé pedig kiábrándító kommentár arról, miért megy bele a család egy ilyen produkcióba, és miért vállalja fel a tévé, hogy ellenőrzés nélkül leadja főműsoridőben. A “pluralizmus” részt nem igazán értem, a kritikus itt valamiféle csodafegyverként emlegeti, amitől az ilyen jelenségek elmúlnak. 4/5.

Urbán László: Sci-fi a tömegirodalomban

Tanulmány. A “kisegzisztenciák” (parasztság, cselédség stb.) számára kiadott kalendáriumokban is előfordultak tudományos-fantasztikus (vagy legalábbis ilyen témákat is használó) írások. A példák a huszadik század első feléből származnak, néhány jónevű író (Cholnoky, Kodolányi) mellett főleg no-name szerzők tollából, a célközönség vélt vagy valós szintjére lebutítva. 3/5.

Kim Stanley Robinson: Visszatérés a Szivárvány-hídtól

The Return from Rainbow Bridge. Novella, 1987. Pogány Katalin fordítása. Fujkin István illusztrációi. Főhősünk már tudja, hogy a kanyonból visszafelé nem kellett volna dacból a meredekebb utat választani, de a tizenöt éves fiúk már csak ilyenek – még szerencse, hogy felnőtt navajo kísérője elébe megy, és megmenti… Már ha ő volt egyáltalán. Nagyot üt a sztori utolsó hetedére időzített fordulat. Nyitva marad a történet vége: a fiú akaratereje segített, vagy indián varázslat? Mindenesetre remek ez a természetfölötti elemeket talán igen, sci-fit biztosan nem tartalmazó novella, valószínűleg az első, ami a szerző tollából Magyarországon megjelent. 4/5.

Dmitrij Bilenkin: Az évszázad rejtélye

Загадка века. Novella, 1980. Takács János fordítása. Viszt György illusztrációi. A papírlap, amibe a piacon a heringet csomagolták, egy könyvből származik, a lapon található szöveg pedig igazán furcsa: keresztnévvel hivatkozik egy tiszteletreméltó mérnökre, holmi “autóbuszt”, “trobilbuszt” és hangosan zümmögő borotvát emleget… A formátum: levél, az idő nem derül ki, de talán a 19. század eleje lehet. Szellemes, de kicsit túlírt sztori. 3/5.

FILM, TV, VIDEÓ

Kóczián János: Filmhírek

Kritika. Tizenhárom (!) sci-fi- és horrorfilm bemutatása. Vegyes színvonalú válogatás néhány kvázi-klasszikussal és egy csomó trash “alkotással”. Ami említésre méltó: Carpentertől a They Live és Cronenbergtől a Dead Ringers. A többiben akad újrafeldolgozás (The Blob), folytatások (Short Circuit 2, The Fly II, Empire of Ash III), húzónevek által sem megmentett rettenetek (Communion – Christopher Walken, Slipstream – Mark Hamill). 3/5.

Vincent King: Védekező mechanizmus

Defence Mechanism. Novella, 1966. Friedmann Károly fordítása. Fujkin István illusztrációi. Fölöttük a Cameronok, alattuk az Idegenek, és ha egy Idegen behatol a területükre, meg kell hogy öljék – az ügyeletes Vadász üldözőbe is veszi a betolakodókat, de amit talál, az alapjaiban változtatja meg a gondolkodását… Az út a Városon keresztül egyben a főszereplő belső átalakulásának útja is ebben a posztapokaliptikus világban. Nem különösebben egyedi a történet, de olvastatja magát. Ami a helyszínt és a hangulatot illeti, a távolból integet a Metro 2033 – de legalább annyi különbség van, mint hasonlóság. 4/5.

Cyril M. Kornbluth: Az Agyevő

The Mindworm. Novella, 1950. Nagy Gábor fordítása. Benedek Péter illusztrációi. Állami gondozásba adták, nem szerették, de nem is bánta: először csak olvasta, aztán már fogyasztotta is a gondolatokat és mögöttük az életeket – az urbánus amerikaiak már nem tudnak mit kezdeni az ilyenekkel, mint ő, a bevándorlók azonban még nem felejtették el a gonosz elleni harcmodort… Ijesztő egy történet, a (negatív) főszereplő talán a Hősök-beli Sylarhoz áll a legközelebb. A záró jelenet igazi vámpíros közhely. 3/5.

Larry Niven: Kivárni

Wait It Out. Novella, 1968. Koczóh Péter fordítása. Rőczei György illusztrációi. A leszállás a Plútón rosszul sikerül, az atomhajtómű tönkremegy, a kétfős legénység egyik tagja sugárfertőzést kap, amíg megpróbálja megjavítani, és öngyilkos lesz – a másik, hősünk, arra gondol: ha kibújna az űrruhájából, gyakorlatilag hibernálná magát… Nyilván megvalósíthatatlan, de ötletes az eltervezett megoldás, és így értelmet nyer a lelassult idő is. Vajon hány lefagyasztott test várja Nevadában, hogy egyszer kiolvasszák? 4/5.

Robert Touzalin: Vízikutyák

Mudpuppies. Novella, 1986. Nemes Ernő fordítása. Fujkin István illusztrációi. Két fiatal kibérel egy vitorlást: a közeli Enklávéból jöttek, ahol megkérdőjelezhető sikerességű klónkísérleteket végez egy vállalkozó – az egyik gyerek szülei megkérik a kölcsönző munkatársát, hozza vissza a két srácot… A hátteret csak néhány ecsetvonással érzékeltető, mégis azonnali beleélést nyújtó írás. Minden karakter nagyon plasztikus, főleg a szülők. A Touzalin igazából Robert Reed írói álneve. A vízikutya (angolul mudpuppy) egy szalamandrafajta. 4/5.

Laura E. Campbell: Pillanatok összegzése

A Sum of Moments. Novella, 1986. Nemes Ernő fordítása. Viszt György illusztrációi. Idzik gyönyörűen írja a pergamenlapokat a kolostorban, bár a memóriája csapnivaló, és mintha kettőig se tudna számolni – de amikor a katonák elhurcolják a rendtársait, bosszúálló kísértetként utánuk ered… Az alapötlet tetszik: a fénynél gyorsabb meghajtás titkának ismerője nem akarja, hogy ez a tudás napvilágra kerüljön, így elrejtőzik az időben, és a saját elméjét is eltompítja. Jó az Adso-féle nézőpont is, lásd A rózsa neve. De a szövegre ráfért volna egy alapos rövidítés, néha halálra untam magam rajta. 3/5.