Vegyes szám, mind a szerzők nemzetisége, mind az írások száma, mind pedig a minőségük szempontjából. A vezércikk és egy rövid kedvcsináló a Gagarin-napokról szól – azért nem tűnik nagy durranásnak a dolog.

Folytatódik az A zöld sztrájk című regény, akad néhány remek novella és tanulmány is. Kiemelném Ian Stewarttól A megfelelő helyre került embert (mondjuk, a cím fordítása béna), nagyon bejött Richard Wilsontól a Világanya, és Vlagyimir Firszovtól “Az ég angyalai”.

Németh Lajos nem szokványos grafikája díszíti a címlapot, belül fázisképek a Baby: Secret of the Lost Legend című méltán elfeledett filmből, hátul pedig Ámon László grafikája.

Az ár továbbra is 28 forint.

A lapszám írásai:

Reinhard Wegerth: A nagy zöld sztrájk (negyedik rész)

Der große grüne Atemstreik. Folytatásos regény, 1985. Zoltai Bence fordítása. Kolonics István illusztrációi. Seimann altatásból ébred: a koponyájába épített homlokpánt műtéti hege és a fájdalom múlóban, az eszközbe integrált mesterséges intelligencia, amit eredetileg az újszülöttek nevelésére találtak ki, felette is átveszi a hatalmat – az igazgató csak abban reménykedik, hogy a kis sziget, ahová Korn és a terhes Flora menekültek, még biztonságban van… Kicsit béna az öntelt homlokpántot használni narratív eszközként, hogy megtudhassuk, mi történt az előző rész óta, de végülis működik. Már az 1939-es Buck Rogersben és az 1984-es The Tripodsban is volt agykontroll-sisak (ha nem is homlokpánt). 4/5.

Jean-Pierre Andrevon: A világűr meghódításának rövid történeti kronológiája

Notes pour une chronologie succincte de l’histoire de la conquête de l’espace. Tanulmány, 1981. Szirányiné Pálffy Gabriella fordítása. Pataki Tibor illusztrációi. Így repült a Naprendszerbe és a csillagokba az ember az ősidőktől a Biblia és a piramisok idején, az ógörög, egyiptomi, inka, római, muzulmán, távol-keleti, reneszánsz korok során az ipari forradalomig és tovább – legalábbis egy 2081-es visszaemlékezés szerint. Egy pillanatra (na jó, kábé az írás egyharmadáig) azt hittem, Andrevon is beállt Däniken mellé kamuhistóriát terjeszteni, de aztán a túlzásokból rájöttem, hogy paródiáról van szó. Ahhoz viszont túl hosszú. A “tanulmány” megjelölést azért rajta hagyom. 3/5.

MŰHELY

Bazsó Márton: Az Igazlátó

Tanulmány. A teljes Alapítvány-univerzumon áthúzódó gondolati szálak felfejtése. Más szóval: egy lelkes rajongó kísérlete arra, hogy belelásson Isaac Asimov, a “mester” fejébe. Neked szól, ha épp most olvastad végig a teljes Alapítvány- és robot-univerzumot, és ködös tekintettel éppen felnézel: “Most akkor mi van?” 2/5.

Várkonyi Tibor: A náthás Mars-lakó esete

Tanulmány. Megfertőzhetjük-e az életet az égitesteken, amelyeken leszállunk, megbetegíthet-e bennünket más bolygók élővilága? Úgy rémlik, Clarke Holdrengésében szerepel egy novella, amiben az űrhajósok egy kő alá rejtik az uzsonna csomagolópapírját, és ezzel halálra ítélik a Marsot. Valós veszély ez? A cikk módszeresen, logikusan és főleg gyakorlatiasan végigveszi a vírusok, baktériumok, paraziták, gombák kozmikus szinten akár jelentősen eltérő környezetekhez való alkalmazkodóképességét – a lényeg: aggódnunk nem kell, de az óvatosság azért nem árt. 4/5.

Richard Wilson: Világanya

Mother to the World. Novella, 1968. Morvai Nagy Péter fordítása. Viszt György illusztrációi. A nukleáris és biológiai háborúban elpusztult az emberiség, csak ketten maradtak életben: Ralph, a művelt és életrevaló, kissé alkoholista magazinszerkesztő, és Siss, a háztartási alkalmazott – aki egy nyolcéves gyerek szellemi szintjén áll… A túléléstörténeteket mindenki szereti: kifuthatnak az elveszett (többnyire technikai) civilizáció apránkénti visszaépítésére, a kegyetlen harcra az életben maradottak csoportjai között, vagy az erkölcsi tanulságokat rejtő, tragikus végre. Itt máshova került a hangsúly: mi történik, ha marad egy társad, de úgy tűnik, nem vagytok kompatibilisek? Bejön a sztori, bár egy kicsit korábban van vége, mint szerettem volna – persze mit is lehetett volna még elmondani? 4/5.

Ian Stewart: A megfelelő helyre került ember

Displaced Person. Novella, 1987. Veres Mihály fordítása. Pataki Tibor illusztrációi. Nehéz egy olyan világon bujkálni és menekülni, amit a növények által létrehozott természetes féregjáratok szelnek át – itt minden más, a közlekedéstől a teherszállításon és hadviselésen át egészen a születendő magzat kihordásának sajátos munkamegosztásáig… In medias res csöppenünk a történetbe, de előbb-utóbb kiismerjük magunkat. Remek karakterek, abszolút filmre kívánkozó jelenetek (szinte látom a “praktikus” trükkök sorát), és felszabadult humor. A magyar címet viszont nem értem. 5/5.

Dr. Horváth András: Szovjet űreszközök a budapesti Planetáriumban

Ajánló. Makettek, fotók, használati tárgyak a Szovjet űrkutatás című kiállításon. Biztosan érdekes lehetett, de azért egy modern marketinganyagban kicsit száraznak hatna egy ilyen mondat: “A szovjet és magyar rendezők (SZTKH, MTA, IKTT, MTESZ, MANT, MSZBT, Planetárium) mindent megtettek azért, hogy a varázslat elég tökéletes legyen.” 3/5.

FILM, TV, VIDEÓ

Kóczián János: Filmbemutatók: Ómen – Az ördögűző

Kritika. Két horrorklasszikus bemutatása. Tárgyilagos, és csak a szükséges mennyiségű információt tartalmazó értékelés a két “ördögi” horrorfilmről. Azt azért erősnek érzem, hogy a “teológiai fantazmagóriák (…) megfelelnek a sci-fiben használatos tudományoskodó fejtegetéseknek”. 3/5.

Szilágyi G. Gábor: Az ördögűző

Kritika. Egy második ismertető a híres horrorfilmről. Érdekfeszítő beszámoló az Ördögűző USA-beli és nyugat-európai marketingkampányáról, valamint a fogadtatásáról. Mondjuk, a film kísérőzenéjének részeként felhangzó “Tubular Bells” nem “Csöves harangok”… 4/5.

Filmhírek

Kritika. Egy klasszikus fantasy és egy felejthető horrorfilm bemutatása. A Terry Gilliam-féle Münchausen báró kalandjai még véletlenül sem említhető egy lapon a Paganini Horror című olasz ZS-mozival – mégis ez történik… 3/5.

Harry Harrison: … se csatazaj

No War, or Battle’s Sound. Novella, 1968. Galamb Zoltán fordítása. Pataki Tibor illusztrációi. Ha Dom a rajával együtt megsemmisíti az ellenség anyagátviteli ernyőjét, s ezzel megakadályozza a frontális támadást a bolygó felszínén, megnyílik előtte a katonai karrier lehetősége – de klasszikus verseket olvasó hősünk nem így képzeli el az életét… Csaknem az egész novella egyetlen hatalmas csatajelenet, amiben hagyományos fegyverek (balta, kard, tőr) futurisztikus változataival (és persze atombombákkal) vívnak öldöklő közelharcot az ellenfelek – ebben hasonlít a Starship Troopers filmváltozatára. A morálisan magas szinten álló értelmiségi lelkiismerete elég könnyen elhallgattatható. 3/5.

Petar Kardzsilov: Gyermektenyér

Детски длани. Novella, 1987. Botos Éva fordítása. Németh Lajos illusztrációi. Marcel Vilar kisfiúként elkísérte apját Afrikába, hogy az a dogonok törzsét tanulmányozza, majd átvette a munkáját – a törzs vénje, Bamu hívására most unokájával együtt útra kel, hogy jelen legyen, amikor a csillagok közül jött különleges Kő megszólal… Elég olcsó poén ez a Rubik-kocka formájú, varázslatos kő, de legalább érthetővé válik az unoka szerepe. Nem világos az egyes szám harmadik személyről az első személyre váltás oka. A cím meg… oké, az asszociáció megvan, de nem akadt volna valami hatásosabb? 2/5.

KÖNYVEKRŐL

Takács Ferenc: Szevasztok!

Kritika. Kurt Vonnegut A Titán szirénjei című regényének bemutatása. Már ebben a korai, 1959-es regényben teljes fegyverzetben mutatkozik meg a szerző, igazából több későbbi műve nem éri el a Titán… szintjét. Az értékelés lelkes, de sajnos szpojlerben gazdag. 3/5.

Hargitai Károly: Ámokfutás és hullatáncoltatás

Kritika. Lőrincz L. László Démonok és varázslók Tibetben című könyvének bemutatása. Ez a kiadvány nem szépirodalom, a “komoly” Lőrincz L. műve, de azért világosan látszik, hogyan befolyásolta a szerző kalandregényeit. 4/5.

Vásárhelyi Lajos: Száraz koktél

Kritika. Garry Douglas Hegylakó című regényének bemutatása. Úgy tűnik, a film “megkönyvesítése” jóval gyengébben sikerült – az alig leplezett tanács: el ne olvasd! 4/5.

Urbán László: Utazás Czakóniába

Kritika. Czakó Gábor A sárkánymocsár ura című regényének bemutatása. Vegyesek a kritikus érzései: a fantázia rendben, a szerkesztés kissé szabados, de a szerzőben van potenciál. 3/5.

Vlagyimir Scserbakov: Az ablakod alatt játszottunk

Мы играли под твоим окном. Novella, 1976. Földeák Iván fordítása. Viszt György illusztrációi. Szergej mindenét az űrhajózásnak adta: felesége elhagyta, magával vitte kisfiukat is, ő pedig már elmúlt hatvan, utoljára tért vissza a csillagokból, többé nem engedik repülni, akár meg is kereshetné a családját – de van egy kis baj, semmi nyoma a rakétának, amivel állítólag leszállt… Ahogy azt a szovjet-orosz írásoknál már megszokhattuk, a történet emberi oldalával és a helyszínekkel semmi baj nincs, könnyedén magunk elé képzelhetjük a vidéki utat és a gyerekeket. A professzor halandzsája viszont lerontja a hatást. 3/5.

Vlagyimir Firszov: “Az ég angyalai”

Ангелы неба. Novella, 1987. Veperdi Gábor fordítása. Kolonics István illusztrációi. Rózsaszín malac repül el a kirándulóhajó döbbent utasai fölött, majd a felépítménynek csapódik –sok száz kilométerre onnan két fizikus, Arkagyij és szórakozott barátja, Goska épp antigravitációval kísérleteznek… Vicces kis írás, ügyes történet, nem túl mély, de jól eltalált karakterekkel. Plusz egy képzeletbeli adalék az addigra már eldőlt űrversenyhez Kelet és Nyugat között. 4/5.