Galaktika 100

Szép kerek szám, látszik, hogy a szerkesztők beleadtak apait-anyait: nagyon erős a felhozatal, alig találni gyenge írást. Kíváncsi leszek rá, fenn tudják-e tartani a szintet.

Az elején egy kis visszatekintés Kuczka Péterrel, aztán gratulációk a világ és a műfaj minden tájáról. A nagyszerű novellák közül kiemelkedik irodalmi értékeivel és új hangjával William Gibson írása (A Gernsback-kontinuum), de a Földkapu, a Tél, az Aki nem tud !tangul… vagy éppen a Halálraítélt is remek. Jól, bár meglepően kis adaggal indul Wegerth folytatásos regénye.

Patrick Woodroffe jegyzi a látványos borítót, belül néhány kép a Majmok bolygójából. Az ár 28 forint.

A lapszám írásai:

Halmos Ferenc: Beszélgetés Kuczka Péterrel

Interjú. Csevegés a Galaktika, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek és tulajdonképpen a modern hazai sci-fi-könyvkiadás egyik elindítójával és legfontosabb katalizátorával. Remek beszélgetés! Meglepő, hogy Kuczka mennyire kritikus a műfaj helyével és a saját és munkatársai eredményességével kapcsolatban. 4/5.

Üdvözletek a Galaktikának

Méltatás. Kuczka Péter és a Galaktika köszöntése a műfaj neves képviselőitől. Impresszív névsor! Külföldről Jeschke, Aldiss, Zelazny, Benford, Anderson, Clarke, plusz egy öthasábos levél egy titokzatos Adam Adamstől. Itthonról Bogáti, Dévényi, Gáspár, Kemémy, Lőrincz L., Pap, Várkonyi. És persze sokan mások. Érdekes, hogy Fialkowskit kivéve egyetlen szovjet és más szocialista szereplő sincs a megszólalók között. Az üzenetek maguk nem mindig túl velősek. 3/5.

Reinhard Wegerth: A nagy zöld sztrájk (első rész)

Der große grüne Atemstreik. Folytatásos regény, 1985. Zoltai Bence fordítása. Kolonics István illusztrációi. Blümel professzor, a növényvilág csodáiról szóló népszerű tévéműsor “sztárja” bejelenti, hogy fordítógépet készített a fotoszintézis mint nyelv megértéséhez, és rájött: a növények “nagy zöld sztrájkra” készülnek, nem állítanak elő több oxigént, amíg az utolsó atomerőmű is le nem áll… Ez a regény inkább csak kisregény, meglehetősen rövid, a folytatásokban leadott részek együttvéve mindössze harminc nagyalakú Galaktika-oldalt tesznek ki. Az első rész naiv természetvédelmi sci-finek indul, bár ahogy a végén elhangzik, a “természet” nagyjából megszűnt, nincs mit védeni. Meglátjuk a többit! 4/5.

Brian Clarke: A Földkapu

Earthgate. Novella, 1985. Veres Mihály fordítása. Rőczei György illusztrációi. A Kiáltó nevű bolygón egy korábbi csillagközi intelligencia által hátrahagyott Kapuk sorakoznak, mindegyik egy-egy világba visz, de a Földre és a phuilik bolygójára vezető kapuk működésképtelenek, mert ezen a két bolygón nincs meg az ellenpárjuk – Gia feladata a Földkapu megtalálása és beindítása… Komoly világépítés, kurta-furcsa befejezés – lehet, hogy sorozatnak készült ez a hosszú novella. Viszont a sztori izgalmas, kicsit hajaz a hícsík történetére. 4/5.

MŰHELY

Megkérdeztük… Lengyel Pétert

Interjú. Beszélgetés az Ogg második bolygója szerzőjével. Aki irodalomnak tekinti a jó sci-fit, és szemétnek a rosszat – de minden más zsánerről is ezt gondolja. 4/5.

Donald A. Wollheim: 2000 küszöbén

Előadás, 1988. Galamb Zoltán fordítása. Előadás az amerikai World Kongresszuson New Orleansban. Pontosabban a 46. World Science Fiction Convention nevű eseményen, ahol Wollheim volt az egyik díszvendég. Arról beszélt, hogy a sci-fi sem lát előre: ha megnézzük az 1888-ban, 1788-ban, akár 1488-ban előrejelezhető dolgok listáját, mindig kiderül, hogy néhány éven belül mindent megváltoztató események történtek, amelyeket nem lehetett előrejelezni. És ha most, a 21. század második évtizedében belegondoltok, ez 1988-ra ugyanúgy igaz: ki jelezte előre. hogy egy-két éven belül vértelenül felbomlik a Szovjetunió és a “keleti blokk”? 4/5.

Gergelyi Katalin: Változások a tudományos-fantasztikus irodalomban

Tanulmány. A sci-fi új, tartósnak tűnő és megszűnőben lévő irányzatai francia szemmel. A címből egyáltalán nem derül ki ez a franciaközpontúság, így pedig eléggé félrevezető. Miután a magyar olvasó számára a felsorolt szerzők túlnyomó többsége teljességgel ismeretlen, így a Galaktika házi francia fordítója által jegyzett cikknek sincs sok értelme. 2/5.

Vjacseszlav Ribakov: Tél

Зима. Novella, 1987. Veperdi Gábor fordítása. Magyar Mihály illusztrációi. Már csak egy adag tejpor maradt, a férfi feloldja egy kis vízben, altatót kever bele, felmelegíti, és megeteti vele a kisbabát – aztán elindul a pincéből, ki a nukleáris télbe, hogy megkeresse halott feleségét… Kemény sztori, helyenként naturalisztikus jelenetekkel, elférne Peter Watkins The War Game című botrányos áldokumentumfilmjében. 4/5.

Joe Haldeman: Aki nem tud !tangul…

A !Tangled Web. Novella, 1981. Árokszállásy Zoltán fordítása. Horváth Ákos illusztrációi. Dick Navarro a Csillagtelek vállalat tolmácsa, azaz üzletkötője egy nagy turisztikai potenciállal rendelkező földterületet próbál megvásárolni az !tangok bolygóján – Pete Lafitte a Szindikátus nevében többet ígér, de a pénz itt nem minden… Szórakoztató a párbaj a helyi szokásokat és kultúrát megértei és (ki)használni akaró Navarro és “The Art of the Deal” Lafitte között, és bírom Bácsi stílusát. Azért persze kicsit elszomorító, hogy itt is minden át van itatva a kapitalizmus leginkább lélektelen formájával. 4/5.

FILM, TV, VIDEÓ

Kóczián János: Filmbemutató: Hegylakó

Kritika. A halhatatlan(okról szóló) klasszikus bemutatása. Csak mérsékelten lelkes az értékelés, és ez helyes: a Hegylakó nem egy nagy film, bár emlékezetes: Lambert játéka, a látvány és a Queen zenéje bőven elviszi a hátán. A folytatások, na, azok rettenetesek. 4/5.

Filmhírek

Kritika. Hét horror- és sci-fi-film bemutatása. A senki által nem látott, de 7,3-ra értékelt Kingsajz című (lengyel) filmtől eltekintve nem ezek dobogtatják meg az ember szívét: a Millennium, A fehér féreg búvóhelye (The Lair of the White Worm) és a kissé félrefordított című A földi lányok csábítóak (Earth Girls are Easy) legalább ismertek, de ezek… Nightfall, My Demon Lover, The Seventh Sign? Please. 2/5.

Szilágyi G. Gábor: Fantomok az Operában

Kritika. Az Operaház fantomja kultúrtörténetének bemutatása. A cikk az 1986-ban bemutatott musical apropóján röviden ismerteti az eredeti regény szerzőjét, Gaston Leroux-t, majd sorra veszi a filmváltozatokat Lon Chaney némafilm-klasszikusától a Universal- és Hammer-változatig, Brian de Palma rockzenészét és egy obskúrus kínai verziót is megemlítve. Kissé lerontja a kritika értékét a de Palma-mű kapcsán hozzácsapott sablonos rockgyűlölet: “1974-re már megjelentek, sőt a rock állandó kísérőjelenségeivé váltak az erőszakos, szadista, fasisztoid felhangok”. 3/5.

William Gibson: A Gernsback-kontinuum

The Gernsback Continuum. Novella, 1981. Gáspár András fordítása. Kertész N. László illusztrációi. A britek odavannak a harmincas évek fururisztikus amerikai építészetéért, fotós főhősünk megbízást kap, hogy fényképezzen le egy sor jellegzetes épületet – egyszer csak úgy érzi, maga is bekerült a meg nem valósult jövőbe… Nincs itt sok cselekmény, inkább egy kis gonzó újságírás, emlékeztet a “Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal”-ra is. Friss hang, nagy adag USA-beli kultúrtörténeti utalás, nem tudom, mennyi jött ebből át a nyolcvanas évek végi Galaktika-olvasónak, aki valószínűleg soha nem járt még az Államokban. De nekem tetszik, megajánlok egy felfelé kerekített érdemjegyet. 5/5.

Naptár 1989

Naptár. Minden hónapra egy fantasy-grafika. A használati eset még mindig nem igazolható, de legalább a rajzok jók. 3/5.

Simai Mihály: Boldog új évet, sorstársak!

Novella. Horváth Ákos illusztrációi. A hatvanhárom éves Dr. Pechvogel minden körülmények között igyekszik betartani az előírásokat, de amikor a postás általános iskolai behívót hoz neki, amire hatévesen kellene jelentkeznie, igazán oda kell tennie magát… Nem annyira az abszurdba hajló történet a fontos itt, inkább az állam lehetetlen követelései, amiket az állampolgárok magától értetődőnek tartanak. 3/5.

Albert Valentyinov: A halálraítélt

Казнь. Novella, 1987. Földeák Iván fordítása. Kapolcsi Kovács Csaba illusztrációi. Martens klímaszerelőnek álcázva magát betör a titkos irattárba, hogy megbizonyosodjon róla, egy másik néven ugyan, de korábban halálra ítélték – vajon miért nem emlékszik rá? “A bűnözők, mint ismeretes, merész és határozott egyéniségek, olyan tettekre is képesek, amelyeket lehetetlen lenne egy átlagos kispolgártól megkövetelni.” A háttérhatalom pszichológusai és bűnüldözői ezért egy nem százszázalékos memóriatörlést követően veszélyes feladatok elvégzésére kondícionálják az elítélteket – de a siker nem garantált. Jó, hogy a női föszereplő nem “damsel in distress”! 4/5.

Wolfram Kober: Megközelítések

Abstände. Novella, 1983. R. Pap Edit fordítása. Tenkei Péter illusztrációi. Egy kutatóállomáson a földönkívüli eredetű plazma áttör minden védelmen, és a személyzet összes tagja meghal – egyre közelebbről látjuk, ahogy az események lejátszódnak… Ugyanaz négyszer: egy képújságot olvasó pár, egy hivatalos közlemény, a katasztrófát felfedező járőr, majd két áldozat – egy házaspár – szemszögéből. Elég borzasztó. 3/5.

Leszek Kraskowski: A Jordan-rendszer

System Jordana. Novella, 1986. Nemere István fordítása. Fujkin István illusztrációi. Vége az atomháborút követő százötven évnyi hibernációnak, Norton parancsnok kis csapatával előbújik a több száz méter mélyen lévő Jordan-bunkerből, hogy ellenőrizzék, visszatérhet-e Thompson elnök és stábja a felszínre – elég nagy meglepetés fogadja őket odafönn… Az eleje nem túl izgalmas, annál váratlanabb viszont a kettős fordulat a végén! 4/5.

Mel Gilden: Határidő

Deadline. Novella, 1981. Gálvölgyi Judit fordítása. Márczi Kitti illusztrációi. Hardin már nem fiatal, az egészsége sem túl fényes, de azért szeretné befejezni a regényt, csakhogy a démon, Határidő, folyton akardályozza – az író alkut ajánl: a démon békén hagyja őt, és cserébe megkapja az egyik növendéket a regényíró osztályból… Frappáns, fordulatokkal teli kis írás, valószínűleg az írói blokk legkreatívabb feldolgozása, amit valaha láttam. 4/5.

Hozzászólás