Egyre több az olyan novella/regény, amely ismerős a Galaktika szerkesztőségének, mert korábban elolvasták és elutasították – most egy másik kiadványban (nem nevesítik) mégis megjelenik. Érdekes statisztika: a Kozmosz (később Galaktika) Fantasztikus Könyvek eddig kiadott, gondosan válogatott 138 kötetéből 44 volt magyar, és azok sem mindig bizonyultak sikeresnek: “a választék (…) sajnos szegényes. Az effajta irodalom (…) még nem alakította ki igazán hazai szerzőgárdáját.” Aztán a szerkesztői üzenetekben jól el is látják néhány wannabe szerző dolgát.

A lapszámban nincs igazán kiemelkedő írás: tetszik a folytatódó Lőricz L. László-regény és a képregény, erős Andrevon óriásos sztorijának a vége és a Silverberg-novella, hiánypótló a Superman-cikk, de amikor már a szerkesztői üzenetek rovat is a jobbak között említendő, akkor ott valami baj van.

Az űrrepülőgépet marcangoló Transformers-szerű szörny a címlapon Jenkovszky Iván munkája, a belső filmkocka a Chikyû Bôeigun (The Mysterians címen is ismert) japán filmből való, hátul pedig Eszik Alajos grafikája látható. Az ár nem változott, 28 forint.

A lapszám írásai:

Lőrincz L. László: Az elátkozott hajó (3. rész)

Folytatásos regény. Boros Zoltán, Szikszai Gábor illusztrációi. Az eltűnt személyek, köztük saját emberei után nyomozó rendőrség elkezdi felgöngyölíteni a szálakat, közben a hajón kiderül, hogy az indiai méregtárolóról szóló sztori csak mese, viszont beépített ember van a foglyok között… Fokozódik a feszültség, bár kicsit mintha már túl sok fejleményt kéne egyszerre észben tartanunk. Felbukkan egy fake videó! Van egy különösen idegesítő karakter is, de még mindig szuper a regény. 4/5.

Nemere István: A 342-es akció

Novella. Rőczei György illusztrációi. A frissen megjelent, rikító címlapú akciókrimi kényelmetlen pontossággal leírja a titkos sugárfegyver-kísérleteket – a biztonságiak főnöke úgy dönt, csapdát állít az ismeretlen szerzőnek… Az alapötlet nyilván nem új, a karakterek is futószalagon készültek, de Nemere itt jól kapja el a ritmust, a sztori olvastatja magát – egészen az előre jelzett, minimálisan megcsavart végkifejletig. 3/5.

MŰHELY

Megkérdeztük… Kemény Dezsőt

Interjú. A Galaktikában is gyakran publikáló műfordító-író bemutatása. A titokzatos kecskebak (Delfin Könyvek!), novellák és Joan Aiken-fordítások – sok minden köti az interjúalanyt a sci-fihez. Meglepetés volt a latinos múlt. 3/5.

Urbán László: SF-arcképek – Gyilkos gúny és komor szatíra: Laczkó Géza

Profil. Újabb, a huszadik század első felében sci-fi-t (is) publikáló szerző bemutatása. Végre egy jó választás, Laczkó többször szerepelt a Galaktikában: a 9. számban Az első emberpár, a 27.-ben a Lázadás a Pantheonban, míg a régi magyar sci-fit bemutató 35.-ben a Leukopolisz utolsó órái című novellájával. Az értékelés kicsit furcsa, néhol bemutatja ugyan a novellát vagy regényt, de egyszerűen lefelejti a címeket. 4/5.

Szilágyi G. Gábor: 50 éves a Superman

Tanulmány. Visszatekintés a leghíresebb amerikai képregényhős “életének” első fél évszázadára. Tárgyilagos, a képregénytől a sorozatokon át a mozifilmekig terjedő ívet és a karakter társadalmi megítélésének változásait elemző írás. 4/5.

Müller Károly: Ki a gyilkos?

Tanulmány. A sci-fi krimik egyre népszerűbbé váló műfajának áttekintése. A cím (és az alcím: Sci-fi krimik) teljességgel félrevezető. Azt gondoltam, a tanulmány olyan műveket tárgyal majd, mint például Asimovtól a Gyilkosság az űrvárosban. Amiről valójában szól, az az emberre is veszélyes robot megjelenése az irodalomban, színházban és filmen. 2/5.

Lewis Padgett: A kevély robot

The Proud Robot. Novella, 1943. Békés András fordítása. Horváth Ákos illusztrációi. Gallegher, az iszákos feltaláló bajba került: Öcsi nevű robotja, amiről nem tudja, miért alkotta, elfogadott a nevében egy megbízást munkaadója legnagyobb versenytársától, és méltatlanul kevés pénzt kért… Az ipari kémkedéses, szabadalomtolvajlásos konkurenciaharc érdekes, a folyton részeg tudós időnként szórakoztató, a stencilezett szereplők kevésbé. Három egész öt, lefelé kerekítve. A Lewis Padgett igazából Henry Kuttner egyik írói álneve a sokból. 3/5.

Dévényi Tibor: Sztratoszferburg

Novella. Ez nem léghajó, ez egy sztratoszferon, de a belföldre szánt modell kicsit eltér a prospektusban láthatótól. A Magyar csodák sorozat újabb darabja. Kicsit unalmas már a “szeretnék X-et – semmi akadálya, de Magyarországon ez X-100 at tud, és kilenc évet kell rá várni” sablon. 3/5.

Dévényi Tibor: Nagy hatósugarú fotonátemelő

Novella. A fotonátemelővel a teletelefon csillagközi hatósugarúvá tehető, ha a Posta engedélyezi, hogy a tisztelt vásárló rendelhessen egyet. Ez is a Magyar csodák közé tartozik, egy fél osztályzattal jobb, mint a Sztratoszferburg, de sok úja nem nyújt. 3/5.

FILM, TV. VIDEÓ

Kóczián János: Novemberi filmbemutató: Farkaslak

Kritika. A cseh új hullám neves rendezőnője által készített sci-fi film bemutatása. Nagyon jó elemzés, bár egy további értelmezést is el tudok képzelni: átnevelhető-e, dehumanizálható-e az ember? 4/5.

Filmhírek

Kritika. Négy sci-fi film bemutatása. Erős közepes: Il nido del ragno, Vice Versa, The Navigator, Remote Control. A The Navigator talán a legjobb: a 14. századbeli Angliában, a pestisjárvány közepén angol férfiak maroknyi csapata egy fiú látomását követve alagutat ás, és a 20. századi Új-Zélandon kötnek ki… 3/5.

Tabi László: Valamiről valamit

Jegyzet, 1988. A jövő embere más környezetben él, másképp viselkedik, más benyomásokkal szembesül majd, mint mi – egyetlen sci-fi hőse sem eszik székelygulyást, iszik fröccsöt, és bámul békésen emésztve az utcára. Új formátum: a jegyzet. A Valamiről valamit annyira nondeszkriptív, hogy inkább rovatcímnek gondolnám – lehet, hogy Tabi Lászlónak a Magyar Nemzetben volt egy ilyen “fix” helye? 3/5.

Ray Aldridge: A kattanás

Click. Novella, 1986. Nemes Ernő fordítása. Harsányi Sándor illusztrációi. Klatu (a barátainak Curly) az utolsó Nacama: mesterséges lény, egy képzeletbeli világ ragadozója betáplált emlékekkel, egy múzeumban kiállítva, időkapcsolóval készenléti állapotban tartva – mikor a múzeum vezetése raktárba száműzi, barátai úgy döntenek, kiszabadítják… A sosemvolt szörnyeteg magányossága – vannak rokonszenves elemek az írásban, például a Homály meg a pontosan soha meg nem fogalmazott okból leromló külvilág, de valahogy nem ragad magával. Klatu = Klaatu? Nem látok párhuzamot. 3/5.

Vladimír Kafka, Kája Saudek: Sötétbe vezető sínpár (2. rész)

Trať se ztrácí ve tmě. Képregény, 1980. D. Németh István fordítása. Kája Saudek illusztrációi. Miközben a fiúk felderítik a domb mélyét, versenyfutás kezdődik a föld alatt elrejtett csodafegyverért – van, aki megölné, más megmentené őket… A második rész elején semmi sem utal arra, hogy ez egy korábbi lapszámban elkezdett történet folytatása. (A tartalomjegyzékben igen.) A világösszeesküvés elég béna, de a figurák egyre karakteresebbek, és a vizuális megjelenés is érdekesebb. 4/5.

Jean-Pierre Andrevon: A hideg-óriás

Le géant du froid. Novella, 1983. Szirányiné Pálffy Gabriella fordítása. Pataki Tibor illusztrációi. A dán főváros előtt holtan összeesett óriás magassága huszonnégy kilométer, nehéz felfogni a méreteit, a turisták inkább a múzeumban kiállított 1:1000 méretarányú makettjét nézegetik – és egyszer csak megcsendülnek a kristálycsillárok… Közepesen érdektelen, de nagyon életszerű karakterek utazásával indul a történet, hogy aztán az óriási hulla megcsodálásán keresztül eljusson a váratlan végkifejletig – ahonnan egyébként Roland Emmerich a filmjét kezdené. 4/5.

Szepes Mária: Túl a légóceánon

Novella. Pataki Tibor illusztrációi. A tájékozódási futás közben lábához gurult gömb gombostűfejnyi, vakító fényekkel van tele, és arra kényszeríti, hogy magánál tartsa, de senkinek ne mutassa meg – éjjel aztán beszélni kezd hozzá… Vagy inkább csak engedi, hogy belehallgasson a fénylények – elektrozoák – társalgásába a földi ember környezetpusztító életmódjáról? Helyenként költői szépségű írás, de nem mond újat. 3/5.

Joan Aiken: Szonáta hárfára és biciklire

Sonata for Harp and Bicycle. Novella, 1958. Kemény Dezső fordítása. Jenkovszky Iván illusztrációi. Az új beosztott nem érti, miért nem maradhat senki az irodaépületben a munkaidő vége után – úgy dönt, utánajár a titoknak… MacGyver-szerű megoldás egy természetfeletti szituációra – Aiken: yes, sci-fi: no. 3/5.

Szerkesztői üzenetek

A szokásos kérdések és válaszok – no meg néhány kivétel, elég karcos stílusban. A Rémtörténetek című sorozatot egy olvasó konkrétan “görénységnek” nevezi, a válasz: mi nem, de amúgy is éppen befejeztük. Vivát! És ami mindent visz: “Készülő regényének részletét ne küldje el nekünk, különösen addig, amíg nem készült el az egész regénnyel. Ismertetéséből ítélve azután se.” 4/5.

Robert Silverberg: Utasok

Passengers. Novella, 1968. Kasznár Ágnes fordítása. Rőczei György illusztrációi. Az Utasok bármikor átvehetik a hatalmat feletted: séta közben, üzleti tárgyalás alatt, vagy amikor éppen megtalálod álmaid asszonyát… Alig tudunk meg valamit az Utasokról, de amit igen, az félelmetes – és nem úgy tűnik, mintha lenne ellenszer. Rövid, de ijesztő sztori. 4/5.