Óriási hírrel nyit a lapszám! A címlap belső oldalán ez fogadja az olvasót:

(Bár a közlemény – feketével szedve, kissé elbújtatva hátul – már az 59. lapszámban is szerepelt, ott kevésbé hívta fel magára a figyelmet, gondolom, ezért döntött a szerkesztőség a prominensebb hely és színhasználat mellett.)

A hír egyben azt is jelenti, hogy a 60. számmal véget ér a Galaktika “eredeti” antológiasorozata. És amivel búcsúzik, az egy kiváló Brian W. Aldiss-különszám.

Aldiss a brit sci-fi, azon belül is a szigetország hatvanas évekbeli “új hullámának” egyik vezéralakja. Sajnos az itt közölt írásai nagyrészt még az ötvenes évekből származnak, a forráslista szerint a “Space, Time and Nathaniel” és a “Galaxies Like Grains of Sand” című gyűjteményekben jelentek meg. Ezek azonban nem tartalmazzák az “In the Arena” és az “Underprivileged” című novellákat – azok a “The Book of Brian Aldiss”-ban olvashatók eredetiben.

Az író Magyarországon is ismert, több Galaktikában (2., 5., 16., 34., 42.) megjelentek írásai, és 1970-ben már idehaza is kijött a Szürkeszakáll és az Amíg világ a világ.

A címlap Gadó János munkája, a belső illusztrációkat Divéky István készítette. Érdekes módon hiányzik a Kötetünk képei című rovat.

Még mindig 1985-öt írunk, az ár (most utoljára) 30 forint.

A lapszám írásai:

Brian W. Aldiss: Az arénában

In the Arena, 1963. Novella, Damokos Katalin fordítása. Javlon Bartram kényszerű gladiátor a rovarszerű prüccsök bolygóján, a tizenkettedik, utolsó összecsapására vár, ha ezt megnyeri, felszabadul – de kiderül, hogy halálosan veszélyes ellenfeleket kap, ráadásul egy tapasztalatlan lánnyal összeláncolva kell harcolnia… Első pillantásra klasszikus harmincas évekbeli amerikai trash sci-fi, aztán észrevesszük az egyáltalán nem megmentendő szőke hősnőként viselkedő, teljesen autentikus női főszereplőt és a pátosz mellett egy csipetnyi iróniát. Jó kezdés! Értékelés: 4/5.

Brian W. Aldiss: Urbanisztika

Supercity, 1957. Novella, Damokos Katalin fordítása. Alastair Mott az uralkodó osztályba született, de egy szerelmi ballépés után száműzetéssel felérő módon kinevezik egy isten háta mögötti bolygó vezetőjének – ő azonban túl jól ismeri a birodalmi bürokráciát ahhoz, hogy örökre ott maradjon. Tetszik a rendszer kijátszása a porfészekről szóló helyzetjelentések feltupírozásával. Ahogy Moldova írja a “Vannak még okos emberek!” 4. történetében: “[K]ellene venni két (villamos)kocsit. (…) Lökjük őket egymásnak a falu főterén, másnap benne lesz az újságban, hogy Pernyelőrincen összeütközött két villamos, mindenki azt hiszi, hogy mi valami nagyváros lehetünk, eljönnek, aztán ha már itt vannak, lehet nekik rendezni akár várjátékokat is.” Viccesek a központ által kért statisztikák. Értékelés: 4/5.

Brian W. Aldiss: A vér szava

The Underprivileged, 1963. Novella, Damokos Katalin fordítása. A bevándorló házaspár kisebbrendűségi érzéstől szenvedve járja a birodalom központi bolygójának fővárosát, sehogy sem találják azt a negyedet, ahol honfitársaik élnek, amikor egy helybéli kéretlen idegenvezetőként melléjük szegődik… A kipusztulóban lévő fajok megőrzése visszatérő téma a lapszámban. Ha a sci-fi körítést félretesszük, tűpontos a diaszpórák kialakulásának és fennmaradásának bemutatása a házsapár viselkedésén keresztül. Értékelés: 4/5.

Brian W. Aldiss: Kék félláb

Psyclops, 1956. Novella, Damokos Katalin fordítása. A hatodik hónapos magzat telepatikus hívást kap óriási távolságban lévő apjától: meg kell mentenie anyját, aki – méhében vele és ikerhúgával – egy, a vesztébe rohanó űrhajón utazik… Jó az alapötlet, de túlságosan érzelgős a kivitelezés. Se az eredeti, se a magyar cím nem igazán tetszik. Értékelés: 3/5.

Brian W. Aldiss: A mi tudásunk

Our Kind of Knowledge, 1955. Novella, Damokos Katalin fordítása. A felderítő csapat több ezer éve a völgyben veszteglő űrhajót talál, megértik működését, beindítják, és útnak indulnak – az emberek felé, akik vesztésre álló háborút vívnak a Binggel, így hőseinket sem látják szívesen… A Bing (nem a kereső :-)) az emberek elmondása szerint olyan, mint az egy évtizeddel később felbukkanó Borg, aztán persze kiderül, hogy mégsem. Értékelés: 3/5.

Brian W. Aldiss: Minden időké ő…

Not for an Age, 1955. Novella, Damokos Katalin fordítása. Rodney Furnell éli hétköznapi életét fiatal felesége és felnőtt fia mellett – és közben utálja azt a tényt, hogy egy egész jövőbeni generáció figyeli minden pillanatát. Mint a Truman-show, csak itt a főszereplő tudja, hogy nézik. A vége picit emlékeztet a Menekülő emberre, happy end nélkül. Remek a férj gyanakvása a fia és felesége közötti viszonyra – egyáltalán, emberi az egész. Értékelés: 4/5.

Brian W. Aldiss: A géngólem

Gene-Hive, 1958. Novella, Damokos Katalin fordítása. A sugárbalesetet szenvedett tengeralattjáró-tiszt sejtjei megtámadják és bekebelezik az őt kezelő orvosnő szervezetét – hajtóvadászat indul az egyre több élőlényt magába olvasztó organizmus után… Kis gömböc-történet vagy az evolúció következő lépcsője? A saját sejtes gyógyítási jelenet tetszik, a többi inkább átlagos. Értékelés: 3/5.

Brian W. Aldiss: A világ minden könnye

All the World’s Tears, 1957. Novella, Damokos Katalin fordítása. A nagyhatalmú üzletember lánya nem kap szaporodási jogot a Párzóközponttól, de a Vadember és ő egymásba szeretnek… Hoppá, egy Szép új világ-újraértelmezés, benne Voltaire (és Rousseau) vademberével, aki persze elbukik. Érdekes a pszichológus (itt pszichodinamikus), akinek az a feladata, hogy válogatott sértésekkel feldühítse megbízóját, mielőtt az részt vesz egy agresszív hozzáállást igénylő üzleti tárgyaláson. Értékelés: 3/5.

Brian W. Aldiss: T

T, 1956. Novella, Damokos Katalin fordítása. T egy űrhajóba zárt lény, egyetlen feladata van: a Naprendszerbe érkezéskor el kell pusztítania annak harmadik bolygóját – de vajon mennyire pontosak az őt küldő faj kezébe került földi térképek? Jól kifundált időutazásos alapötlet, kicsit lapos végrehajtás. Értékelés: 3/5.

Brian W. Aldiss: Vetélkedő

Panel Game, 1955. Novella, Damokos Katalin fordítása. Rick Sheridan egy békés estére számít családja körében, a fógyasztói osztálya számára kijelölt Zöld Csillag csatornák valamelyikét nézve, de egyszer csak betoppan hozzájuk egy igazi forradalmár… Újabb jövőbe látó utalás az akkor még nem is létező trash reality műsorokra. Az interaktív tévé ötlete valószínűleg a két évvel korábban megjelent 451 Fahrenheitből jött, a forradalmár (aki nyilván nem az, aminek mondja magát) érkezéséről pedig a Brazil jutott az eszembe. Értékelés: 4/5.

Brian W. Aldiss: Jaj a tigrisnek

Out of Reach, 1957. Novella, Damokos Katalin fordítása. Floyd Milton álmodik: visszaidézi a tragikusan végződött összejövetelt, amit a Szolit bolygó lakója, az ő felesége adott a tiszteletére – de hol van vajon ez a világ? Újabb “elpusztul a Föld, mentsük, ami menthető” sztori, klassz leírásokkal, de némiképp melodramatikus befejezéssel. Értékelés: 3/5.

Brian W. Aldiss: Mondjátok el nekik

Visiting Amoeba, 1957. Novella, Damokos Katalin fordítása. Az ismeretlen rávesz a bolygón harcban álló feleket, hogy egyesüljenek, és támadják meg a Tejútrendszer központi világát – de kicsoda ő valójában, és milyen erőket szabadított el? A támadás célja nem a hatalom átvétele, hanem a hír terjesztése: ez a világ hamarosan elpusztul. De sebaj, egy viláegyetemmel odébb kezdődik valami új. Értékelés: 3/5.

Archibald Lampman: A végpusztulás városa

The City of the End of Things, 1894. Vers, Damokos Katalin fordítása. “Ha egy halandó rátalál / E városra véletlenül, / Rátör az ösztövér halál, / Sápad, a lég mérges körül, / Vagy félelmes varázstól zagyva / S szétmáll minden emlékfonál, / Héjában lelke összeaszva, / Zörgő, üres dió csupán.” Érdekes kép, hatásos jelenet lehetne akár egy modern sci-fiben is. Értékelés: 3/5.