Galaktika 54

A lapszám ezúttal is egyetlen íróról szól, aki a szocialista blokkból érkezett, a neve Mircea Opriță. Bár jóval kisebb név, mint az eddigi és ezután következő szerzői számok főszereplői, azért nem teljesen érdemtelenül kapta meg az aktuális kiadvány szinte teljes terjedelmét. Opriță remekül ír, történeteiben érdekes alapötletek keverednek nagyszerűen jellemzett, hihető karakterekkel és átérezhető sorsokkal. Egyes novellái – mondjuk egy angolos hangzású írói álnévvel – bárhol sikert aratnának. Mások inkább a “helyi értékük” miatt érdekesek: kiolvasható belőlük a “működő” szocializmus román változatának bírálata.

Ami a szerkesztői munkát illeti, olyan itt nem volt, vagy legalábbis nem Kuczka Péterék végezték: Opriță maga válogatta össze az anyagot.

A lapszám címlapja és belső illusztrációi Varga Pál munkái, akit egy korábbi számból ismerhetünk. Az 54-es Galaktika 1984-ben jelent meg 30 forintos áron.

A lapszám írásai:

Kuczka Péter: Opriță

1984. Profil. “Jönnek a negyvenesek” – Mircea Opriță életének és munkásságának bemutatása. Rövid és lényegre törő – tartalmilag meg sem közelíti a Philip K. Dickről írott hasonló anyagot, de ezt nyilván Opriță addigi életművének mérete sem indokolja. A román író ma már 77 éves, furcsa éppen révbe érő negyvenesként olvasni róla. Értékelés: 3/5.

Mircea Opriță: Az egyszarvú jele

Semnul licornului, Novella, Veress Zoltán fordítása. Miközben a kutató egy sok-sok évtizeddel ezelőtt “alkotott” autodidakta és reménytelen feltaláló feljegyzéseit olvasgatja, váratlanul szembesül a ténnyel, hogy azok szerzője még mindig életben van – lehet, hogy rábukkant a halhatatlanság titkára? Remek karakterek, a vidéki Románia érzékletes bemutatása – mintha Hrabal egy másik országba költözött volna. Egy kicsit talán túl hosszú. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: Viaszmodellek

Figurine de ceară, 1973. Novella, Veress Zoltán fordítása. Az űrhajós meglepve tapasztalja, hogy a lakatlan bolygó talajából periodikusan felszálló köd leutánozza az űrhajóját, és igazából bármilyen más dolgot is, amit ő a felszínen hagy – úgyhogy előtör belőle a kreativitás… Jó az alapötlet, és tetszik a kerettörténet: a főszereplő olyan felfordulást okozott, hogy fél visszamenni, a főnöke viszont rábízná a helyzet újbóli felmérését a bolygón. Azért mondjuk nem túl mély a dolog tudományos megalapozottsága. Értékelés: 3/5.

Mircea Opriță: Civilizáció

Civilizaţie, Vers, Veress Zoltán fordítása. “Jön majd egy alkonyat, / mikor a fény örökre elfogy, / mikor süket nyikorgást hallatnak a Föld / szétmálló sarkai (…)” A Föld elpusztul, de az emberiség akkor már a világűrben él – százszor feldolgozott téma, de a vers nem rossz. Értékelés: 3/5.

Mircea Opriță: Üres marokkal

Plinul și golul, 1980. Novella, Veress Zoltán fordítása. A Föld és a Külső Világok közötti konfliktus egyre durvább, emberek milliói halnak meg mindkét oldalon, és nem látszik a megoldás – lehet, hogy félbe kéne szakítani a szimulációt? Mint amikor a Sötét zsaruk végén óriási lények gurigáznak egész világegyetemekkel mint üveggolyókkal – csak itt minden olyan kisszerű. Értékelés: 3/5.

Mircea Opriță: Virág a kapitánynak

O floare pentru căpitan, 1980. Novella, Veress Zoltán fordítása. A főbb galaktikus útvonalak már elkerülik az űrállomást, ezért nagy az izgalom, amikor hajó érkezik a Procyon felől – azt viszont senki sem érti, miért nem kapcsolja be a kapitány a kamerát… Az élni akarás erőssége és a tolerancia hiánya – tényleg ezek jellemeznek bennünket? Amúgy a sztori nagyon erős, a mellékszálak ismét remekül kidolgozottak, és az egész valahogy hihető. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: Másik jövő

Viitorul al doilea, Vers, Veress Zoltán fordítása. “Föld-szerte egyre több / nyelven motyogják el a két szót: / égő / gabonatábla.” Jó a vers, és ezt biztos nem csak a kiváló magyar fordítás teszi! Ülnek a képek: “Migrén és ócska könyvlapok / és megváltó ötletek utcasarkán / találkozom veletek”. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: A küszöbök éje

Noaptea pragurilor, 1973. Novella, Veress Zoltán fordítása. A messzi múltba visszajutott kutatócsoport úgy gondolja, nyugodtan kísérletezhetnek az előember-ősök elszigetelt csoportjának gyorsított fejlődésével, az idő majd eltörli a nyomokat – de rájönnek, hogy túllőttek a célon… A novella legérdekesebb része a “kiiktatott ős” elmélete: hiába ölöm meg a múltban egy sok ezer generációval előtti ősömet, a génállományom annyira sok forrásból áll össze, hogy ettől én még nem tűnök el a világból. A sztori is szuper, bár a végén a megoldás egy kicsit túl gyors és egyszerű. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: Ítélet

Judecătorii, 1976. Novella, Veress Zoltán fordítása. A fura neve miatt egész életében lenézett kutató az áttörés küszöbén áll a víz új állapotának előállításában, ami forradalmasíthatná az ipart, és ami végre elhozná számára a személyes elismerést – és ekkor jön két ember a jövőből, akik szeretnék rávenni, hogy NE folytassa a kutatásait, mert veszélybe sodorja a világot. Nagyszerű novella, jó a tudományos alapötlet és a belőle kibontott sztori, és még erősebb a főszereplő jellemzése. Az ötös határán táncol. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: Hintajáték

Balens, Vers, Veress Zoltán fordítása. “S a fény, amit / gerjesztettünk, a bolygók / világának világol: / útjában a sötét / bolygókat beragyogja.” Ez a vers is jó: “Csillagokból alászállt / fajnak akartuk hinni magunkat / első félelmeink estéjén. Dőre álom / és önbizalmunk virágát locsoló / allegória volt.” Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a forráslistában szereplő az eredeti cím – a versben szó nincs bálnákról. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: Trambulinugrás

Trambulina, 1980. Novella, Veress Zoltán fordítása. A hosszú útról visszatért űrhajós tessék-lássék karanténban van, és mindenki alig várja, hogy kijöhessen – de a bázis parancsnokának valami gyanús az utazó beszámolójában… Szépen felépített nyomozás történetét olvashatjuk, amit – Opriță többi novellájához hasonlóan – körülvesz, és néha (mint az életben) szinte háttérbe is szorít a szereplők személyes világa. Értékelés: 4/5.

Mircea Opriță: A Möbius-gyűrű

Inelul lui Möbius, 1980. Novella, Dáné Tibor fordítása. A fiatal fiú titokban nagyon büszke rá, hogy egy senki más által nem látható/hallható ember beszélget vele a jövőből – de az utasításai tragédiába torkollnak… Kommunikáció az időn át, egy, az egészből semmit nem értő szereplő (alul)nézetéből – a szerző hihetően bújuk egy tizenéves srác bőrébe. Értékelés: 3/5.

Fazekas László: A titokzatos növények

1983. Tanulmány. Mozognak, éreznek, reagálnak, és főleg fotoszintetizálnak – a növények nem is annyira alacsonyrendűek, mint gondoljuk. Rövid és többnyire ismert tényeket felsoroló írás, Helmut Höfling (és nem Häfling) “Dem Kosmos auf der Spur”, azaz “A kozmosz nyomán” című 1976-os könyve alapján. Értékelés: 3/5.

Szentmihályi Szabó Péter: Az üzenet

Novella. Az “odafentre” és “odalentre” osztott Föld elnökének mindenható titkára a felszínről a mélybe utazik, ahol egykori iskolatársa elárulja neki, hogy megfejtette az emberi DNS-be kódolt üzenetet: az evolúció önpusztító folyamat… Egy nem igazán “Szép új világba” oltott, kissé erőtlen tanmese. A társadalom leírása helyenként érdekes, a vége elkapkodott. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1984. Tanulmány. Az illusztrációk a 33. szám után ismét Varga Pál bélyegtervező grafikus festményei és rajzai. Valahogy gyengébbnek érzem ezeket, mint a bélyegterveket. Értékelés: 3/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s