Újabb szerzői különszám, ezúttal Frederik Pohl, a neves szerkesztő és író – és még sok további szerepet betöltő sci-fi legenda – műveiből válogattak a szerkesztők. Pohl természetesen elsősorban a hícsíkről szóló sorozatáról ismert, ami az Átjáró (Gateway) című regénnyel kezdődött, de a novellái is kiválóak. Technikai szinten felveszik a versenyt az előző számban bemutatott Dick írásaival, még ha mélységükben el is maradnak azoktól.

A szám 1984-ben jelent meg, Naojuki Kato japán grafikus illusztrációi díszítik. Az ára följebb kúszott, immár 30 forintba kerül az antológia.

A lapszám írásai:

Frederik Pohl: A gyertyagyújtó

The Candle Lighter, 1955. Novella, Domján Gábor fordítása. Az Egyenlőségi Liga elnöke hevesen ostorozza a Gyámsági Tanácsot amiatt, ahogy annak képviselői a marslakókkal bánnak, és amikor kinevezik főmegbízottnak, elhatározza, hogy új alapokra helyezi a Föld-Mars kapcsolatokat – de aztán szembejön a valóság… Méghozzá először egy kuruzslásnak tűnő gyógyító érintésre, majd egy rituális kivégzésre való felkérés formájában, és az érthetetlen marsi kérések egyre csak sokasodnak, míg végül az új főmegbízott elkezdi kapiskálni, mi is a helyzet. A szórakoztató és egyben elgondolkodtató történet nyilván tanmese is a “vadak” közé civilizációt vivő fehér ember téves prekoncepcióiról és a kultúrák egymást gazdagító hatásáról. De ez nem baj, az írás nagyon jó. Értékelés: 4/5.

Frederik Pohl: A Zöld Zubbony hölgye

My Lady Greensleeves, 1957. Novella, Domján Gábor fordítása. A társadalom szigorúan elkülönülő rétegekre oszlik, s ez a feloszlás a büntetésvégrehajtás során is fennáll – így aztán, amikor egy agyafúrt rab a különböző kasztokon átívelő börtönlázadást robbant ki, az őröknek nincs könnyű dolguk. És mindeközben a szenátor egyenlőségpárti felforgatásért lecsukott, naiv lánya is a felfordulás közepében van. Remek találmányok (gáncsmező és örvényáram a rabok megfékezésére), izgalmas sztori, egy kis Parkinson-törvény, és – meglepő módon – a kasztokra osztott világ dicsérete. Ez más Pohl-írásokban is megjelenik, úgy látszik, az író komolyan számolt egy ilyen berendezkedés lehetőségével. A magyar cím rettenetes, egy ismert angol dalról és benne zöld ujjú ruhát hordó nőről van szó, a zubbony leginkább férfiruha. Értékelés: 4/5.

Kemény István: Egy régi Érchegység

1984. Vers. “Majdnem teljes a csend az Érchegység alatt / a lent felejtett fémek törzsfőnökei / egy-egy új mesére rábólintanak”. Pár soros világépítés, az olvasó képzeletére bízott múlt, és egy meglepő jelenet: divatfotózás a romok között. Kemény István már az előző számban is kellemes meglepetés volt, helye van a Galaktikában. Értékelés: 4/5.

Frederik Pohl: A csillagok atyja

Father of the Stars, 1964. Novella, Elek István fordítása. Norman Marchand volt a szikra: teljes magánvagyonának feláldozásával rávette a nála sokkal gazdagabb embereket és szervezeteket, hogy támogassák a csillagok közé induló expedíciókat – élete végén elgondolkodik, jól tette-e, hogy férfiak és nők ezreit elindította olyan utakra, amelyekről ők már soha nem térnek vissza. Merthogy közben feltalálják az FTL hajtást (amiről a novellában sehol sem írják le, hogy a Faster Than Light, azaz a “fénysebességnél gyorsabb” rövidítése – persze lehetett volna FSGY is :-)). És az FTL segítségével a ma induló expedíciók hamarabb elérik a távoli csillagokat, mint az évtizedek óta az űrben vánszorgó eredeti utazók. Nagyszerű írás ez a kockázatvállalásról, felelősségről és úgy általában a vezető szerepéről. Értékelés: 5/5.

Frederik Pohl: A Mars-lakók eljövetelének napja

The Day the Martians Came, 1967. Novella, Elek István fordítása. Mr. Mandala eléggé ideges, mert a panzióját ellepő újságírók fenekestül felforgatják nyugodt életét – de nem baj, reggel úgyis elmennek mind a sajtótájékoztatóra az űrközpontba, ahová most érkezett vissza egy hajó a Marsról, és valami fura élőlényt is hozott. Harmadik típusú találkozás alulnézetből, egy olyan ember szemével, akit az egész egyáltalán nem érdekel. Persze az újságírók sem sokkal különbek az előítéletes, már-már fajgyűlölő várakozásukkal és otromba vicceikkel. Egyedül Mr. Mandala színesbőrű alkalmazottai viselkednek normálisan. Az egész novellát belengi egyfajta Ray Bradbury-s hangulat. Értékelés: 3/5.

Frederik Pohl: A Midász-csapás

The Midas Plague, 1954. Novella, Elek István fordítása. A fogyasztási javak előállítása automatizált és hatékony, az ember feladata már csak a társadalmi helyzetének megfelelő fogyasztás, de azt komolyan kell venni – a friss házas Morey felesége másik osztályból jött, nem szokott hozzá férje szintjének elvárásaihoz, így a kis család nem is tudja teljesíteni a kvótáját, de a férj elhatározza, hogy megoldást talál a problémára… A csavar a történetben, hogy minél alacsonyabb osztályba tartozik valaki, annál nagyobb a fogyasztási kényszer, és a felemelkedéssel valójában az egyszerűbb életre nyílik lehetőség. Szatíra ez a javából egy olyan gondról, amit a “létező szocializmus” hiánygazdaságában bizonyára sokan örömmel elfogadtak volna. Ugyanakkor okos kiállás a materiális dolgokon túli értékekért – túlmutat az átlag sci-fi novella szintjén. Értékelés: 5/5.

Gyurkovics Tibor: Bomba

1984. Vers. “valaki száll fölöttünk / gumisapkában fönt ül / alatta nádas kórház / ő cigarettázik bombáz”. Azért ezt Radnóti sokkal-sokkal jobban megírta. Értékelés: 2/5.

Frederik Pohl: A sebesség csapdája

Speed Trap, 1967. Novella, Elek István fordítása. “[A]bban a percben, hogy valaki csinál valamit, legyen az bármi, az egész világ összeesküszik ellene, megakadályozandó, hogy valaha is újra csinálja” – amikor dr. Grew, a siker küszöbén álló kutató először hallja ezt a Fred Hoyle-idézetet, még nem gondolja, hogy az abban említett “világ” esetleg nem az, amit mi itt a Földön ismerünk… Azt hiszi, hogy az észrevétel a felkapott tudományos felfedezések utáni akadémiai és médiahajcihőre utal, ami miatt a “normális” munka egy időre lehetetlenné válik. De lehetnek erők, amelyeknek nem érdeke, hogy egy-egy kutatás sikerrel járjon… Azt hiszem, a “The Invaders” (nálunk “Támadás egy idegen bolygóról”) szerzői sokat olvasgatták ezt az írást. Értékelés: 5/5.

Frederik Pohl: Mars-lakó a padlásszobában

The Martian in the Attic, 1960. Novella, Elek István fordítása. Dunlop rájött, hogy a találmányok sorát piacra dobó és ezen rettentően meggazdagodó LaFitte nem a saját intellektusának köszönheti a sikereket, és megpróbálja megzsarolni az iparbárót – de a dolog nem olyan könnyű, mint gondolta… “– Marha! – ordította a Mars-lakó rettentő jókedvűen.” Ez a Dunlop nem volt valami felkészült zsaroló. Viszont az írás egy jó kis bűnügyi történet, éjsötét fordulattal a végén – Pohl minden hangszeren játszott. Értékelés: 4/5.

Fazekas László: Frederik Pohl

1983. Profil. Rajongó, író, irodalmi ügynök, szerkesztő – a lapszám főszereplőjének élete dióhéjban. Nagyon kevés cím szerepel az ismertetésben. A novellák – legalábbis a lapszámban közöltek – it vannak, a regények között feltűnik a Kornbluthtal közös “A Venus-üzlet” (The Space Merchants), de hol az Átjáró (Gateway)? Már 1977-ben megjelent, megnyerte az összes létező díjat, valakinek csak feltűnhetett volna ez a Galaktikában… Persze jusson eszünkbe az is, hogy ez volt a közben elhunyt Fazekas László egyik utolsó írása. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1984. Tanulmány. Hiperrealista illusztrációk Naojuki Kato alkotásai közül. Rendkívül látványosak és alaposan kidolgozottak ezek a képek, Kato (vagy Katoh) egy íróval és egy műszaki rajzolóval együtt tervezte meg és készítette el műveit. Értékelés: 4/5.