Galaktika 51

Tematikus lapszám következik, mégpedig a vámpírokról! Bár a vérszívókkal kapcsolatos történetek inkább a “sima” fantasyhoz tartoznak, nagyon jól szerkesztett, szövegében és képeiben is kreatív anyag állt össze ebben a Galaktikában.

A vámpírok az ókortól egészen napjainkig felbukkannak az irodalomban, a képzőművészetben és (a huszadik század kezdetétől) a filmekben is, és a szám teljes áttekintésre törekszik. Külön kiemelendő az “A korinthusi menyasszony” című Goethe-vers, Le Fanu “Carmillá”-ja és Stoker “Drakulá”-jának eredeti első fejezete. Nincs itt a Polidori-féle első modern vámpírregény, de az amúgy sem túl jó. Az “A csillaglakó” révén bekerült egy sci-fi is, bár talán az id. Rosny-féle “Az ifjú vámpír” egy részlete erősebb választás lett volna. És persze nagyon hiányzik a lapszám megjelenésekor már hét éve kapható “Interjú a vámpírral”. A “tényirodalom” frontján több hitelesnek szánt “hír” szól a vámpírok elleni küzdelemről az ókortól a tizenkilencedik század végéig.

A novellák, versek, tudósítások között rövid részletek találhatók Brehm “Az állatok világa” című könyvéből, a ténylegesen vagy csak a hiedelmek szerint vérszívó denevérek különböző fajtáiról. Az illusztrációkon is az állatok láthatók, valamint élőhalottakat ábrázoló régi fametszetek és az 1931-es film, a Lugosi Béla főszereplésével készült “Dracula” egyes képei.

Az első címlapon denevérek rajza, a hátsón egy utólag színezett fénykép (vagy festmény) Lugosiról, Drakulaként. Megyek is, megnézem a filmet, megvan a Universal által kiadott “Monsters — The Essential Collection“-ben Frankensteinnel és menyasszonyával, a Múmiával, a Láthatatlan emberrel, a Farkasemberrel, az Operaház fantomjával és a Fekete lagúna szörnyével együtt.

Egy megjegyzés a források hiányáról: a Galaktika sosem jeleskedett az eredeti művek és az aktuális szöveg alapjául szolgáló konkrét kiadások pontos felsorolásában, de ez a mostani szám mindent alulmúl: egyetlen novella, a Plion-Vitard féle “Vámpír” eredetije van feltüntetve, abban is elírták a második szerző nevét. Ennek vajon a jogdíjakhoz lehet köze?

A megjelenés éve 1983, az ár 25 forint.

A lapszám írásai:

Kuczka Péter: A holtak gyorsan lovagolnak

1983. Tanulmány. “Mindama szörnyek közül, akiket az emberiség önlelkének fekete bugyraiból materializált, és regényekben, filmeken, novellákban, festményeken szabadjára engedett, kétségtelenül a vámpír az egyik legéletrevalóbb teremtés. Vicces az “életrevaló” jelző, a bevezető tanulmány ugyanakkor komolyan veszi a témáját, és korrekt áttekintést ad a vérszívókról az antik és későbbi rémmeséktől a tizennyolcadik századi gótikus regényeken át a modern (értsd: késő tizenkilencedik századi) klasszikusokig és a huszadik század filmjeiig. Értékelés: 4/5.

Théophile Gautier: Síron túli szerelem

La morte amoureuse, 1836. Novella, Szoboszlai Margit fordítása. A pappá szentelésére váró fiatalember ismeretlen, gyönyörű és titokzatos nőt pillant meg a gyülekezetben, akinek hatására ingadozni kezd hitében, végül mégis útnak indul a számára kijelölt plébániára, és abban bízik, hogy hamarosan elfelejti a csábítót — de aztán drámai körülmények között újra találkoznak… Baráti levélként tálalt, helyenként hatásvadász, de tényleg hatásos és hihető leírás a szinte ellenállhatatlan világi (igazából persze túlvilági) csábítással küzdő ifjúról, a neki segíteni próbáló “vonalas” egyházi mentorról és a vérszívó “femme fatale”-ról. Értékelés: 4/5.

Heinrich Heine: Szellemidézés

Die Beschwörung, 1844. Vers, Fazekas László fordítása. “Szellemek! Hozzátok ide a sírból / A legszebb asszony tetemét, / Élesszétek fel az éjszakára, Szolgálja szívem örömét.” Vámpír nincs a versben, csak egy felélesztett (élőhalott?) nő, aki “Odaül a barát mellé, / Egymásra néznek és hallgatnak.” Nagyon jó ez a váratlanul eseménytelen, majdhogynem posztmodern befejezés! Érdekes, hogy Fazekas László (a lapszám megjelenése előtt elhunyt szerkesztő) saját fordítását használták, pedig létezik például Tandori Dezső-féle is. Értékelés: 4/5.

Tralleszi Phlegon: Philinnion

Φασμα Φιλιννιον, Novella, Elek István fordítása. A gyönyörű fiatal lány, Philinnion meghal és eltemetik, fél év múlva azonban volt dajkája rajtakapja, amint nagyon is elevenen ágyban fekszik egy Machates nevű ifjúval — a felfedezésnek újabb tragikus következményei lesznek. Részlet a “Csodálatos dolgokról” című, a második században született műből. Itt még nincs karó a szívbe, a sima elégetés (és persze egy gazdag áldozat bemutatása) is elegendő. Értékelés: 3/5.

Johann Wolfgang von Goethe: A korinthusi menyasszony

Die Braut von Corinth, 1798. Vers, Kálnoky László fordítása. “Sápadt ajka a vérszín italban / fürdik szomjaolthatatlanul; / de ha egy szelet / búzakenyeret / kínál a fiú, hozzá se nyúl.” Arany János balladáihoz hasonló erejű, fantasztikus vers ez, az egyébként is igényes lapszám egyik kiemelkedő írása. Külön érdekes az elrendezett házasság cselekményszála, amit keresztülhúz a kiválasztott lány váratlan halála. Értékelés: 5/5.

Philostratus: Menippus és Apollonius

Τὰ ἐς τὸν Τυανέα Ἀπολλώνιον, 1983. Novella, Elek István fordítása. Menippus, a lyciai ifjú szerelmes, egy gyönyörű föníciai hölgyet akar feleségül venni, de Apollonius, a bölcs filozófus azt gyanítja, hogy a nő nem egészen az, akinek mondja magát. Hanem vámpír, aki a fiatalember elcsábítása után a testével és a vérével akart táplálkozni. Részlet a “Tianai Apollonius élete” című, a második században született műből, aminek célja — ha jól értem — leginkább Apollonius fényezése. Értékelés: 3/5.

Joseph Sheridan Le Fanu: Carmilla

Carmilla, 1872. Novella, Elek István fordítása. A világtól távol élő fiatal lány és édesapja kastélya előtt hintó száguld el, de felborul, a benne ülő ifjú hölgy sokkos állapotba kerül, idősebb útitársnője ezért a helyiek gondjára bízza, és a két lány hamarosan összebarátkozik — de aztán a környéken egyre több fiatal nő hal meg váratlanul… Az egyik legismertebb klasszikus vámpírtörténet, tökéletesen kidolgozott világgal és szereplőkkel, jellegzetes tizenkilencedik századi elbeszélésmóddal (ismét csak beszámoló valakinek), ami a mai elvárások szerint lassú ugyan, de egy pillanatra sem unalmas. Némiképpen meglepő a főszereplők közötti, leszbikusba hajló kapcsolat. Le Fanu nem véletlenül az egyik legnagyobb név a “szakmában”. A már-már kisregény hosszúságú novella úgy tökéletes, ahogy van. Értékelés: 5/5.

Charles Baudelaire: A vámpír

Le vampire, 1857. Vers, Babits Mihály fordítása. “Nyomorult! Bár feloldanók rab- / láncaidat: mit érne még? / Csókjaid újraköltenék / hulláját szörnyü vérszivódnak!” Nem igazi vámpírról van itt szó, csak egy nőről, aki kiszívja az életerőt szerelméből, a költőből, és az már-már az öngyilkossággal kacérkodik. Értékelés: 3/5.

Charles Baudelaire: A vámpír metamorfózisa

Les métamorphoses du vampire, 1857. Vers, Babits Mihály fordítása. “Mikor kiszítta már szegény csontom velőjét / s arcához lankatag hajoltam én előrébb, / egy csókot nyomni rá: nem láttam semmi mást, / csak izzadt bőrcsomót és tele rothadást.” Emlékszem, amikor kamaszként ezt a verset olvastam, konkrétan rosszul lettem. Most leginkább úgy értelmezem, hogy egy öreg prostituálttal való viszonyról szól. Talán a “Mesterségem, a halál”-ban van egy hasonlóan viszolyogtató rész. Baudelaire versei tényleg virágok a szemétdombon. Értékelés: 4/5.

Raymond Plion, René Vitard: A vámpír

Le vampire, 1925. Novella, Szoboszlai Margit fordítása. Az orvos először üldözési mániától szenvedő őrültnek véli a rendelés végét kiváró férfit, aki azt gondolja kegyetlen gyermekkori iskolatársáról, hogy vámpír — az orvos természetesen nem hisz neki, de amikor tudomást szerez egykori betege furcsa haláláról, elhatározza, hogy feltárja az általa emlegetett bűnöző sírját… Nem különösebben eredeti írás a huszadik század első feléből — talán azért került be, hogy az az időszak se maradjon ki. Egyébként a második szerző neve nem Virard, hanem Vitard. Értékelés: 3/5.

Jan Jacob Maria de Groot: Egy kínai vámpír

A Chinese Vampire, 1892. Tanulmány, Elek István fordítása. Egy asszony reggel ételt főz a férjének, de amikor bemegy a szobába, hogy felkeltse, csak egy fej nélküli holttestet és rengeteg vért talál — a hatóságok először arra gyanakszanak, hogy a nő a tettes, de egy különös sírhely exhumálása után új bizonyítékot találnak. Érdekes, talán “kis színes”-ként felhasznált történet az egyébként elég komoly mű, a “Kína vallási rendszere” 6. kötetéből. Értékelés: 3/5.

Magyar ellenszer vámpírok ellen

1732. Levél, Elek István fordítása. Életerős katonák egyszer csak bágyadtnak kezdik érezni magukat, lefogynak és nyolc-tíz nap múlva meghalnak — létezik egy magyar (erdélyi?) módszer a vámpírt rejtő sír megtalálására és a vérszívó végleges elpusztítására. Ami egy vallon tiszt szerint, aki az osztrák császári hadseregben szolgált, és Magyarország délkeleti részén állomásozott, meglehetősen pogány szokásnak tűnik: felültetnek egy szűz fiút egy kancát még soha meg nem hágott csődörre, ide-oda vágtatnak a temetőben, és amelyik sírt a ló a tartós botozás ellenére sem ugorja át, az rejti a vámpírt. Utána jöhet a kihantolás, a lefejezés és a visszatemetés. Értékelés: 3/5.

Raymond T. McNally: Egy mai román vámpír

1969. Útibeszámoló, Elek István fordítása. Egy fiatal lány öngyilkos lett, temetésekor a falusiak a biztonság kedvéért átszúrják a szívét egy karóval. Amilyen rövid és tárgyilagos, olyan hátborzongató tudósítás, valószínűleg az “In Search of Dracula” című könyv egy részlete. Értékelés: 3/5.

Bram Stoker: Drakula vendége

Dracula’s Guest, 1914. Novella, Selmeczi Kálmán fordítása. Az angol ügyvéd Erdélybe vezető útján megáll Münchenben, és pont a Walpurgis-éjszakát megelőző este indul egy kis vidéki kocsikázásra — rajtavesztene, de leendő megbízója közbeavatkozik… Eredetileg ez a történet volt a Drakula című regény első fejezete, ami a hivatalos kiadásokban már nem szerepel, pedig ott lenne a helye. A főszereplő természetesen Jonathan Harker. Értékelés: 4/5.

Alain Dorémieux: A csillaglakó

L’habitant des étoiles, 1960. Novella, Szoboszlai Margit fordítása. Az idegen űrhajó Almine-ék háza mellett ér földet, utasa elmenekül, a falusiak eredménytelen hajtóvadászatot indítanak a lény után, mert a lány megtalálja és elrejti — de mivel etesse? Sem a földönkívüli, sem a vámpíros szál nem túl érdekes, az apa és a lány szeretet nélküli kapcsolata már inkább — annak idején tetszett az írás, ma már kevésbé. Értékelés: 3/5.

Fazekas László: A vámpírokról pedig, amelyek nincsenek…

1983. Tanulmány. A vámpír a népi hiedelmekben és babonákban — és ami mögötte lehet. A test változása a halál után, a halottak tisztelete, félelem a saját elmúlásunktól: ezek mind-mind közrejátszhattak a vámpír alakjának kialakulásában. Korrekt, bár rövid tanulmány. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1983. Tanulmány. Régi fametszetek, a Dracula című film jelenetei és valódi denevérek az aktuális lapszám illusztrációi között. És a Lugosi Béla előtti tiszteletnyilvánítás is belefért. Most végre nem hiányoznak a színek, hiszen az eredeti képek is fekete-fehérek. Értékelés: 3/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s