Galaktika 50

Tizenegy évvel az első szám megjelenése után itt a jubileumi, ötvenedik Galaktika! Kuczka Péter visszatekintése, majd Hernádi Gyula és Szentmihályi Szabó Péter általi (megérdemelt) méltatása után egy dupla szám kényezteti az olvasót — de a hatás azért nem az igazi. Néhány nagyszerű novella, sőt, egy remek kisregény mellett egy szándékosan félrefordított írás, több kifejezetten gyenge történet és egy abszolút ide nem illő tanulmány rontják el a különleges hangulatot. Az ünneplés helyett mintha a lassú hanyatlás érzése fogná el az embert. Kár érte!

A teljes címlapon Korga György látványos festménye. A 128 helyett 256 oldalas kiadvány ára 48 forint.

A lapszám írásai:

Kuczka Péter: Bevezető

1983. Tanulmány. A Galaktika eddigi történetének áttekintése — a szerkesztő szemével. Méghozzá jól leplezett, de azért érezhető elégedettséggel, amire Kuczka Péternek minden oka meg is van. Csak egy adat: a példányszám tipikusan 60-70 000, de elérte már a 94 000-t is, míg a híres amerikai Analog 100-120 000 példányban fogy. Értékelés: 4/5.

Hernádi Gyula: Kuczka Péter hatvanéves

1983. Tanulmány. “Meg vagyok győződve róla, hogy a végén igaza lesz, és a tudományt, a technikát, a teremtő fantáziát alaperőkként, alapértékekként számon tartó marxizmus eszméi szerint szerveződő társadalomban a tudományos-fantasztikus irodalom előbb-utóbb elfoglalhatja méltó helyét a művészetek, a kritika, de legfőképp a támogatás rangsorában, s Magyarország a sci-fi irodalomban is élenjáróvá válik.” A teremtő fantázia mint a marxizmus alapértéke? Ezt eddig nem hallottam. És egyáltalán, Hernádi Gyulától valami sokkal érdekesebbet és főleg sokkal kevésbé vonalasat vártam volna. Értékelés: 2/5.

Szentmihályi Szabó Péter: A magyar sci-fi atyja

1983. Tanulmány. “Kuczka a hatvanas évek közepén kezdte el a küzdelmet ezért az addig megvetett műfajért, amelynek hiába voltak meg korábbi klasszikusai, Jókaitól Babitsig, Karinthytól Szathmári Sándorig, az irodalmi közvélemény abban az egyben egységes maradt, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom nem irodalom.” Ahogy egy minapi beszélgetésben elhangzott: Kuczka Péter volt a magyar sci-fi dr. Erdős Pétere, a megbízható (itt éppen irodalmi) káder, aki a műfaj szerencséjére óriási küldetéstudattal és munkabírással hajtotta végre a “Galaktika-projektet”. Valóban fantasztikus munka volt a könyvsorozaton túl egy antológiasorozatot is létrehozni és sikerre vinni akkor, amikor a sci-fit a kultúrpolitika és az irodalmi “szakma” legjobb esetben is értéktelen gyerekirodalomnak és/vagy megtűrt lektűrnek (ez jól hangzik :-)) tekintette. Értékelés: 3/5.

Jack Wodhams: Volt egyszer egy gazfickó

There Is a Crooked Man, 1967. Novella, Veres Mihály fordítása. A teleportáció és a fejlett szervátültetések teljesen megváltoztatják az üzletet, a sportot és úgy általában a mindennapi életet — a hagyományos “működési területeikről” éppen visszaszorulóban lévő bűnözők kapva kapnak a technológiai újítások által kínált lehetőségeken… Nagyszerű novella, sok-sok szereplő és cselekményszál, amelyek között villámgyorsan, néha a mondatokat is félbehagyva ugrál a szerző. És első látásra fel sem tűnik, hogy a fordítás merényletet követett el az eredeti szövegen: egy komplett szálat operáltak ki csúnya mészárosmunkával, nehogy úgy tűnjön, mintha a szocializmus vezető erejének sportolói tiltott szerekhez folyamodnának. Ajkay Örkény tudja a részleteket, remélem, egy Facebook-kommentben megosztja ezeket velünk. Értékelés: 4/5.

Karácsony Benő: Ember a csillagok alatt

Novella. V.O.R.I. Ollen érzelemmentesen irányítja az energiatermelést a bolygó egy veszélyes vidékén, csak annyi időre megy szabadságra, amíg az állami tenyészbizottság “nászútra” küldi kijelölt párjával, M.O.R.O. Lindával — utána ugyanúgy szeretné folytatni az életét, de a nőnek más elképzelései vannak… Egy magyar “Szép új világ”, tökéletesen megvalósítva, rövid és hatásos mondatokkal, kérlelhetetlenül tragikus véggel. Remek. Értékelés: 4/5.

Clark Darlton; Robert Artner: A napbomba

Die Sonnenbombe, 1966. Novella, Fazekas László fordítása. Csillagközi háború dúl, az emberek vesztésre állnak a bogarakkal szemben, s hogy visszavonulásukat fedezzék, egy halálraítéltet hagynak az éppen kiürített bolygón, a férfi testébe pusztító időzített bombát ültetve — de a rab alkut ajánl a bogaraknak… A novella Harlan Ellison ötletéből született — az alaphelyzet nem rossz, de a sztori valahogy lapos és élettelen. A Clark Darlton és a Robert Artner valójában Walter Ernsting és Ulf Miehe írói álnevei. Értékelés: 3/5.

Selmeczi György: Archeológiai értesítés

Novella. Beszámoló a Marson végzett ásatások eredményei alapján kirajzolódó ősi kultúrákról. Mintha az író két haverjával sörözés közben ötletelt volna arról, milyen hiedelemvilágok, uralkodók, szokások létezhettek a rég kihalt vörös bolygón. Helyenként érdekes, többnyire mesterkélt, összességében nem egy nagy szám. Értékelés: 3/5.

Pap Viola: Egy kicsit

Novella. A tisztes (bolygó)családba született Föld beszélget anyjával, a Nappal arról, mit kéne tennie az emberekkel, akik egyre több kárt okoznak egymásnak és neki is; lehet, hogy mindet meg kéne ölnie, és újrakezdenie a dolgot, de ő még vár — egy kicsit. Újabb változat a “sárkányfog-vetemény” emberiség kozmikus szempontból való értékelésére. Nem rossz, de Pap Violától jobbat vártam. Értékelés: 3/5.

Larry Niven: A leviatán

Leviathan!, 1970. Novella, Domján Gábor fordítása. Csak egy újabb munkanap az ENSZ Űrkutatási Intézete életében: ezúttal a főtitkár kérésére egy spermacetet kell megszerezniük és a jelenbe szállítaniuk a múltba nyúló “féregnyúlvány” segítségével. A műszaki megoldás fantasztikus, de üzemeltetőit ez a legkevésbé sem érdekli: már megint egy ütődött fejes hobbiját kell kiszolgálniuk, és az egésznek semmi értelme nincs. Szerencsére a történet nagyon jól van megírva, és a karakterek is érdekesek. A poén sem rossz. Értékelés: 4/5.

Bárdos Marton József: Bejelentés

Novella. Az agyimpulzusok “anyagiasítását” kutató labor leégett, s a helyszínről tudósító újságírónak szöget üt a fejébe, hogy a baleset kezdetén Bilov professzor felesége is az épületben volt. Lefordítom: a nők veszélyesek, mert nem tudnak parancsolni a gondolataiknak. Értem az ötletet, bár nincs éppen túldefiniálva. Csak nem szeretem, mert eléggé szexista. Értékelés: 2/5.

Bárdos Marton József: A házasság rejtelmei

Novella. Zoli és Irma házassága veszélyben, már a barátaik is sejtik — a házastársak, hogy a helyzetet mentsék, saját robotmásokat alkotnak, hogy azok fogadják a vendégeket, míg ők a szomszéd szobából figyelik az eseményeket. És aztán egy idő után kérdésessé válik, ki az igazi és ki a robot. Sokkal több volt ebben a sztoriban, ott maradt abba, ahol el kellett volna kezdődnie. Értékelés: 3/5.

Carl Darlton: A bosszú

Der lange Weg der Rache, 1974. Novella, Fazekas László fordítása. A halálbüntetést rég megszüntették, a legsúlyosabb bűnök elkövetőit egy időgép segítségével a többszáz évvel ezelőtti múltba száműzik, és (mivel a tudomány aktuális állása szerint nincs időparadoxon) ezzel meg is oldották a kérdést — vagy mégsem? Aztán persze kiderül, hogy mégis van időparadoxon, a múltból üzenetet küldő elítélt régies tintával írt üzenete mellé korszerű nyomtatott levelet is mellékel, és a sztorinak gyakorlatilag semmi értelme. Egyébként a Clark Darlton Walter Ernsting írói álneve. Értékelés: 2/5.

Várkonyi Nándor: Az idő szívverése

Tanulmány. A világidő (a Naprendszer áthaladásának hossza az állatkörökön) és a földi idő (egy év) megjelenése a babilóniai, görög, indiai, egyiptomi, zsidó és azték csillagászatban, történelemben és hiedelemvilágban. Igazán érdekes fejtegetés sok-sok számmal és hol meglepő, hol triviális összefüggésekkel. Ezek persze nem mindig igaziak: a szerző is elköveti azt a vicces (és sajnos gyakori) hibát, hogy beleszeret a saját számaiba, és már olyan dolgokat is beléjük lát, amik nincsenek ott. Gyakran említi például, milyen fontos a 72 és 18, és a csillagászati ciklusok mellett az emberi test működésében is találkozunk velük: egy felnőtt ember percenként 18-szor vesz levegőt (ez O.K.), 72 a pulzusa (ez is), testhőmérséklete pedig 2 x 18 = 36 fok (khm, a Celsius-skála egy relatív skála, úgyhogy ez már nincs annyira rendben). Értékelés: 3/5.

Hamvas Béla: Mocsárkultúra – A perui vázák esztétikája

Tanulmány. Ezek az edények tökéletes egységet alkotnak azzal, amilyen kép élt alkotóik fejében a képzelt és valós szörnyetegekkel teli dél-amerikai mocsárvidékről. Ragyogó művészettörténeti tanulmány, bármilyen régészeti vagy néprajzi folyóirat dísze lehetne — de könyörgöm, mégis mi a búbánatot keres a Galaktikában? És nem kellett volna legalább egyetlen váza képét is mellékelni? Értékelés: 4/5.

Viktor Kolupajev: Tollobogó a világ felett

“Толстяк” над миром, 1980. Kisregény, Földeák Iván fordítása. A Tollobogó felderítű űrhajó célja más világok felfedezése és engedelmességre kényszerítése — de ezúttal olyan bolygóra akadtak, amely kifog rajtuk. Tipikus tanmese a névtelen, csak a foglalkozásukkal emlegetett szereplőkkel, a merev, de átgondolt hierarchiával és egy jól átgondolt, logikus végkifejlettel. Könnyen átcsaphatna prédikációba, de nem teszi, és hatásos kis történet lesz belőle a végére. Még mielőtt kinyitnátok A magyar helyesírás szabályait, a címben szereplő űrhajó nevének nincs köze a toll szóhoz, tehát ez nem elírás. Értékelés: 4/5.

A. Bertram Chandler: Az alvó fenevad

The Sleeping Beast, 1978. Novella, Veres Mihály fordítása. A Távoli Utazó űrhajó egy másik űrjárművel találkozik, a legénység és néhány robot átszáll rá, és embereket ugyan nem találnak, irányításhoz szokott mesterséges intelligenciát azonban igen — és ez nem jó hír számukra… Izgalmas írás, jól kidolgozott alaphelyzetre épül, tetszik a megoldás is, csak az emberi főszereplők közötti teljesen értelmetlen és hiteltelen műkonfliktus rontja le az összképet. Értékelés: 3/5.

Donald A. Wollheim: Az idő peremén

Edge of Time, 1958. Kisregény, Fencsik Flóra fordítása. A tapasztalt újságíró új megbízást kap: egy zöldfülű fotóslány kíséretében ki kell vizsgálnia azokat a néhány másodpercig tartó, furcsa látomásokat, amelyek egy távoli hegytetőn épült kutatóintézet körül jelentkeznek — és mint hamarosan kiderül, más világokból származnak. Remek történet az atomenergiával fogva tartott mini-univerzumról és az oda gondolatban be-behatoló kutatókról, egyben optimista kiáltvány az ember győzelméről az anyag fölött. Igazi ötvenes évekbeli írás hidegháborús beütéssel, vagy legalábbis politikai indíttatású ipari kémkedéssel. Jó, hogy a nagyobb terjedelmű jubileumi számba ilyen hosszú anyag is belefért. Értékelés: 4/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1983. Tanulmány. Ahogy az irodalomban, úgy a képzőművészetben sem mindig egyértelmű, mi számít sci-finek, és mi nem — Gadó János, Németh Lajos és Molnár Sándor művei is a határvidéken találhatók. A sima illusztrációtól a szürreális képekig terjedő alkotások érdekesek, persze a színek továbbra is nagyon hiányoznak. Értékelés: 4/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s