Az olasz tudományos-fantasztikus irodalom utolsó másfél-két évtizedét tekinti át a mostani szám, méghozzá nem csupán szórakoztató, hanem mélyebb, filozofikusabb írásokkal is. A szerzők közül néhány ismerős lehet a korábbi Galaktikákból: Sandro Sandrelli, Piero Prosperi, Giulio Raiola és Anna Rinonapoli is szerepelt már az antológiában.

Az első és hátsó címlapon M. (vagy inkább Jevgenyija?) Sztrelinova remek festménye látható, a belső illusztrációkat pedig a Tyehnyika Mologyezsi (Technika fiataloknak) magazin belső kiállításának anyagából válogatták. Az 1983-as megjelenésű szám ára 25 forint.

A lapszám írásai:

Sandro Sandrelli: Az univerzum

Epilogo secondo: L’universo, 1963. Novella, Benkő Balázs fordítása. Az öregember csonkká koptatott ceruzájával megörökíti a világegyetem megszűnésének utolsó pillanatait. Ha jól értem, az önmagába zuhanó univerzum ábrázolása lenne ez az írás, párhuzamba állítva az ember elmúlásával – de valahogy érdektelen és lehangoló az egész. Nehéz elképzelni alkalmatlanabb nyitónovellát. Értékelés: 2/5.

Paolo Santarcangeli: A jelek halála

La morte dei segni, Novella, Benkő Balázs fordítása. Egy idegen civilizáció által a Föld hanyatlásának vizsgálatára kijelölt munkacsoport jelentést tesz kutatása eredményeiről: hogyan jelent meg a szabad gondolat az emberek között, és hogyan vezetett az egykor magasra törő faj primitívebb élethez való visszatéréséhez. Hosszú és szórványosan érdekes gondolatmenetek az emlékezésről, az írásról, a felejtésről, a kommunikációs túlterhelődésről, majd a civilizációs vívmányok elutasításáról. Mindez megspékelve (részben) lefordítatlan francia és latin idézetekkel és tudományosnak ható, de fölösleges képletekkel. Értékelés: 3/5.

Piero Prosperi: Egy esős nap

Giornata di pioggia, 1963. Novella, Benkő Balázs fordítása. Az elítélt és az őt börtönébe kísérő különítmény autója elromlik, de senki nem indulhat segítségért, mert elered az eső, ami ezen a bolygón halálos… Izgalmas és fordulatos, egyáltalán nem olaszos történet a rab és őrzői közötti pszichológiai macska-egér játékról. Tetszett! Értékelés: 4/5.

Mezei András: Anti-genezis

Vers. “És elereszti mind az ég, / széthull az alumínium / midőn már az se látható – / Repülőgép: csipetnyi só.” Óda az entrópiához – ez is lehetne a címe. Eddig elég világvége-hangulatú ez a lapszám. Értékelés: 3/5.

Cesare Falessi: Az időgép

La macchina, 1963. Novella, Pintér Erzsébet fordítása. Ahogy az utazó egyre előrébb halad a jövőben, úgy lesznek mind fejlettebbek az embert segítő gépek – aztán egy ponton túl megfordul a szereposztás… Vajon messze van az idő, amikor a digitális asszisztensünk fog utasítgatni bennünket? A Cyberdyne Systems igazgatótanácsa már dörzsöli a tenyerét. Az írás nem rossz, de nem is eredeti. Értékelés: 3/5.

Emio Donaggio: Biztonsági okokból

Motivi di sicurezza, 1963. Novella, Benkő Balázs fordítása. A D osztályú technikus feladata látszólag egyszerű, de felelősségteljes: figyelnie kell, hogy a képernyőn látható piros körök pontosan fedjék egymást, és ha nem, jeleznie kell – bár azt nem tudhatja, mit is jelképeznek a körök. Fontos, stratégiai jelentőségű feladatokat csak alacsony intelligenciájú személyekre szabad bízni – és a technikusok nem ilyenek. Rövid, de kiszámítható antiutópia. Értékelés: 3/5.

Renato Pestriniero: AU. R. A.

AU.R.A., 1971. Novella, Óvári Katalin fordítása. A hosszú űrutazás négyfős legénységének tagjai között egyre több a feszültség, pedig az egy szem nő éppen pszichológus. De nem hétköznapi. A tragédiába torkolló küldetés kiértékelése során leszögezik: “[A] női szervezet nem alkalmas hosszabb űrutazások elviselésére, mint ahogy ezt már Tyereskova esetében láttuk.” Azóta persze már 300+ napos repülésre is volt példa. Viszont végre egy kis szerelmi őrület! Értékelés: 3/5.

Gustavo Gasparini: A takaró alatt

Sotto le coperte, 1963. Novella, Pintér Erzsébet fordítása. A könnyű influenzával ágynak esett Tommaso, míg felesége és lánya a konyhában tesznek-vesznek, a takaró alá bújva távoli, egzotikus vidékeket képzel maga elé, mint gyerekkorában… Vasárnap délelőtti matiné vagy Homályzóna-epizód lehetne ez a történet: csak fantasztikum, minden tudomány nélkül. Értékelés: 3/5.

Paolo Santarcangeli: Visszfordin

Reversen, Novella, Sipos Áron fordítása. A kutatóorvos felfedezi a sejtek öregedését lelassító, majd visszafordító vegyületet, de csak magán próbálja ki – most, élete végén, pontosabban elején megírja a történetet. Benjamin Button különös élete? Tetszik, ahogy a szerző szerelmi kapcsolatait intézi, megpróbálva elleplezni folyamatos fiatalodását. Értékelés: 3/5.

Cesare Falessi: Az űrpilóta igazsága

La verità del pilota spaziale, 1971. Novella, Óvári Katalin fordítása. A fénysebességhez közel repülő űrpilóták egy-egy útja alatt a Földön meghal mindenki, akit ismertek és szerettek, így folyton újra házasodnak – főhősünk azonban szeretne lehorgonyozni végre, és ezért csalásra is hajlandó… Szép és megható történet, a végén egy nagy csavarral, amit egyáltalán nem láttam előre – szuper írás, és bár nem hibátlan, a lapszám egyik legjobbja! Értékelés: 4/5.

Giulio Raiola: A papírsárkány

L’aquilone, 1964. Novella, Karsai Lucia fordítása. Kisfia noszogatására az apa papírsárkányt épít, de az túl nagy, a szél nem tudja felemelni – a gyerek csalódott, de anyukájának eszébe jut, hogy férje épp egy antigravitációs megoldáson dolgozik. És az elkészült sárkány tényleg szárnyal, amit nemcsak a falubeliek vesznek észre. Végre egy emberi sztori a civilizációk találkozásáról! Értékelés: 4/5.

Gustavo Gasparini: Visszatérés

Ritorno, 1963. Novella, Karsai Lucia fordítása. Klannios lakói pajzsot építettek bolygójuk körül, hogy védekezzenek a Zeták támadása ellen – de egy réges-régen elindult, hatalmas űrhajójuk visszatérőben van, és hamarosan a pajzsnak ütközik, ezért futárt küldenek, hogy figyelmeztesse a legénységet a veszélyre… Akár az USÁ-ban is megjelenhetett volna ez az egy csattanóra felhúzott, feszült (de nem egyenletes) írás. Értékelés: 3/5.

Piero Prosperi: Túl tökéletes

Troppo perfetto, 1964. Novella, Karsai Lucia fordítása. Bekapcsolása után, míg a végső állomáshelyére való utazásra vár, a robot ismerkedni kezd környezetével, a várossal és a benne élő emberekkel, és egy idő múlva már nem akar elmenni – lehet, hogy túlságosan élethűre sikerült? Szerelem, halál, majd egy utolsó felismerés – drámainak szánt történet, de túlságosan kiszámítható. Értékelés: 3/5.

Anna Rinonapoli: Az ellenparancs

Il contrordine, 1978. Novella, Karsai Lucia fordítása. A tökéletes társadalmat elősegítő gép egyik alkotója négyszáz évre hibernálja magát, hogy ellenőrizhesse a rendszer működését – ébredése után azonban rájön, hogy nem várt mellékhatások léptek fel… A hibernáció azért egy elég extrém Acceptance Test. A túlságosan jól sikerült, ezért aztán az emberi kezdeményezést szükségtelennek nyilvánító és kondicionálással elnyomó program és az ellene lázadó feltaláló sztorija eredeti, de csak mérsékelten érdekes. Viszont a kultúrtörténeti poénok (pl. Michelangelo 1500 és a felesége, Nefertiti 327) azért elég viccesek. Értékelés: 3/5.

Dévényi Tibor: Fantasztikus történetek

Novella. A Magyar Posta kísérleti telefonközpontja, az idegen űrhajó által kihasznált villanyáram-leolvasó, a 2000-es év fordulójának munkaszüneti napjai, az anyagátvitelt feleségén kikísérletező kutató, a lassan láthatatlanná váló tudományos munkatárs, a családja anyagi boldogulása érdekében magát Földtől távoli ellenőrzőpontra kérő dolgozó: megannyi apró tudományos-fantasztikus mese a jövőbe projektált, de a jelenleginél semennyivel sem jobb szocializmusról. Az ilyen Dévényi-gyűjtemények általában elég vegyesek, de ezeket szinte mind szerettem, és egy csomót kuncogtam a Crossbár Csak Működne meg az aranybarna, csukott Trabatom olvastán. Értékelés: 4/5.

Kuczka Péter: Fazekas László emlékére

1983. Profil. Nekrológ a Galaktika szerkesztőjéről. Szerzőként (ha jól számolom) tizenkét lapszámban jelent meg idáig írása – ahogy Kuczka fogalmaz, a képzelet és tudomány határterületéről. Ezeket általában lepontoztam. De fontos háttérember volt, hatása inkább a lap egészében érvényesült – ott pedig elismerést érdemel. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1983. Tanulmány. A Tyehnyika Mologyozsi “A jövő Szibériája” című pályázatának válogatott képei. Remek, néha szürreálisba hajló grafikák sokasága. Értékelés: 4/5.