“Kötetünk írásai a tömegpusztító fegyverek, atom-, hidrogén-, neutronbombák ellen tiltakoznak, s néha úgy, hogy elénk vetítik a legszörnyűbb lehetőséget, az atomháborút és az emberiség pusztulását.” Így mutatja be a lapszámot Kuczka Péter szerkesztő. A – kissé megkésett – apropó valószínűleg az volt, hogy 1977-ben a Washington Post beszámolt az USA tervéről, amely szerint neutronbombákkal szerelik fel fegyveres erőiket, mert ezek bevetésével csak az embereket pusztítják el, az épületek, gépek és más tárgyak megmaradnak.

Az lett volna a legjobb, ha a lapszámot tematikusként kezeli a szerkesztőség, de valamiért mégis inkább egyes szerzőket emeltek ki, akik mindannyian egy-egy regényrészlettel jelentek itt meg: Szeberényi Lehel (egy tudomásom szerint soha el nem készült mű kis részével), Mordecai Roshwald (1988-ban magyarul is megjelent könyvének részletével), illetve Nevil Shute (1991-ben Az utolsó part címen megjelent művének utolsó fejezetével).

A címlapon Michelangelo egyik freskójának részlete (a belső illusztrációk is erre rímelnek, lásd a Kötetünk képei című írást).

Ez az utolsó 1979-ben szerkesztett szám, az előző számban megemelt ár 22 forint.

A lapszám írásai:

Mark Twain: Felégetjük birtokunkat

Roughing It, 1872. Regényrészlet, Benedek Marcell fordítása. Twain és barátai kis faházat építettek a Lake Tahoe partján, hogy ezzel is jelezzék földfoglalási igényüket, de egy óvatlan tűzgyújtási kísérlettel óriási tűzvészt okoznak, leég a házuk, minden tartalékuk, és az egész környék. Látszólag egyszerű történetet mesél el a “Roughing It” című útleírás/visszaemlékezés 23. fejezete, mégis tökéletesen beleillik az önmagát és környezetét veszélybe sodró, gondatlan emberről szóló lapszámba. Jártam ott a tónál, a vize tényleg rendkívül mély és még ma is átlátszóan tiszta! Értékelés: 4/5.

Fazekas László: Sárkányfogak között

Vers. “[H]alvány ujjhegyek ti is lássatok / a gomb fölött éberen vigyázzatok”! Ez a Terminátort idéző sor sem mentette meg a kettestől a verset: “csecsemőcsontok talpak alatt”. Értékelés: 2/5.

H. G. Wells: A fölszabadult világ

The World Set Free, 1914. Regényrészlet, Szentmihályi Szabó Péter fordítása. Eldurvult a háború a szövetségesek (franciák, angolok és gyarmatbirodalmaik) és a közép-európai hatalmak között: amikor a párizsi főhadiszállás egy bombatámadásban elpusztul, egy vakmerő és az emberiséggel mit sem törődő angol pilóta atombombákkal megrakott gépén Berlin felé veszi az irányt… Wells már az első világháború előestéjén, több mint harminc évvel Hirosima előtt megjósolta a nukleáris fegyverek eljövetelét, és – bár híres regényének “Az utolsó háború” című fejezetében a hatásukat kissé alábecsülte – megérezte, hogy a pusztítás új szintre lép az alkalmazásukkal. Értékelés: 4/5.

John Hersey: Hirosima

Hiroshima, 1946. Regényrészlet, Gáspár Endre fordítása. Néhány soha el nem feledhető perc hat ember – köztük orvos, pap, tisztviselő, háziasszony – életéből: azok a percek, amelyek során át- és (nagyon kevés sorstársukkal együtt) túlélték az atombomba felrobbanását Hirosimában. Mindegyik történet végtelenül hétköznapi, és ez adja az erejüket: megértjük belőlük, hogy az atombomba nem válogat, szinte lehetetlen csak a harcoló alakulatokra lecsapni vele. Értékelés: 4/5.

Albert Einstein: Van-e kiút?

A Way Out, 1946. Újságcikk, M. Zemplén Jolán fordítása. A Népszövetség elbukott, az ENSZ még csak próbálgatja az erejét: lehetséges-e államok fölötti megoldást találni a nukleáris fenyegetés csökkentésére, majd megszüntetésére? Einstein (és Szilárd Leó) írta Rooseveltnek azt az 1939-es levelet, amiben – a német atomkutatások háborús felhasználásától tartva – az USA nukleáris programjának létrehozását javasolták, és amelytől egyenes út vezetett a Manhattan-tervig, majd Hirosima és Nagaszaki bombázásáig. Ezért Einstein 1946-ban újra megszólalt. Úgy gondolta, a kölcsönös elrettentés nem lenne hatékony, helyette egy tervet vázolt fel, amely – a hadseregek “denacionalizálása” révén – megelőzhetővé tenné az atomháborút. Bár ez a javaslata egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak, a kéksisakos ENSZ-csapatok hasonlítanak az elképzelésére. Értékelés: 4/5.

Bődy Zoltán: Atombomba, hidrogénbomba, neutronbomba

Tanulmány. Milyen fizikai törvények szerint működnek ezek a tömegpusztító fegyverek? Rövid, érthető, korrekt, és – távolságtartó hűvössége miatt – kicsit ijesztő ez a tanulmány. Értékelés: 4/5.

Mihail Jemcev, Jeremej Parnov: Adjátok vissza a szerelmet!

Возвратите любовь, 1973. Novella, Székely Ervin fordítása. A fiatal elméleti fizikus hazája nukleáris fegyverkezési programjában dolgozik, amikor súlyos sugárfertőzést kap – utolsó napjait eddig nem rögzített tudományos elméletei és a szerelme iránti vágyódás tölti ki… Nagyívű, másképp nézve csapongó az írás, és túl hosszú is – kár érte. Értékelés: 3/5.

Henryk Michalski: Az atomháború első száz órája

Pierwsze 100 godzin wojny nuklearnej, 1967. Könyvrészlet, Murányi Beatrix fordítása. Az atomfegyverekkel vívott háborúban a hátország válik a fő hadszíntérré, ezért megnő a tervezés, felkészülés és a polgári védelem szerepe. A könyv “Belső hadszíntér” című fejezete. Szenvtelen hangnem, akkurátus, kézzel rajzolt táblázatok, bennük a teljesen megsemmisülő / lakhatatlanná váló / jelentősen megrongálódó épületek száma – no meg az embereké, akikre azonnali / rövid időn belüli / hosszú szenvedés utáni halál vár. Végüliis mindent lehet tudományos alapossággal vizsgálni. Értékelés: 3/5.

Mordecai Roshwald: A 7-es szint

Level 7, 1959. Regényrészlet, Szentmihályi Szabó Péter fordítása. A hetes, vagyis legalsó bunkerszinten ülnek, akiknek a megfelelő pillanatban meg kell majd nyomniuk azokat a bizonyos gombokat – megőrzik-e hidegvérüket, és közben elveszítik-e maradék emberségüket? “Felesleges mondani, mi győztünk” – hátborzongató zárómondat. Értékelés: 3/5.

Szentesi György: Tömegpusztító fegyverek és hordozóik

Tanulmány. Atom-, biológiai és vegyifegyverek, bombázók, rakéták és robotrepülőgépek – a modern háború eszközei. Szentesi György mérnök-alezredes volt a szerzője a “Haditechnika fiataloknak” című sorozat több füzetének is, amiket anno gondosan gyűjtöttem. Itt sem okoz csalódást, nagyon jól érthető és korrekt összefoglalót ad a tömeggyilkos eszközökről. Értékelés: 4/5.

Robert Bloch: Másnap reggel

Daybroke, 1958. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. A férfi, aki mindenre felkészült, sugárvédelmi ruhába öltözik, és elhagyja atombiztos menedékét, hogy szemügyre vegye a pusztítást a közeli városban – de a tábornok helyzetértékelése még őt is meglepi… Az író célja valami olyasmi lehetett a novellával, hogy felmutassa az atomháború rémségeinek teljes skáláját. Ez sikerült is, csak közben mindenről elfeledkezett, ami érdekessé tehetné az írást: a szerethető vagy legalább érdekes szereplőkről, a cselekményről, a karakterfejlődésről, a meglepő fordulatokról… Bloch ennél sokkal jobbat is tud. Értékelés: 2/5.

Nevil Shute: A parton

On the Beach, 1957. Regényrészlet, F. Nagy Piroska fordítása. Bár Ausztrália kimaradt az atomháborúból, annak hatása az ötödik kontinens lakóit sem kímélte – a vég elkerülhetetlen, most mindenkinek le kell zárnia valahogy az életét. A regény utolsó fejezete, ahogy az egész könyv is, döbbenetesen erős és egyben elszomorító. Valahogy mindenki olyan kulturáltan teszi meg az utolsó lépést, mintha itt a nyugati civilizációból teljesen hiányozna az az őrület, a pánik, a céltalan rombolás, ami a hasonló művekben rendre megjelenik. De jól van ez így. Olvassátok el a könyvet, és nézzétek meg az 1959-es filmet is. Értékelés: 4/5.

Szeberényi Lehel: A poara nép eredete és vándorlása

Regényrészlet. A csendes-óciáni kísérleti atomrobbantások miatt részleges sugárvédettség alakult ki egy polinéziai törzs tagjaiban, így egyedül ők élik túl az atomháborút – ötezer évvel későbbi krónikájukban az istenek közötti küzdelemként jelenik meg a történelem. Egy készülő fantasztkus regény előzetese ez az írás – nem találtam olyan művet az írótól, amibe beleillene, szóval lehet, hogy csak terv maradt. Értékelés: 3/5.

Ray Bradbury: Langy esők jönnek

There Will Come Soft Rains, 1950. Novella, Kuczka Péter fordítása. A kaliforniai Allendale-ben álló okosház az egyetlen, ami épen maradt a bombázás után – bár lakói meghaltak, a ház továbbra is követi a napi rutint… A Marsbéli krónikák – ahogy az Alapítvány-trilógia, a Dűne, a Piknik az árokparton – a sci-fi csúcsa. Már ebből az egyetlen elbeszélésből is kiderül, mekkora író Bradbury, de ha tehetitek, olvassátok el az egész novelláskötetet, ami egyébként 1982-ben, azaz három évvel a lapszám után jött ki az Európa Zsebkönyvek sorozatban. (Az Európa Zsebkönyvek volt anno a kortárs világirodalom egyik legjobb forrása – azt a sorozatot is gyűjtöttem, bár sajnos csak 170+ könyv van meg.) Egyébként a novella címe a lapszámban helytelenül Marsbéli krónikák – de az a kötet címe. Értékelés: 5/5.

Balássy László: Az Apokalipszis lapjaira

Vers. “Mária az ebédet főzte / József egy ablakkeretet ácsolt / a Gyermek az udvaron játszott / amikor felrobbant a bomba / A konyhában a műhelyben az udvaron / csak három kiégett pont maradt” A vers alcíme: A neutronbomba “humanizmusa”. Jól rímel a lapszám többi írására: lehet, hogy ez a fegyver csak az embert pusztítja el, de egyedül az ember a lényeges. Értékelés: 3/5.

Csernai Zoltán: Béke a kék bolygón

Novella. Földünkívüli megfigyelők keringenek a Föld körül, tanúi lesznek az atomháborúnak, de nem avatkoznak be, figyelik a hadviselő felek közleményeit, felbukkan-e bennük az elhatározás, hogy többé ilyet soha nem tesz az emberiség. Szerintetek? És persze amúgy sem élő emberek sugározzák azokat a közleményeket… Értékelés: 3/5.

Jeremej Parnov: A halál neutronvonala

1978. Tanulmány, Földeák Iván fordítása. Az “Adjátok vissza a szerelmet!” egyik szerzője reflektál arra, milyen rövid idő telt el a neutronbombát “megelőlegező” írásuk és a tényleges fegyver megjelenése között. A történelem ismétli önmagát: 1944-ben az Astounding Science Fiction folyóirat egyik szerzőjét kivallatta az FBI, honnan szerezte gyanúsan pontos értesüléseit az atomfegyverről, amit legutóbbi novellájában leírt. A szerző, C. Cartmill nem jött zavarba, és bebizonyította, hogy minden adat elérhető nyilvános forrásokból, erre elengedték. Most sem az a baj, írja Parnov, hogy a neutronbombát előre lehetett látni, hanem az, hogy létrejöhetett, és fenyegetést jelent. Értékelés: 3/5.

Euripidész: Béke…

Vers, Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása. “Béke, ki mély öleden dús kincseidet / rejted, az istennők legszebbike, / sóvár vágy von utánad, késlekedő, / s félek, hogy beborít / gondjaival nyomorultul a vénség, / mielőtt beköszönt szépséges időd” Csodálatos vers, és egészen szuper a fordítás (na nem mintha eredetiben olvastam volna, szóval akkor: egészen szuper a magyar változat). “Lépj be a városba, kegyes úrnő, / s házaitól tartsd távol a gyűlöletes hadat (…) / mely köszörült vasban leli kedvét.” Értékelés: 5/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1979. Tanulmány. “Görög portrékkal, az eszményi és eszményített ember képmásaival illusztráltuk kötetünket.” És ez nagyszerű választás volt, tökéletesen ellenpontozza a sok borzalmat, és felteszi a kérdést: ugyanez az eszményi ember készíti az atombombát, és teremti meg a világ elpusztításának lehetőségét? Értékelés: 4/5.