Galaktika 30

A természetvédelemről szóló tematikus különszám a harmincadik Galaktika. Volt már ilyenre példa, önálló lapszám szólt az UFO-król és az elveszett civilizációkról. Ezúttal azonban szintet lépett az antológia, itt már társadalmi szerepet vállalt, pedig ez a téma 1978-ban Magyarországon egyáltalán nem volt az irodalmi “mainstream” (fősodor?) része.

A közölt írások jó része nem sci-fi, talán azért, hogy azok is befogadhassák a lapot és aktuális mondanivalóját, akik ezt a műfajt egyébként kerülik. Valószínűleg történelmi elsőséget ér, hogy a Galaktika mint irodalmi kiadvány hatályos magyar törvényeket idézett és magyarázott, hiszen ezek szervesen hozzátartoztak a témához.

A kiemelt szerzők: J.G. Ballard, James Agee és Robley Wilson, Jr. Talán jobb lett volna a témát — környezetvédelem — feltüntetni a három név helyett!

Ami a képeket illeti, a fedélen Rudolf Hausner “Laokoon” című festménye látható, tudományos-fantasztikus ábrázolásnak elmegy, ahogy az ógörög családfő és fiai egy UFO nyílásából kinyúló csápokkal hadakoznak, de a környezetvédelemhez vajmi kevés köze van. A belső illusztrációk annál jobbak: a legendás független illusztrátor, Ron Cobb készítette őket — ideteszek egy jellemző rajzot, és javaslom, hogy böngésszetek az életművében.

A művész egyébként a hetvenes évekre váltott, és az USA-beli fantasztikus filmek ismert kreatív közreműködője lett. Része volt a Csillagok háborúja, az A bolygó neve: halál, a Conan, a barbár, az Utolsó csillagharcos, az Emlékmás és még sok más film elkészítésének.

A lapszám ára továbbra is 12 forint.

Az írások:

Robley Wilson, Jr.: Az óceánon

A Stay at the Ocean, 1969. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. Maine partjainál mintha kicsit túlzásba vinné a dagály, a víz egyre messzebb húzódik, az emberek autókkal indulnak a felszínre került tengerfenék felfedezésére — de vajon hova lett az a sok víz, és visszajön-e még az óceán? Feszültséggel teli novella, én konkrétan félni kezdtem a végén, annyira magával ragadott — Kuczkának van érzéke hozzá, hogyan kezdjen el egy lapszámot! Értékelés: 4/5.

William Saroyan: A kolibri, amely áttelelt

The Hummingbird That Lived Through Winter, 1944. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. Az öreg, vak örmény bevándorló egy kolibrit talál, amelyik nem repült el délnek, amikor beköszöntött a hideg — mindent megtesz, hogy megmentse, mégis kinyitja neki az ablakot, amikor a madár menni akar. Rövid kis történet, látszólag semmiség az egész, de önmagán túlmutató üzenete van az élet fontosságáról és arról, hogy az érte tett erőfeszítések nem hiábavalók. De nem sci-fi. Értékelés: 4/5.

Sarah Orne Jewett: A fehér gém

A White Heron, 1886. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. A tanyára fiatal ornitológus érkezik, a környéken lakó ritka fehér gémet szeretné elejteni, és ebben nagyon számít a természetet jól ismerő kislány segítségére, aki vonzódik is a férfihoz — vajon ő mit vagy kit választ? Hát konkrétan ebben sincs se tudomány, se fantasztikum, de tündéri írás. Értékelés: 4/5.

Robert M. Coates: A törvény

The Law, 1947. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. Felborul a nagy számok törvényszerűsége, az emberek nem a megszokott időben közlekednek, nem a tipikus minták szerint vásárolnak, hanem összevissza, ami megoldhatatlan logisztikai nehézségeket jelent — mi lesz a következő, a csökkenő hozadék elve? A szerző — némiképpen indokolatlanul — visszavetíti a megzavart természet felboruló rendjét az embertömegek viselkedésére, sőt, a gazdasági mechanizmusokra is. A szándék érthető, az eredmény kissé hiteltelen — de a leírások szórakoztatóak. Értékelés: 3/5.

A. E. Coppard: A szép, fiatal fűzfa

The Fair Young Willowy Tree, 1939. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. A fűz mellé villanypóznát telepítenek, az élő és a majdnem teljesen halott fa megosztja egymással élményeit és látásmódját, míg egyszer csak váratlan dolog történik… Túlságosan szájbarágósnak indult a történet, el is döntöttem, hogy jól lehúzom, de a végén a kissé kiszámítható, mégis hihető és hatásos fordulat megmentette. Értékelés: 3/5.

John Steinbeck: A teknősbéka

The Turtle, 1939. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. A forgalmas úttesten való átkelés nem életbiztosítás, főleg egy olyan lassú állat számára mint a teknős. Úristen, Steinbeck is írt sci-fit? Nem, nem írt, ez a sztori (ahogy a lapszámban található több másik is) az emberek és a természet viszonyát feszegeti, itt tulajdonképpen antropomorf túlzás sincs. Értékelés: 3/5.

James Agee: Anya meséje

A Mother’s Tale, 1952. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. Egy tehén néhány fiatal borjúval együtt a távolból figyeli, ahogy a fiatal marhákból álló csordát a vasút felé hajtják — a borjak nagyon lelkesek, ők is szeretnének egyszer elutazni, de anyjuk már tudja, mi vár az út végén… A nagyüzemi állattartás és húsipar az áldozatok, itt a szarvasmarhák szemén keresztül bemutatva még borzasztóbb, mintha tárgyilagosan próbáljuk szemlélni és értékelni. A történet, főleg a vége, nagyon erős, az anya vívódása arról, mit mondjon el a borjaknak, teljesen átélhető. Vacilláltam a 4-es és az 5-ös között, végül hagytam, hogy a rám tett hatás fölfelé húzza az értékelést. Értékelés: 5/5.

J.G. Ballard: A végső part. The Terminal Beach

1964. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Mikor Traven felesége és fia meghal, a férfi egy elhagyatott szigetre költözik — ami nem más, mint az egykori nukleáris fegyverkísérletek helyszíne, az Eniwetok atoll. Ballard költői és emberközpontú novellái mindig kiemelik őt az átlagból. A halált váró, a megmentésére irányuló kísérleteket elutasító főszereplő több novellájában is előfordul, mindehhez mintegy mellékesen megismerjük az atomkísérletek által teremtett környezetet is. Értékelés: 4/5.

J.G. Ballard: Mélypont

Deep End, 1961. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Az óceánok vizét elszállították az emberiség által meghódított új világokra, a még a Földön lévő túlélőnek, így Hollidaynek is döntenie kell, elmegy-e az utolsó transzporttal — de ő inkább indokot keres arra, hogy miért maradjon. Bár a főhős bízik benne, hogy lesz miért elutasítania a Föld elhagyására szóló utasítást, az emberiség menthetetlen, s a távozók tesznek rőla, hogy ő se maradhasson. Szívfacsaró befejezés. Értékelés: 4/5.

Isaac Asimov: Az utolsó kérdés

The Last Question, 1956. Novella, Gömöri Péter fordítása. Visszafordítható-e az entrópia — időről időre felteszik ezt a kérdést az emberiség képviselői az egyre fejlettebb, magát tökéletesítő szuperszámítógépnek, de az a legutolsó pillanatig ugyanazt mondja: egyelőre elégtelenek az adatok a válaszhoz. Filozofikus novella, talán Douglas Adams is olvasta, mielőtt feltette volna a nagy kérdést az életről, a világmindenségről meg mindenről. Ez a pozitív rész, a negatív az, hogy gyakorlatilag az elejétől világos, milyen hatásvadász befejezésre futtatja ki az írást a szerző. Nem ez Asimov legjobbja. Értékelés: 3/5.

Ursula K. Le Guin: Akik elhagyják Omelast

The Ones Who Walk Away from Omelas, 1973. Novella, Veres Mihály fordítása. Omelas lakói boldogan élnek, de ennek a boldogságnak ára van, és mindenkinek el kell döntenie, elfogadja-e ezt az árat. Letaglózó erejű írás a kellemes élet mindenki által ismert, mégis eldugott / letagadott áráról és azokról, akik ezt nem hajlandók megfizetni. Abszolút csúcspontja a környezetvédelemről szóló lapszámnak, de bármilyen más válogatásban is megállja a helyét. Külön tetszik, hogy Le Guin mintha spontán írná a szöveget, közben találja ki pl., hogy éljenek-e drogokkal az egyébként boldog omelasiak. Értékelés: 5/5.

Vándor Lajos: Állatmese

1938. Vers. A borjúpörkölt könnyezve elmeséli a saját és családja történetét — jó étvágyat! A szarvasmarha ipari felhasználásának száz módja — ezt az alcímet is adhatta volna Vándor a közvetlenül a második világháború előtt írott, szellemes és elgondolkoztató versnek. Értékelés: 4/5.

Bertha Bulcsu: Becker Bäby és a peszticidek

Riport. A Balaton átalakulása a huszadik század kezdetétől a hetvenes évekig, az élhető kisközösségektől és egészséges tóparttól a tömegig és a nagyüzemi mezőgazdasági vízszennyezésig. Ez valójában szociográfia, érdekes, hogy nem is a környezetvédelmi szál benne a legerősebb, hanem a nyakló nélkül a tóra szabadított munkástömegek és a kemény valutát hozó külföldiek együttes nyomása, illetve az átgondolt idegenforgalmi koncepció és működő ellátási lánc hiányának hatásai. Egész kemény írás, csodálom, hogy anno megjelenhetett. Van benne személyes szál is, ami inkább gyengíti az eredményt. Értékelés: 4/5.

Jurij Mojszejev: Ökológiai őrjárat

Экологический патруль, Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Az egész világot behálózó műholdas megfigyelő rendszer riaszt, ha egy értékes állatcsoport veszélybe kerül — talán a Bermuda-háromszög rejtélye is megoldható a segítségével? Elon Musk tömeges műholdtelepítő programja jutott eszembe a sztoriról. Érdekes az álomjelenet, annyira kilóg az egészből, hogy egyszeriben gyanút fogtam. Értékelés: 3/5.

Fazekas László: Az élet vize

Tanulmány. Bár a Föld kétharmadát elfoglaló óceánok alapján azt gondolnánk, a bolygó vízkészletei kimeríthetetlenek, a hozzáférhető ivóvíz mennyisége valójában nagyon csekély — és arra sem vigyázunk megfelelően. Egy jószándékú pamflet ez itt, ilyen mondatokkal: “Hogyan lehetne elérni, hogy 1990-re megoldódjék az egész föld vízellátása?” Olyasfajta nemzetközi együttműködést javasol, ami még napjainkra sem valósult meg — mondjuk, ez nem a szerző hibája. Értékelés: 3/5.

Mérgező halak. 1977

Tanulmány, F. Nagy Piroska fordítása. A Csendes-óceán déli és nyugati részében mérgezett halakat fognak ki a halászok — a WHO-nak sikerült azonosítania a mérgezés forrását. Mindössze egyoldalas kivonat a WHO egyik szaklapjában megjelent jelentésből — a korallzátonyok szennyezése akkoriban vált súlyos problémává. Értékelés: 3/5.

Az ember természeti környezetének védelméről intézkedő hatályos jogszabályok

Törvényszöveg. A vizek és a levegő tisztaságával, a zajártalommal, a káros sugárzással és általában a környezetvédelemmel foglalkozó magyarországi törvények összefoglalása. Ilyen se volt még: konkrét, szó szerinti (szerencsére rövid) idézetek a hatályos magyar törvényekből! Mondjuk nem a végrehajtási utasításokból, így — egy kivétellel — nem igazán derül ki, pontosan milyen szabályoknak kell megfelelni. Értékelés: 3/5.

Jócsik Lajos: A törvény nevében

Tanulmány. Elégségesek-e a hazai környezetvédelmi törvények, és ami még fontosabb, be lehet-e őket tarta(t)ni? Először azt hittem, ez egy tök fölösleges cikk lesz, ami még egyszer, csak más szóhasználattal elmondja, mit tartalmaznak a(z egyébként érthető) törvények. De nem, ez egy kritikai elemzés, ami valós hiányosságokra mutat rá a törvények betarthatóságát illetően. Bátor írás! Értékelés: 4/5.

Borisz Gorizontov: A környezetvédelem szocialista integrációja

Tanulmány. A szocialista országok összehangolt tervezéssel és cselekvéssel és munkamegosztással védik a környezetet. Gondolom, ezt muszáj volt idetenni. Kis túlzással felsorolja, melyik KGST-tagország miért felelős, hol milyen kutatóintézetek vannak Jó látni, hogy megvolt az igény az országok feletti együttműködésre, de az intézetek mérete (kicsik) és a hatáskörök kérdésessége beárnyékolja a képet. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

Tanulmány. Ron Cobb elképesztő rajzai a környezet védelmének fontosságáról, a negatív folyamatok lehetséges katasztrofális eredményeiről. Cobb zömmel a Los Angeles Free Press című független, földalatti kiadónak készítette az illusztrációkat még a hatvanas években, a nagy orgánumok (pl. a Playboy) elutasították azokat “karcosságuk” miatt. Értékelés: 5/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s