Ezúttal a bolgár tudományos-fantasztikus irodalomból kapunk keresztmetszetet – én nem vártam különösebben magas színvonalat, de kellemesen csalódtam. A kiemelt szerzők listájában Szvetoszlav Minkov, Jordan Radicskov és Ljuben Dilov neve, az utolsó kettő nálunk is ismerősen cseng. Bár azt gondoltam, nehéz lesz az írások eredetijéről információt szerezni, végül rengeteg adatot találtam a БГ-Фантастика webhelyen.

A címlapon meglepetésre nem egy bolgár művész alkotása, hanem a Nueva Dimensión egyik illusztrációja található – úgy tűnik, maradt még pár dolog a spanyol magazintól kapott kincsekből. Immár 1978-at írunk, az ár tizenkét forint.

A lapszám írásaI

Veszela Ljuckanova: A küldött

Пратеник, 1976. Novella, Migray Emőd fordítása. A felderítők – két férfi és egy állapotos nő – felfedezik a természeti kincseket, aztán egymásnak esnek a számítás, a kapzsiság és a bosszú erővonalai mentén – a bolygó őslakói elrejtőzve, szomorúan figyelik őket, de már megvan a tervük… Modern, hatásos és elborzasztó írás, erős kezdés a lapszámban. A szerző nő, a neve Veszela Ljuckanova, a 2. oldalon található forrásmegjelenésben is így szerepel, a tartalomjegyzékben azonban férfivá operálták, és Veszel Ljukcanov lett belőle. Egyébként a novella címét is elírták, helyesen “Пратеник”, a 2. oldalon viszont “Праменик” szerepel. Értékelés: 4/5.

Georgi Bogdanov: Tévedés

Грешката, 1975. Novella, Rákosi Gábor fordítása. Minden ember bioimpulzusai más frekvencián rezegnek: ha ezt megmérjük, bárhol és bármikor, akár a jövőben is beazonosíthatjuk az illetőt – de a különbség néha nagyon kicsi… Jó ötletnek indul, de aztán kiderül, hogy logikailag elhibázott, és egyébként csak egy eltúlzott szerelmi dráma. De azért van benne potenciál. Értékelés: 3/5.

Toso Lizsev: Halló, hallasz engem?.

Ало, чуваш ли ме?, 1976. Novella, Szűcs József fordítása. A lány egy téves telefon révén hihetetlenül vonzó, intelligens, megértő férfit ismer meg, és nagyon szeretné, hogy találkozzanak – de ez nem lehetséges. Ez a történet kb. annak a mai gyakorlatnak a megfelelője, amikor egy csevegőprogramban indított beszélgetés másik végén egy AI-meghajtású csetbot válaszol, és erre egy ideig nem is jövünk rá. Az írásban felsorolt felhasználási területek elég pontosak! Értékelés: 4/5.

Szvetoszlav Minkov: Az ember, aki Amerikából jött

Човекът, който дойде от Америка, 1932. Novella, Juhász Georgi fordítása. Nem ember, hanem emberszabású robot, a főhős Amerikába szakadt nagynénjének ajándéka – de minden, csak nem engedelmes automata. Nagyon régi írás ez, ami részben meg is látszik rajta, de azért szórakoztató. A végén a nem túl váratlan epilógus pont olyan mesterséges hatást kelt, mint az “Invasion of the Body Snatchers” stúdió által erőltetett kerettörténete. Értékelés: 3/5.

Blaga Dimitrova: Fantasztikum

Фантастика, 1968. Vers, Migray Emőd fordítása. A földi utazó új világra érkezik: “Az év s a nap ott egyetlen / -egy perccé, egy szuperperccé / zsugorodott.” A mesében három nap egy esztendő, itt egy perc, s ezalatt minden folyamat véget ér, majd újrakezdődik – érdekes vers. Értékelés: 3/5.

Blaga Dimitrova: Fenyegetettség

Заплаха, 1968. Vers, Migray Emőd fordítása. “Most elektromos agyak keresnek / engem (…) Összeszorul az egész világ, / amely most saját magától retteg.” Ez akár mai, kortárs versnek is elmenne –- fura, hogy Bulgáriában nem verte ki anno a biztosítékot. Értékelés: 4/5.

Nedjalka Mihova: Felderítők

Разузнавачи, 1970. Novella, Rákosi Gábor fordítása. A jól képzett felderítő nagy kincs, ezért nem személyesen küldik a veszélyes új világokba, hanem szervezetének mintáját “átsugározzák”, majd a másolatot a visszatérés reménye nélkül sorsára hagyják a helyszínen – de hogy éli meg mindezt az eredeti ember? Megdöbbentően előremutató és mély kérdésfeltevés. Nagyon távolról kapcsolódik hozzá a Source Code című film. Értékelés: 4/5.

Jordan Radicskov: A bőrdinnye

Коженият пъпеш, 1969. Novella, Juhász Georgi fordítása. Két fiatalember érkezik, hogy megjavítsák az elromlott tévét, kicsit ugyan furcsán viselkednek, de jó munkát végeznek, így az ügyfél nem gyanakszik – annál jobban meglepődik, amikor megjelenik az igazi GELKA-szerelő, és kinyitja a készüléket… Az egy dolog, hogy Radicskov (akit a Kecskeszakáll című könyvéből már ismertem és szerettem) milyen izgalmas és fordulatos sztorit tesz le elénk – már ezért is jó osztályzatot érdemelne. De közben abszolút plasztikusan bemutatja a bolgár városi és vidéki életet is, élő, lélegző figurákkal és finom humorral. És van benne egy jó adag mágikus realizmus is, a kelet-európai fajtából. Szuper! Értékelés: 5/5.

Miron Ivanov: Repülés, különös véleménnyel

Полет при особено мнение, 1976. Novella, Varga Csaba fordítása. A felderítő űrhajó legénységének tagjai teljesen ellentéstes állásponton vannak útjuk és az űrkutatás célját és az esetleg megtalált idegen életformákkal való viselkedést illetően – és ez akkor sem változik, amikor leszállnak egy ígéretes bolygón. Posztmodern befejezés, de azért kicsit túlságosan is elméleti – és béna a cím. Értékelés: 3/5.

Ivan Kamen: A maratoni futók

Маратонско бягане, Vers, Migray Emőd fordítása. “Nem tudtuk a napot, amikor megjönnek / a maratoni futók (…) Nem ezeket a hírhozókat vártuk.” “– Nem láttok semmit? A Babérunkon jel van!” És erre a várakozók elzavarják a futókat. Ijesztő és hatásos vers, de nem teljesen értem a szimbolikáját. Értékelés: 3/5.

Grigorij Tarnaruckij: Kozmikus séta

Космический пешеход, 1975. Novella, Migray Emőd fordítása. Az űrállomás egyik munkatársa nem tér vissza felderítő útjáról, a központ pedig a helyzet felmérésére egy pszichológusnőt küld, aki a parancsnok volt felesége… Erős darab, akár vezetőfejlesztő tanfolyamokon is használhatnák egyes részeit. Amúgy a szerző nem Georgi, hanem Grigorij. És nem bolgár, hanem orosz… Értékelés: 4/5.

Agop Melkonjan: Pokol

Ад, 1973. Novella, Juhász Georgi fordítása. A kezdő újságíró fiatalabb korában ismerte Vergilsont, a neves tudóst, ezért lapja elküldi, hogy interjút készítsen a visszavonult hírességgel, de az valami sokkal érdekesebbet nyújt neki – egy beszélgetést Isaac Newtonnal, méghozzá a pokolban. Beszélő nevek mindenfelé (Vergilson nyilván Vergilius). A pokol nem a bűneink alapján szelektál, Newtont megcáfolta Einstein, ezért kétszáz év mennyország után irány a másik véglet. De ez azért egy kicsit sok így. Értékelés: 3/5.

Jordan Radicskov: Különös repülő testek

Странно летящи, Novella, Juhász Georgi fordítása. Dromedárok, sugárzóan fiatal nők, láncra vert bolhák – a cserkeszki parasztok ilyen repülő testeket látnak nap mint nap. A világ óriási felhajtást csap, de a parasztok ezen csak nevetnek, nekik ez a varázslat egyáltalán nem különös. Ha jól értem. De azért vannak vicces részletek benne. Értékelés: 3/5.

Georgi Velicskov: Mese a bolygó utolsó lakójáról

Приказка за последния жител на планетата, 1977. Novella, Doncsev Toso fordítása. Az emberek halhatatlanná váltak, ami túlnépesedéshez, majd az öngyilkosságok divattá válásához vezetett – már csak egyvalaki él, és ő is átkozza magát, amiért anno nem volt bátorsága véget vetni az életének. Morbid és eléggé hihetetlen sztori, bár az elég erős, amikor a nyilvános öngyilkosság mint művészeti forma részleteit taglalja. Instagramon még tutibb lett volna. Értékelés: 3/5.

Mitko Sztojkov: Az emberiség megmentője, avagy a fantasztikus novella haszna

Спасителят на човечеството или за ползата от фантастичния разказ, 1976. Novella, Varga Csaba fordítása. A sci-fi író egy komplett sztorit álmodott meg, amiben a földönkívüliek észrevétlenül figyelnek bennünket a világűrből, és hamarosan elindítják a végső csapást – a telefonbeszélgetést azonban, amikor mindezt felolvassa a szerkesztőjének, mások is hallgatják… Jó a csattanó, de azért önmagában nem viszi el a rövid írást. Értékelés: 3/5.

Elka Konsztantinova: Fantasztikum és szépirodalom

Фантастика и белетристика, 1973. Tanulmány, Rákosi Gábor fordítása. A bolgár sci-fi fiatal, de már átélt egy generációváltást, és megjelentek azok az alkotók, akik a tudományos-fantasztikus irodalmat tényleg irodalomként művelik. Nagyon igényes, alapos, jól felépített anyag, meghozza az ember kedvét a bolgár sci-fihez. Meglehetősen kritikus is, de konstruktív módon. Hiányolom belőle Jordan Radicskovot, akit egy szóval sem említ a szerző. És túl sok benne a vonalas megnyilatkozás, a “kommunista” jelző használata. Értékelés: 4/5.

Georgi Georgiev: Gyógyítási eljárás

Лечебна процедура, 1977. Novella, Dani Tivadar fordítása. Az űrhajós egy karbantartási rutinművelet során beszorul a keringő űrhajó fúvókájába, csak közel harminc óra múlva szabadítják ki, ami alatt sikeresen klausztrofóbiás lesz, úgyhogy a Hold egyik nyugis megfigyelőállomására küldik, hogy a könnyű szolgálat során kipihenje magát – de itt se megy minden simán… Pszichológiailag jól felépített és műszakilag is egész hihető sztori. Az emberi dimenzióval a kor nyugati sci-fijében korántsem foglalkoztak annyit és olyan ügyesen, mint itt. Értékelés: 4/5.

Ljuben Dilov: Mi a teljes igazság Topsy csimpánz körül?

Цялата истина около шимпанзето Топси, 1974. Novella, Csíkhelyi Lenke fordítása. Topsy az egyik félresikerült korai űrkísérlet szenvedő alanyaként kifelé száguld a Naprendszerből, ahol egy földönkívüli felderítő űrhajó elkapja, az idegenek pedig a Föld intelligens küldöttjeként fogadják – katasztrofális következményekkel… A végletekig vitt vicces történet, bár közel sem olyan jó, mint a Füles meg én meg a Mars-lakók a 13. Galaktikából. A szerző egyébként valószínűleg látta a “Monkey Business” című Cary Grant-Marilyn Monroe-filmet is. Értékelés: 3/5.

Isaac Asimov: Az éjszaka sötétje

The Black of Night, 1964. Tanulmány, Pápay Kálmán fordítása. Miért sötét az éjszakai ég, amikor végtelen számú csillag vesz körül bennünket? Talán mert nem végtelen számú, és mert távolodnak? Asimov rengeteg tudományos ismeretterjesztő cikket írt, ez is azok közé tartozik – nem hibátlan, de azért érdekes. Értékelés: 4/5.

Indy János: Repülve érkezett tektitek

Tanulmány. Szabályos alakú, egyik oldalukon sima, mesterséges megmunkáláshoz hasonló jeleket viselő olvadt üvegdarabok a Föld különböző pontjain – idegen űrhajó burkolatának darabjai, vagy természetes eredetűek? A cikk inkább a Magyar Tudomány lapjaira kívánkozik, biztos azért válogatták be ide, mert a szerző nyitva hagyja a kérdést, és elég erősen utal rá, hogy az idegen eredetet is el tudná fogadni. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1979. Tanulmány. A kelet-közép-európai illusztrátorok eltérnek nyugati társaiktól, művészetük kevésbé funkcionális – jó példát mutatnak erre a bolgár képzőművészek, elsősorban Sztojan Sinderov, akinek tollrajzai a lapszámot illusztrálják. Kuczka kiemel egy érdekes dolgot: egy amerikai vagy nyugat-európai moziplakát vagy címlap úgy is megjelenhet, hogy a tényleges filmhez vagy könyvhöz semmi köze, és konkrétan félrevezeti a fogyasztót. Értékelés: 3/5.