Itt az első, ma már legendásnak számító gyűjteményes kiadás! A Galaktika néhány év alatt rendkívül népszerűvé vált: bár pontos eladási adatokat nem találtam, a hetvenes évek végén már legalább ötvenezres példányszámban fogyott a háromhavonta megjelent antológia, és sokan keresték a korábbi számokat is. Ezért aztán Kuczka Péter összerakott egy “best of” verziót az első huszonöt szám szerinte legjobbnak ítélt novelláiból (kihagyva a tanulmányokat, riportokat, kritikákat, verseket), és elnevezte Metagalaktikának. A névválasztást így indokolta az előszóban:

A “meta” görög szó, olyasmit is jelent, hogy valamin “túl”, a “galaktiká”-val összekapcsolva pedig a Tejútrendszeren túli világot jelenti vagy jelentheti. Legalábbis mi – kicsit játékosan – ilyen értelemben használjuk, jelezve, hogy kötetünk kapcsolódik a Galaktikához, de túl van rajta, és valamivel több is. Lehet, hogy nyelvtanilag pontatlan a szó, de – úgy hisszük – érzékelteti célunkat és szándékunkat.

Az első Metagalaktikában (amit persze nem láttak el számmal, hiszen, akárcsak az első világháborúnál, akkor még nem lehetett tudni, hogy lesz több is) az előszót és a képgyűjteményt leszámítva negyvennégy novella és regényrészlet plusz egy képregény található – ez utóbbi új, korábban nem jelent meg. Az írások általában magas színvonalúak. Az első huszonöt Galaktika átlaga (az én szubjektív értékelésem szerint) egy ötös skálán 3,18 és 4,13 között mozgott. A Metagalaktika pont 4-es osztályzatot ért el, csak egy ennél is jobb lapszám van, a 4. Galaktika.

Nem mindegyik darab beválogatásával értek egyet, így kiegészítettem az eredeti tartalomjegyzéket: amiket kihagynék, azok után odaírtam az én javaslatomat is. Ha vitatkoznátok / bővítenétek a listát, megjegyzésben jöhet minden!

A Metagalaktika 400 oldalas, jóval hosszabb, mint a 128 oldalas Galaktikák. Ennek megfelelően az ára is magasabb, 36 forint. A címlapon a Science Fiction Monthly című brit magazin egyik illusztrációja található.

A lapszám írásai, az én kiegészítéseimmel:

Kuczka Péter: Metagalaktika

1978. Tanulmány. Metagalaktika: a “sima” Galaktikákon túli, azoknál valamivel többet nyújtó gyűjteményes kiadvány. Érezhető a büszkeség, van is mire: 25 lapszám, általánosan elég magas színvonal! Értékelés: 4/5.

Alan Bloch: Az Ember az másmilyen

Men Are Different, 1954. Novella, Göncz Árpád fordítása. Egy régészrobot az embert kutatja, talál is egy élő példányt, de amikor az elromlik, és ő meg akarja javítani, sehogy sem jár sikerrel. Rövid, tömör, hatásos – Bloch remek novellaíró volt. Értékelés: 4/5.

Ivan Jefremov: A Kígyó Szíve

Cor Serpentis (Сердце змеи), 1959. Novella, Makai Imre fordítása. Egy földi és egy idegen űrhajó találkozik, és – bár világuk alapvetően különbözik – mindkét fél a másikkal való együttműködés mellett dönt. Hosszú, kevés érdemi cselekménnyel, rengeteg fölösleges leírással és szörnyű propagandával. Pedig lehetett volna jó is. Értékelés: 3/5.

Robert Sheckley: A Tranai

Ticket to Tranai, 1955. Novella, Göncz Árpád fordítása. A Tranai maga az utópia – ezt gondolja az a fiatalember, aki mindenáron el akar utazni oda. De a lelkesedése hamar megkopik. A legjobb hosszú Sheckley-novella! Értékelés: 5/5.

Frank Herbert: Szerencsés menekülés

Escape Felicity, 1966. Novella, Kolozsvári Papp László fordítása. Az űrfelderítők a kilencvenedik nap körül egy ellenállhatatlan “lökést” éreznek, és visszafordulnak – Deirut elhatározza, hogy tovább fogja bírni, és felderíti azt a csillagködöt, amelybe eddig még senki nem jutott be. Ez is egy kedvelt téma: a kezdetlegesnek tűnő civilizációk néha nem azok, aminek látszanak. Az eredeti cím valószínűleg a szökési sebességből (escape velocity) alkotott szójáték, de sok értelmét így sem látom. És ez a “nagy” Frank Herbert műve? Értékelés: 3/5.

Günther Krupkat: Látogató az Antibolygóról

Der Mann vom Anti, 1975. Novella, Majtényi Zoltán fordítása. A sztárriporter nagyképűen megígéri földönkívüli beszélgetőpartnerének, hogy a Föld segít az idegen népének, de aztán rájön, hogy kicsit túlvállalta magát. A sztoriban semmi érdekes nincs, a poén előre kikövetkeztethető, de legalább a főszereplő jellemzése érdekes. Értékelés: 3/5.

Taku Mayumura: Világkiállítás

万国博がやってくる, 1968. Novella, Karig Sára fordítása. Az expó a vállalat nagy esélye a túlélésre a könyörtelen piacon, de túl közeli a kezdés, és nincs igazi kiállítanivaló – amíg fel nem bukkan két különös ember egy rendkívüli ajánlattal… Japán sci-fi! Remélem, értékelitek az eredeti címet. 🙂 A sztori kicsit hasonlít a This Island Earth című filmére: a szuper új találmányokat nem ellenszolgáltatás nélkül kapják az emberek. Jó a bürokrácia leírása is, a határidőkön azonban nevetnem kell. Értékelés: 3/5.

Arthur C. Clarke: Nehéz a benszülöttekkel

Trouble with the Natives, 1951. Novella, Árokszállásy Zoltán fordítása. Az idegen felderítők komoly kihívásokkal szembesülnek, amikor egy angol falu lakóival szeretnének kapcsolatot teremteni a BBC rádiójátékaira alapuló szókinccsel. Viccesek a szituációk, jó a cselekmény – érdekes, hogy Clarke ilyen kis szórakoztató novellákat is írt a “komolyabb” művei mellet (inkább persze előtt). Értékelés: 4/5.

Ray Bradbury: A látogató

The Visitor, 1948. Novella, Göncz Árpád fordítása. A távoli bolygóra, meghalni száműzött betegek közé megérkezik valaki, aki felidézi az anyaföldet – mit kezdenek vele? Időtlen történet arról, hogyan írja felül az önzés a józan döntéseket. Értékelés: 4/5.

Czesław Chruszczewski: A Málnavörös Oah Tó

Amarantowe jezioro Oah, 1973. Novella, Szabó Győző fordítása. A Mariner-4 hamarosan megérkezik a Mars fölé, a marslakóknak el kell dönteniük, hagyják-e, hogy a nagyfelbontású fényképek leleplezzék a létezésüket. Természetesen ítéletet mondanak itt rólunk a marslakók, ami nem könnyű – van, ami szuper bennünk (pl. a zenénk), van, ami értelmezhetetlen (pl. a háborúink). Egy érdekes elem: a vörös bolygó döntéshozói egy magasabb szintre eszkalálják a kérdést – de a válasszal nem mennek túl sokra. Értékelés: 3/5.

Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij: Piknik a senkiföldjén

Пикник на обочине, 1972. Regényrészlet, Bojtár Anna fordítása. Redrick Schuchart egy “vadász” (sztalker), aki hol legálisan, hol illegálisan kutatja az idegen lények földi látogatása során létrejött, csodálatos és halálos dolgokat tartalmazó Zónát. A Piknik az árokparton (illetve regényváltozata, a Sztalker) a tudományos-fantasztikus irodalom egyik abszolút csúcsteljesítménye. Hihető világot teremt, lélegző, eleven karakterekkel, komplex cselekménnyel, olyan félmondatokkal, amelyekből mások egész oldalakat írnának. Világhírű film is készült belőle, bár nem vagyok benne biztos, hogy Tarkovszkij víziója teljesen kompatibilits a szerzőkével. Értékelés: 5/5.

Bill Brown: A csillagkacsák

The Star Ducks, 1950. Novella, Göncz Árpád fordítása. Az újságíró jókor érkezett, a farmer és felesége már túlvannak az első kapcsolatfelvételen a földjükön landolt idegen lényekkel – de az idő és a körülmények nem a riporternek dolgoznak. Na jó, megadom a maximális pontszámot, nagyon szórakoztató, ahogy szegény riporter reményeit szép lassan eltemeti az események láncolata. Persze egy mai okostelefon a teljes alaphelyzetet feszültségmentessé tenné, de hát 1950-et írunk… Értékelés: 5/5.

Herbert W. Franke: Invázió

Invasion, 1960. Novella, Apostol András fordítása. A földi inváziós erők egymás után tesztelik az idegen bolygó élőlényeit, értelmes-e valamelyik – és amikor kiderül, hogy igen, akkor már késő. Szuper, moziszerű novella, simán el tudnám képzelni egy sci-fi film első jeleneteként. Sőt, ha úgy tetszik, a Prometheusban egy része meg is valósult. Értékelés: 4/5.

Herbert W. Franke: Harc

Krieg, 1960. Novella, Apostol András fordítása. Két különböző faj szuperfegyverekkel felszerelt katonái vívnak élethalálharcot egy idegen bolygó erdejében – nem bírnak egymással, de amikor táraik kiürülnek, kiderül, hogy egy harmadik fél is lesben áll. Első nap: mi, a partizánok kizavartuk a németeket az erdőből. Második nap: a németek kiűztek bennünket az erdőből. És így tovább, majd ötödik nap: az erdész mindenkit kikergetett az erdőből. De a viccet félretéve: gyors és szellemes történet, a végén remek csavarral. Értékelés: 5/5.

Bob Shaw: Régmúlt napok fénye

Light of Other Days, 1966. Novella, Bars Sándor fordítása. A lassú üveg éveken keresztül szívja magába a környezet képét, aztán pedig a lakás falára akasztva ugyanannyi idő alatt kisugározza – de nemcsak a gyönyörű tájat, hanem az embereket is megörökíti. Hihetetlenül erős novella, nálam benne van a Top… N-ben (még nem tudom a számot). Akár Bradbury is írhatta volna. Értékelés: 5/5.

Pierre Christin, Jean-Claude Mézières: A mágnescsapda

Le Grand Collectionneur, 1969. Képregény, Veres Mihály fordítása. Valérian űrhajója meghibásodik, majd lassan sodródni kezd egy közeli aszteroida felé, ahol már rengeteg jármű vesztegel – nem véletlenül… De hiszen ez egy “Valérian et Laureline”-képregény! Anno persze mit se tudtam arról, milyen nagy durranás ez a sorozat. Most meg már film is készült belőle… Ez a sztori egyébként nem szerepelt a korábbi Galaktikákban, kifejezetten a Metagalaktika kedvéért válogatták be. Értékelés: 4/5.

Colin Kapp: A bűnfürkésző

Crimescan, 1973. Novella, Vámosi Pál fordítása. Az időben és térben bárhová irányítható felvevőkészülékkel egyetlen bűntény sem marad felderítetlen – de az eszköz a titkosrendőrség érdeklődését is felkelti… Persze azonnal beugrik a sztori számos későbbi változata: Minority Report, Deja Vu… Vicces, hogy amikor először olvastam, pont azon gondolkoztam, milyen jó lenne ezzel lebuktatni a korrupt kormányzati tisztviselők és a szervezett bűnözés kapcsolatát. Most már jobban értem a hátulütőit. Nagyszerű novella, külön tetszik a lány és a nyomozó jellemzése. Értékelés: 5/5.

Csernai Zoltán: Kövek

Novella. Az urológus professzort régi osztálytársa, egy fizikus keresi fel, a gyanú: vesekő – de vajon hogyan hatott rá a ciklotron közelsége? Orvosi krimi, emberi gyengeségek, némiképp kiszámítható fordulatok, meg egy hajánál fogva belerángatott tudományos-fantasztikus motívum. Meh. Értékelés: 3/5.

Darázs Endre: Vércsap

1973. Novella. Az idegen nagyon régen járt már a Földön – most visszatért, de nem tudja eldönteni, kísérleti sebészetet lát, vagy inkvizíciót. Remek kis novella, jó a különböző nézőpontok bemutatása, működik a csattanó. Értékelés: 5/5.

Voicu Bugariu: A vikingek hangja

Vocile vikingilor, 1970. Novella, Kálmán Béla fordítása. A jég épen megőrizte egy viking hajó személyzetét, sikerül is őket kíméletesen kiolvasztani, de életre kelteni nem – talán segítene, ha ha a tenger hangját beeresztenék a terembe? Költői írás, kevés részlettel, de kis fantáziával azért kialakul a szemünk előtt a jelenet, ami lehetne egy játékfilm része is. Értékelés: 4/5.

Carlos Cabada: Nem tudott olvasni

No sabia leer, 1964. Novella, Dely István fordítása. A marslakók nem békés szándékkal jöttek, de atompisztolyt lóbáló felderítőjüket kellemetlen meglepetés éri. Kubai sci-fi! Nem is nagyon találtam a szerző nyomát az interneten. A sztori vótmá, de eszembe jutott róla az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (vagy mi) című film, amikor Harrison Ford egy hasonló helyzetben a hűtőszekrénybe bújik. Értékelés: 3/5.

Juan Luis Herrero: Telekinézis

Telequinesia, 1964. Novella, Dely István fordítása. Milyen szuper lehet, ha csak felidézünk egy helyet, és máris ott termünk – de vajon kordában tudjuk tartani a gondolatainkat? Biztos össze lehetne rakni egy egész lapszámot a szuperképességek káros hatásairól. Értékelés: 4/5.

Kir Bulicsov: A választás

Выбор, 1971. Novella, Karig Sára fordítása. Az emberek azt látják, amit ő akar, és egy kicsit már repülni is tud, ami nem csoda, mert nem a Földről származik – de amikor eljönnek érte, és itt kell hagynia eddigi életét, alaposan megfontolja a dolgot. Fordulatos, játékos, nagyon jó párbeszédekkel és hihető “kémiával” – Bulicsov továbbra is remekül ír. Értékelés: 4/5.

Ray Bradbury: A repülő masina

The Flying Machine, 1953. Novella, Göncz Árpád fordítása. A kínai császár szembesül az első repülő szerkezettel – tanmese arról, megállítható-e a fejlődés. Érdekes párhuzam az atomenergiát megszelídítő (és ezzel katonai felhasználásra is alkalmassá tevő) tudósok és egy elképzelt, morális alapokon álló politikai vezetés viszonyáról. Értékelés: 4/5.

Pierre Versins: A kutya

Le chin, 1963. Novella, Parancs János fordítása. Egy kutya egyszercsak emberi nyelven szólal meg, megdöbbent gazdája pedig próbálja kideríteni, hogyan tett szert ilyen képességre. Mintha Merle Állati elmék című regényének rövidített változata lenne, csak kutyákkal. Értékelés: 4/5.

Damiano Malabaila: A Mimete néhány felhasználási módja

Alcune applicazioni del Mimete, 1966. Novella, Lontay László fordítása. Egy univerzális másológéppel akár a feleségünket is megkettőzhetjük – de milyen problémákat okoz ez később? A Mimete-sorozat egyik érdekes epizódja, igazi olaszos élethelyzettel. Értékelés: 4/5.

Lino Aldani: Az álomfilm

Onirofilm, 1964. Novella, Székely Éva fordítása. Az álomfilm teljes átélést biztosító szórakozási forma, segít megfeledkezni a sivár mindennapokról – de mit tesz közben az emberekkel? Ma már karnyújtányi közelségben vannak a virtuálisvalóság-rendszerek és a szexrobotok – ötvenöt évvel később kezdünk megérkezni abba a világba, amit az írás ábrázol. És a szerző szerint innen nem lesz visszaút… Értékelés: 5/5.

A. J. Deutsch: A Möbius-metró

A Subway Named Mobius, 1950. Novella, Borbás Mária fordítása. Amikor a metróhálózat bonyolultsága meghalad egy bizonyos szintet, egy szerelvény eltűnik – lehet, hogy átkerült egy másik dimenzióba? Amikor ezt olvastam, véletlenül pont akkor jelent meg egy cikk a Möbius-szalagról és a Klein-palackról az Interpress Magazinban – emlékszik rá még valaki? Nem is tudom, hogyan néztem volna utána ezeknek a fogalmaknak az internet kora előtt. Értékelés: 5/5.

Isaac Asimov: Mit neveznek szerelemnek?

What Is This Thing Called Love?, 1961. Novella, Vámosi Pál fordítása. Egy idegen kutatóűrhajó felderítője megpróbálja bebizonyítani a felettesének, hogy a földi férfiak és nők valójában egyetlen faj két formája, a kicsinyeik létrehozásának folyamata pedig páratlan a világegyetemben – és ehhez a Playboyt használja dokumentációként. Hát ezen mindig szétröhögöm magam. Asimov nem a karakterek megformálásában nagy, de itt mindkét emberi szereplő egészen szuper. Értékelés: 5/5.

J. G. Ballard: Prima Belladonna

Prima Belladonna, 1956. Novella, Vári Zsuzsanna fordítása. Az éneklő virágokkal kereskedő főhős életébe besétál egy fantasztikus hangú, aranybőrű, rovarszemű lány, és mindent felforgat – a férfi és barátai életét, az üzletet és a környező üdülőváros mindennapjait. Már azt hittem, egy Rémségek kicsiny boltja-átdolgozás lesz ebből, de egy furcsán költői írást kaptam. A szerkesztési elv az lehetett, hogy a “hard” után egy “szoft” sci-fi következzen. (Bár a virágokat a tápoldat pH-értékének változtatásával hangolják, szóval ki tudja.) Értékelés: 3/5.

Olga Larionova: Válás Mars módra

Развод по-марсиански, 1967. Novella, Karig Sára fordítása. A válás mindig fájdalmas, főleg ha szembejön az utcán a volt kedves – de mi van akkor, ha a felismerhetetlenségig megváltozik a külseje? Kicsit szenvedős, de hát a téma is az. Értékelés: 3/5.

John Wyndham: El, szövőpók, itt ne járj….

More Spinned Against, 1953. Novella, Borbás Mária fordítása. Lydia férje pókokat gyűjt, az asszony ki nem állhatja ezt a szokását – de aztán úgy adódik, hogy rövid időre helyet cserélhet egy nagyon speciális példánnyal… Ügyesen van megírva, csak nem nagyon érdekes, és nagyon nem tudományos-fantasztikus. Az angol cím a Lear királyra utaló szójáték: “I am a man / More sinn’d against than sinning.” Vörösmarty ezt így fordította: “Én oly ember vagyok, / Ki ellen mások többet vétkezének, / Mint mások ellen én.” A fordító ezért azt gondolta, hogy választ egy címet egy másik Shakespeare-darabból, a Szentivánéji álomból – hát, izé, abban tényleg van pók. Értékelés: 3/5.

Vladlen Bahnov: Hát így történt a dolog…

Novella, Karig Sára fordítása. A neandervölgyiek között is akadt egy értelmes fickó, de az ő ötleteit mindig megtorpedózta idősebb társa – bezzeg amikor az Ég Fiai álltak elő ugyanazzal… Romhányi vagy Dévényi is írhatta volna ezt a rövid, humoros darabot. Értékelés: 3/5.

Dmitrij Bilenkin: Az élet súlya

Давление жизни, 1970. Novella, Földeák Iván fordítása. Egy születési rendellenesség gyengévé tette, de ez az alacsony gravitációjú Marson mit sem számít egy tudósnak, aki amúgy is az eszét használja – vagy mégis? Bilenkin jól és filmszerűen ír, egyszerre orosz és mégsem az. Értékelés: 4/5.

Gennagyij Gor: A kert

Сад, 1968. Novella, Karig Sára fordítása. Egy alakváltó időutazó elkezd beleszürkülni a világba, ahová érkezett – van-e számára visszaút? A szokásos költői szovjetorosz novella – de tetszik, milyen természetesen és filmszerűen van megírva. Értékelés: 4/5.

Peter Cartur: A köd

The Mist, 1952. Novella, Fazekas László fordítása. Nem, azt az aranyszínű ködöt semmi pénzért nem lehet megnézni – esetleg ezért a szép gyűrűért cserébe? Én középiskolás koromban megírtam ezt a novellát, mielőtt elolvastam volna ezt a lapszámot! Na jó, nem pont ezt, de sok minden hasonlított benne. Értékelés: 4/5.

Vladlen Bahnov: Somnambula

Сомнамбула, 1973. Novella, Karig Sára fordítása. Valahol egy távoli galaxisban egy idegen lény tudományos-fantasztikus elbeszélést ír az emberekről, de a szerkesztője megfeddi, mert ilyen lények egyszerűen nem létezhetnek. Nyilván a visszájára kell fordítanunk a történetet, és akkor saját képzeletünk korlátait ismerhetjük fel bennük. A vége jó! Értékelés: 4/5.

Frederick Pohl, C. M. Kornbluth: A gyűlés

The Meeting, 1972. Novella, Jánosik Zsuzsa fordítása. Szülői értekezlet a nehezen kezelhető gyermekek intézetében – bár a tanárok bizakodóak, csodát nem ígérhetnek, az egyik apuka viszont nem tudja, meddig bírja még… Nagyon emberi, és csak kicsit science fiction (de azért az, még napjainkban is). Irodalmi igényű írás. Értékelés: 4/5.

Jurij Scserbak: A kihallgatás

Допрос, Novella, Karig Sára fordítása. Teljes a gondolatok ellenőrzése, az ez ellen vétők súlyos büntetésre számítanak – de a főhős kieszeli, hogyan menthetné meg állapotos feleségét. Elég erős disztópikus történet, kicsit idejétmúlt, de jól öregedett. Értékelés: 4/5.

Howard Fast: Az óriáshangya

The Large Ant, 1960. Novella, Borbás Mária fordítása. A víkendházában alvó férfi arra riad fel, hogy egy hatalmas hangya nézi az ágy végéből, mire agyoncsapja a keze ügyében lévő golfütővel – de amikor bejelenti az esetet a természettudományi múzeum rovartani részlegén, meglepő és szomorú hírek várják… A tudományos-fantasztikus témaválasztás néha csak egy lámpa, amivel új szögből világítható meg az ember gondolkodása, viselkedése. Értékelés: 4/5.

Fredric Brown: A fegyver

The Weapon, 1951. Novella, Fazekas László fordítása. A tudós egy tömegpusztító fegyveren dolgozik, a dolog erkölcsi vonatkozásai nem érdeklik, de egy késő esti látogató gesztusa hatására talán megváltoztatja nézeteit. Érdekes, de teljesen mesterséges történet; kísérlet a karakterábrázolásra, de túl – mi a jó szó? – heavy-handed. Értékelés: 3/5.

Clifford D. Simak: Túl a folyón és az erdőn

Over the River and Through the Woods, 1965. Novella, Bars Sándor fordítása. Két gyermek érkezik a fasoron át Ellen Forbes és férje farmjára, azt mondják, rokonok, de az idős asszony sose hallott róluk, és a ruhájuk furcsa, idegen anyagból készült – vajon kik ők, és miért jöttek? Megható, nagyon emberi, és megfilmesítésért kiált – nem is értem, miért nem lett belőle legalább egy Twilight Zone-epizód. Nagyon szeretem. Értékelés: 5/5.

Szilárd Leó: Jelentés a Central pályaudvarról

Report on “Grand Central Terminal”, 1952. Novella, Valkay Sarolta fordítása. Miután az emberiség sikeresen kipusztította magát, idegen lények érkeznek a Földre, és próbálják megérteni a világunkat – az egyik kutatócsapat a New York-i Central pályaudvar maradványait vizsgálja. Szilárd Leó elméleti fizikus volt, hozzá köthető a láncreakció megfejtése, az első atomreaktor és az az amerikai elnököt sürgető levél is, amiben több tudóstársával kiáll az atombomba szükségessége mellett. Ugyanakkor persze jól látta a veszélyeket, ebben a rövid, sírva röhögős (és eredetileg angolul megjelent) novellában is a negatív végkifejletet próbálja feldolgozni. Értékelés: 5/5.

Gérard Klein: Rehabilitáció

Réhabilitation, 1973. Novella, Hegedüs Zoltán fordítása. A Föld harcban áll egy ellenséges civilizációval, őrült versenyfutás zajlik a semleges világokért, amelyiket nem tudjuk a magunk oldalára állítani, azt felperzseljük – de tévedés történik, és valahogy vissza kell állítani egy elpusztított bolygót az eredeti állapotába. Nagyon jó az elvben békepárti, de ideológiailag nem igazán szilárd technikus nézőpontjából bemutatott történet, és a végkifejlet is tetszik. Értékelés: 4/5.

Brian W. Aldiss: De ki pótolhat egy embert?

Who Can Replace a Man?, 1958. Novella, Borbás Mária fordítása. Amikor a gépállomás automata mezőgazdasági gépei egyik reggel semmilyen utasítást nem kapnak, elindulnak kideríteni, mi történhetett. Mozgalmas sztori, remek párbeszédekkel, (rövid)filmre kívánkozik! Legfeljebb a szokásos technikai baklövések zavarnak: miért beszélnek a gépek egymással emberi nyelven? Értékelés: 4/5.

Képek a science fiction film történetéből

Tanulmány. Képkockák és plakátok az Aelitától a Gépnarancsig. Kicsit esetleges a válogatás (gondolom, berakták, amihez csak hozzájutottak), de még ma is látványos és érdekes – anno persze egy csomó kép mögé teljesen más sztorit képzeltem, mint ami a filmben volt. Értékelés: 4/5.