Ezúttal Svédországba látogatunk, Kuczkáék főként az amerikai Galaxy svéd kiadása és a Jules Verne Magasinet írásaiból válogattak. (Azért végére becsúszott két spanyol novella is, talán kimaradtak a Nueva Dimensión-különszámból? Sajnos elég gyengék.) A kiemelt szerzők: a legendás szerző-fordító Sam J. Lundwall, illetve a (nekem ismeretlen) Carl Johan Holzhausen és Per Lindström. A címlapon Hans Arnold szürrealista grafikája, a belső illusztrációk is részben tőle származnak (könyv- és magazincímlapok ezek). Az évszám ismét 1977, az ár 12 forint.

A lapszám írásai:

Con Blomberg: Zselatinpuding

Aladåb på dollar, 1959. Novella, Zipernovszky Hanna fordítása. New York polgármestere azt tervezi, hogy befedeti a Central Parkot, az utolsó olyan helyet a városban, ahol a gyerekek friss levegőt szívhatnak – ez felháborítja a kisgyermekes anyákat, akik a fogyasztói társadalomhoz méltó bosszút állnak. Nagyon érdekes az alapötlet, bár naiv: a termelésirányító rendszerekbe ennél azért több ellenőrzést és csillapítást építenek. Az eredeti cím kb. azt jelenti, hogy “Aszpik a dolláron”, ami szerintem megérdemelt volna egy jobb fordítást. Értékelés: 3/5.

Sture Lönnerstrand: Aki Napóleonnal fürdött

Han som badade med Napoleon, 1955. Novella, Tótfalusi István fordítása. Az arrogáns tudós, Jean-Pierre Dutertre Napóleon leszármazottja, és a fejébe vette, hogy egy időgép segítségével figyelmezteti nagy elődjét a Waterloonál rá leselkedő veszélyre – de kicsit elszámolja magát… Szuper kis kamaradráma, váratlan a befejezés, és tényleg elég franciás hangulatú a novella. 🙂 Értékelés: 4/5.

Bo Stepfors: A robot

Maskin, 1956. Novella, V. Reményi Judit fordítása. Az éttermi robot feladata az asztalok tisztán tartása, de az emberek mindig mindent összepiszkítanak, úgyhogy radikális megoldást választ. Morbid egy sztori ez, és igazából nincs sok teteje. Értékelés: 2/5.

Kjell Borgström: Horgo Haativij utolsó műalkotása

Horgo Haativijs sista konstverk, Vers, Tótfalusi István fordítása. Az emberek gyarmatosították az oormnik világát, de azok ellenálltak – ezt egy festmény ábrázolja, rajta egy kegyetlen diktátor, aki magát hősként örökíttette meg. Távolságtartó, majdhogynem tárgyilagos vers, így beszélne a huszonegyedik század művelt nyugati értelmiségije mondjuk az amerikaiak és szovjetek Afganisztán elleni háborújáról. Értékelés: 4/5.

Kjell Borgström: A Zehawa-szentély

Zehawatemplet, Vers, Tótfalusi István fordítása. Az egykor hatalmas zehawa nép sziklatemplomába emberi turisták érkeznek, áhítattal nézik a veszélyes belső tereket, és közben nem értenek az egészből semmit. Újabb elmélkedés arról, hogy az ember elefántként viselkedik/viselkedne az idegen kultúrák porcelánboltjában – Borgström nincs valami nagy véleménnyel rólunk. De ezek a versek nagyon jók. Értékelés: 4/5.

Dénis Lindbohm: Szemed fénye

Ljuset i dina ögon, 1958. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. Az idegenek a temetőben érnek földet, de hamar felfedezik őket – a kihívott szakértő versenyt fut az idővel, hogy elnyerje a menekülők bizalmát, mielőtt a rendőrség a fegyveres megoldást választja. Végtelenül elszomorító novella, a szokásos negatív bizonyítvánnyal rólunk, emberekről – azt mondjuk nem tudom, milyen élmény vette rá a svéd szerzőt arra, hogy így írjon. Értékelés: 3/5.

Pär Rådström: Bele sem káprázott a szeme

Utan att bländas, 1958. Novella, V. Reményi Judit fordítása. Először csak annyit vesz észre, hogy eltűnt a cipőfűzője és az öltönye – de a munkahelyén ellenségesen fogadják, a barátnője egy hihetetlen együttlétre emlékszik, amire ő nem, és amikor újra hazatér, saját magával találkozik a lakásban. Feszes, fordulatos doppelganger-történet, csak azért sejtettem meg, mi lesz a vége, mert már sok ilyet olvastam / láttam. Aztán nem is az lett. Értékelés: 4/5.

Sten Andersson: A lány és a tenger

Flickan och havet, 1976. Novella, V. Reményi Judit fordítása. A tolószékes lány már megint nekiindul a tengernek, a nevelőszülei az utolsó pillanatban húzzák ki a hullámokból – de tudják, hogy ez nem mehet így a végtelenségig… Nagyon emberi, a vége pedig nagyon meglepő – szerettem ezt az írást. Értékelés: 4/5.

Sten Svensson: Csináld magad!

Sten Svensson: Bygg och lek, 1976. Novella, Miszoglád Gábor fordítása. Új építőkészlet kapható a boltokban: “Valódi, 100%-osan szent natúr isten; Metafizika q-5; Nagyság: 1:1, készült a Szabványügyi Hivatal útmutatásai szerint; hétpróbás Szentháromság, garantálva 8 halálos bűnig.” Érdekes, rövid kis abszurd, az első fele leginkább Ted Chiang “Érkezés és más novellák” című könyvére emlékeztet, de azért messze van tőle. Értékelés: 3/5.

Erland Dahm: Az Utolsó Ítélet Napja

Domens dag, 1973. Novella, Zipernovszky Hanna fordítása. Ahogy az meg van írva: a halottak feltámadtak, és az angyalokkal együtt járják a város utcáit, miközben az élők az óvóhelyen rettegnek – amikor valaki kívülről megdöngeti az ajtót… Remek a pincében rekedtek leírása. A tanulság: a feltámadáskor nem jó élőnek lenni. Értékelés: 3/5.

Dénis Lindbohm: Az istenek

Gudarna, 1973. Novella, Zipernovszky Hanna fordítása. Űrhajó indul a Tejút középpontjába; van, aki kalandot keres rajta, van, aki tudományos felfedezéseket, más pedig az isteneket – és mindenki mást kap, mint amit szeretett volna. Sci-finek álcázott filozófiai eszmefuttatás, de azért van valami cselekménye is. A nagy találkozás elég jó jelenet lett. Értékelés: 3/5.

Sven Torstensson: Időszámítás

Tideräkning, 1963. Novella, Miszoglád Gábor fordítása. Az ionhajtómű jól működik – túlságosan is jól: az űrhajós 259 földi évvel később száll le, és a világ nem fejlettebb lett ezalatt, éppen ellenkezőleg. Tetszenek az olyan sztorik, amelyekben a főhős megpróbálja saját, fejlettebb világa technológiáját egy kevésbé előrehaladott környezetben kreatívan felhasználni – hát itt ez nem igazán lehetséges, végtelenül lelombozó a befejezés. Értékelés: 3/5.

Mats Dannwitz Linder: Sam J. Lundwall

Sam J. Lundwall, 1975. Profil, F. Nagy Piroska fordítása. Lundwall lelkes sci-fi rajongóból lett a svéd tudományos-fantasztikus irodalom (és rádió, és tévé) prófétája – az írás röviden összefoglalja a tényeket. Lundwall: Kuczka Péter a köbön, a piacgazdaság eszközeivel. Értékelés: 3/5.

Sam J. Lundwall: Árnyak a csillagokon

Nobody Here But Us Shadows, 1975. Novella, Veres Mihály fordítása. Utazhatunk a saját világunkkal párhuzamos univerzumokba, de nehéz feldolgozni, hogy a saját világunk alternatív változatai esetleg szörnyűek is lehetnek. A lapszám egyik legjobb írása, erős és tragikus – és a befejezés, bár ad egyfajta választ, eléggé nyugtalanító. Értékelés: 4/5.

Sam J. Lundwall: Lady MacBeth

Alltid Lady Macbeth, 1975. Vers, Tótfalusi István fordítása. Lady Macbeth a pusztulás jelképe, de a főhős hajlandó őt követni a mélységbe. Talányos vers a “Tio sånger och Alltid Lady Macbeth” (Tíz dal és Lady Macbeth mindörökké) című kötetből. Lehet, hogy a többit is el kellene olvasni. Értékelés: 3/5.

Sam J. Lundwall: A science fiction Svédországban

Science Fiction in Sweden, 1976. Tanulmány, Veres Mihály fordítása. Már 1878-ban megjelent egy valódi tudományos-fantasztikus regény, 1916-tól pedig az első folyóirat, de Svédország kicsi, így a hazai termés nem túl gazdag. Lundwall megpróbál távolságtartóan írni hazája scif-fijéről, de azért csak meg kell említenie olyen apróságokat, mint hogy megalapította kiadóvállalatát, “a Deltát, amely ma a Svédországban megjelenő science fiction mintegy 80%-át adja ki”. Értékelés: 3/5.

Claes Samson: Holt szezon

Lågsäsong, 1976. Novella, Zipernovszky Hanna fordítása. Elutaztak a turisták, a helyiek végre lebonthatják a díszleteket, és levehetik a jelmezeket – és ez elég nagy változás… Azt eddig is lehetett tudni, hogy a skanzenekben legtöbbször sima alkalmazottak dolgoznak, akik munkaidőn kívül farmerba bújnak, és élik a saját civil életüket. De itt azért ennél mélyrehatóbb a változás. Külön pluszpont azért, hogy a turisták is abbahagyhatják végre a turistáskodást, ha véget ért a nyaralás… 🙂 Értékelés: 4/5.

Claes Samson: Hogy legyen otthon egy lányunk

En dotter i huset, 1974. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. A svéd főhős vonattal tart Olaszországból francia földre, amikor feltűnik neki a különbség a vele egy fülkében utazó idős parasztcsalád és arisztokratikus megjelenésű, nagyon fiatal lányuk között, akit részeges barátja csak Fiatnak nevez… Nem is annyira a címből is kikövetkeztethető alapsztori az érdekes, hanem a szereplők leírása, meg az a néhány apró mágikus-realista mellékszál, amiket nem vártam volna egy svéd szerzőtől. Értékelés: 4/5.

Per Lindström: Az élet megy tovább

Livet går vidare, 1956. Novella, Róna Annamária fordítása. Küszöbön áll az androidtörvény megszavazása: bárki tudata átültethető egy új, mesterséges testbe – de vajon készen állnak-e erre az emberek? Jó ötlet, hogy egy halálosan beteg öregember példáján mutatja be a szerző a mesterséges életről alkotott véleményben lassan végbemenő változást. Lehet, hogy az eutanáziára is alkalmazni lehetne ezt a megközelítést. Mindenesetre tetszik, hogy nagyon emberközpontú a sztori. Értékelés: 3/5.

Carl Johan Holzhausen: A héjának fiókái nincsenek

Höken har inga ungar, 1970. Novella, Miszoglád Gábor fordítása. A régi krónikák szerint végtagok helyett uszonyokkal született egy gyermek, ugyanott napjainkban is megismétlődik az eset – de az emberek már másképp próbálnak megbirkózni a dologgal… Először azt hittem, egy svéd “Kétéltű embert” kapunk, de nem, ez más, sokkal hihetőbb és emberibb. Persze a vége ennek se hepiend. Értékelés: 4/5.

Juan José Sarto, Pepe Robles: Nyilvánosság

Publicidad, 1973. Novella, Benczik Vilmos fordítása. Egy minden szempontból jelentéktelen férfi régi vágyát megvalósítva egész oldalas fotót jelentet meg magáról az újságban, csak különös hangzású nevét íratja alá – mivel semmi más információ nem áll rendelkezésre, a média óriási cirkuszt generál a titokzatos portré köré. A médiafelhajtásra talán még azt is mondhatnánk, hogy a szerző a jövőbe látott, de a túlzó fordulatok kicsit elveszik a szememben a novella értékét. Értékelés: 3/5.

Juan G. Atienza: Tükörkép

Novella, Varga-Haszonits Zsuzsa fordítása. Megvan az antianyag előállításának receptje, feltalálója ma mutatja be az USA védelméért felelős tisztviselőknek – legalábbis reggel még ez volt a terve… Úgy hihetetlen, ahogy van. Atienza számos ilyen történetet adott el anno spanyol lapoknak, de aztán beleunt a sci-fibe, és elkezdett misztikus meg okkult dolgokról regényeket írni. Régi novellái eltűntek, ennek az eredetijét se találtam meg. És talán nem is baj, mert nagyon nem tetszett. Értékelés: 2/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1977. Tanulmány. A svéd sci-fi irodalom (könyvek és folyóiratok) címlapjai illusztrálják ezt a lapszámot. Nagy az átfogott időtáv, ezért a stílusok is változatosak, de nagyon hiányoznak a színek. Értékelés: 3/5.