“Már megint egy kötelező szovjet különszám” – sóhajthatnánk, de nem érdemes, mert ez itt konkrétan nagyon jó lett. A fő téma talán a fantázia lehetne, ami egy sci-fi magazinban nem tűnik meglepetésnek, de elég kreatívan alkalmazzák.

A szám nagy része a Фантастика (“Fantasztikum”), 1973-1974 című 1975-ös kiadványból származik, a kiemelt szerzők: Valerij Jakovlevics Brjuszov, Vlagyimir Nyikolajevics Firszov és Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin. (BTW, majd el kell döntenem, hogy mindig kiírjam-e a szovjet-orosz szerzők középső nevét, mert túl hosszú, és mert nem egységes még az ő gyakorlatuk sem ebben a kérdésben).

A címlapon Mikalojus Konstantinas Čiurlionis “Tündérmese” festménye, amiből a szörnyű reprodukció miatt alig látszik valami – érdemes megnézni az eredetit (meg mellette a többit). A kiadvány ára még mindig 12 forint.

A lapszám írásai:

Oleg Lukjanov: Ébredés

Пробуждение, 1975. Novella, Székely Sándor fordítása. Fiatal pár halad kajakjával a folyón a zúgó felé, amikor a férfi egyszerre rájön, hogy mindez egyszer már megtörtént vele – vagy csak képzelődik? Kicsit a 7. Galaktikában olvasott, elképesztően erős Régmúlt napok fényére emlékeztet, érzelmes, határozottan orosz felhangokkal – és ezt itt most pozitívumként mondom. Értékelés: 4/5.

Jevgenyij Vinokurov: Sci-fi

Научная фантастика, Vers, Rab Zsuzsa fordítása. “Hinni akarom: / az a messzi fényjel / a galaktikákból minket keres!” A sci-fi reményt nyújt a mindennapi élet monotonitása közepette. Vinokurov egy kvázi-klasszikus költő, nem annyira a tudományos fantasztikumáról híres. Ami az idézetet illeti: SETI, anyone? Értékelés: 3/5.

Dmitrij Bilenkin: A fantasztikus irodalom mint impulzus

Импульс фантастики, 1975. Tanulmány, Gereben Ágnes fordítása. A kreativitás, az alkotói tevékenység felértékelődik a világban, és a sci-fi remek katalizátor lehet ebben a folyamatban. Meglepően messzire tekintő elemzés gazdaság- és kultúrtörténeti betétekkel, jövőkutatással, innováció-menedzsmenttel a hetvenes évek közepéről. És csak egy egészen kicsit vonalas. Értékelés: 4/5.

Vlagyimir Firszov: Bölcső és koporsó

И жизнь, и смерть, 1975. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Az Alfa lakható, de értelmes élet nélküli világ – legalábbis annak tűnik, amíg meg nem jelenik néhány lándzsával óriásgömbre vadászó helybéli és egy Don Quijote-hasonmás… Ez már inkább kisregény, több mint negyven oldal, a lapszám harmada! Naiv-romantikus szocialista sci-fi, kicsit Lem korai műveire (pl. Asztronauták) emlékeztet. Értékelés: 4/5.

Vlagyimir Scserbakov: A folyó azt súgta

Река мне сказала…, 1975. Novella, Földeák Iván fordítása. Egy szovjet katonalány gondolatai erejével képes megmozgatni a nádast, felriasztani a távoli madarakat – mire elég ez a háborúban? Nagyon halvány a fantasztikus szál, igazából nélküle is jól meglenne ez a nagy honvédő háborús, tragikus novella. Értékelés: 3/5.

Genrih Aljtov: A fantázia vektorai

Вектор фантазии, 1975. Tanulmány, Gereben Ágnes fordítása. A fantázia fejleszthető, komplett tudományos módszertan létezik hozzá, a sci-fiből származó példák és megközelítés pedig jól használhatók ebben. Az ugyanebben a számban megjelent Bilenkin-írás párja, nagyon konkrét módszertani példákkal – igen érdekes, és ma is aktuális! Értékelés: 4/5.

Mihail Puhov: Az építők tüzei

Костры строителей, 1974. Novella, Földeák Iván fordítása. A fizikus az új, minden eddiginél nagyobb teljesítményű erőmű átadására siet a szibériai tajgában – ha a létesítményt üzembe helyezik, megváltozhat a téridő szövete. Rövid novella, egy légpárnás járművön tett utazás és a közben zajló beszélgetés leírása, erős, valahogy mégsem bántó szocialista felsőbbrendűségi felhanggal. Értékelés: 3/5.

Valerij Brjuszov: A Csillag Sziklaorma

Гора Звезды, 1908. Novella, Herendi Miklós fordítása. Egy haldokló öregember veszélyes titkot bíz a kalandorra: Közép-Afrikában egy mesterséges sivatag közepén furcsa, nem a Földről származó civilizáció él, el kéne jutni a birodalmukba. Mintha Edgar Rice Burroughs John Carter-novelláinak egyik előképét olvasnám – hiszen ez itt 1908-ban íródott! Igazi klasszikus kalandregény, egyáltalán nem lehet megkülönböztetni a nyugati szerzők műveitől. Értékelés: 4/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1977. Tanulmány. Georgij Kurnyinnak “A világ 2000-ben” című pályázatra készült díjnyertes festményeiből válogatott Kuczka Péter. Ismét nagyon jó mind a válogatás, mind pedig a kísérőszöveg, utóbbi arról, hogy csak az űrkutatás fejlődésével kezdtek a képzőművészek távoli világokat ábrázolni. Továbbra is nagy kár, hogy a Galaktika fekete-fehér. Értékelés: 4/5.