A tizennegyedik lapszám kezdetleges számítógépes illusztrációkkal van tele – emlékszem, anno őrületesen coolnak gondoltam ezeket, és szerettem volna hasonlókat készíteni, de 1975-ben még messze volt a személyi számítógép, főleg a vidéki Magyarországon.

A kiemelt szerzők: J.G. Ballard, Bob Shaw és egy Csernyisova nevű írónő (?), akitől azonban nincs írás a kötetben. A szerkesztő még mindig Kuczka Péter, ahogyan az ár is maradt 12 forint.

A lapszám írásai:

Isaac Asimov: Mit neveznek szerelemnek?

What Is This Thing Called Love?, 1961. Novella, Vámosi Pál fordítása. Egy idegen kutatóűrhajó felderítője megpróbálja bebizonyítani a felettesének, hogy a földi férfiak és nők valójában egyetlen faj két formája, a kicsinyeik létrehozásának folyamata pedig páratlan a világegyetemben – és ehhez a Playboyt használja dokumentációként. Hát ezen mindig szétröhögöm magam. Asimov nem a karakterek megformálásában nagy, de itt mindkét emberi szereplő egészen szuper. Értékelés: 5/5.

Robert Frost: Némi sci-fi

Some Science Fiction, 1955. Vers, Jánosy István fordítása. Nem mindenki szeretne lépést tartani a tudomány és technika szélvészgyors fejlődésével, még ha le is nézik (vagy éppen megbüntetik) ezért. A fordítás sajnos bűnrossz, az eredeti vers sokkal gördülékenyebb (bár az se egy nagy szám). Értékelés: 3/5.

Wolfgang Jeschke: Szirének a parton

Sirenen an Ufern, 1964. Novella, Szabó Valéria fordítása. Az új világ szép, barátságos, az uralkodó létforma védtelennek és veszélytelennek tűnik – de aztán kiismeri az ember egyik gyengeségét… Bravúrosan váltakoznak a képek, akár egyetlen mondaton belül is – filmszerű, jó írás. Értékelés: 4/5.

Sydney J. van Scyoc: Mnarra Mobilis

Mnarra Mobilis, 1973. Novella, Elek István fordítása. A növények már teremnek, az állatok szaporodnak, és az emberek is kezdik jól érezni magukat – de az új bolygó természetes életformái hosszú távon gondolkodnak, és még tartogatnak meglepetéseket. Nagyon érdekes és jól kidolgozott világ, igazi “hard sci-fi” – folytatást érdemelne. Értékelés: 4/5.

J.G. Ballard: Prima Belladonna

Prima Belladonna, 1956. Novella, Vári Zsuzsanna fordítása. Az éneklő virágokkal kereskedő főhős életébe besétál egy fantasztikus hangú, aranybőrű, rovarszemű lány, és mindent felforgat – a férfi és barátai életét, az üzletet és a környező üdülőváros mindennapjait. Már azt hittem, egy Rémségek kicsiny boltja-átdolgozás lesz ebből, de egy furcsán költői írást kaptam. A szerkesztési elv az lehetett, hogy a “hard” után egy “szoft” sci-fi következzen. (Bár a virágokat a tápoldat pH-értékének változtatásával hangolják, szóval ki tudja.) Értékelés: 3/5.

Olga Larionova: Válás Mars módra

Развод по-марсиански, 1967. Novella, Karig Sára fordítása. A válás mindig fájdalmas, főleg ha szembejön az utcán a volt kedves – de mi van akkor, ha a felismerhetetlenségig megváltozik a külseje? Kicsit szenvedős, de hát a téma is az. Értékelés: 3/5.

Jack Lewis: Ki plagizál?

Who’s Cribbing?, 1953. Novella, Fazekas László fordítása. Az író minden beküldött művét azzal dobják vissza a kiadók, hogy azok egy másik szerző nevén már megjelentek – érdekes módon ez a másik szerző kutatóként az időutazással foglalkozott. Szellemes, rövid, bár még lehetett volna csavarni. Értékelés: 3/5.

Isaac Asimov: Zöld foltok

Green Patches, 1950. Novella, Vámosi Pál fordítása. A bolygó tökéletes: a rajta lévő valamennyi élőlény pontosan kiegyensúlyozott, harmonikusan működő rendszer része – és ezt a jótéteményt a felderítőhajó legénységén keresztül a Földdel is szeretnék megosztani. Van egy technika, ami már az első mondatoktól kezdve a végső csavarra hegyezi ki a novellát – ezt egy idő után fel lehet ismerni, és unalmassá válik. Értékelés: 3/5.

Bob Shaw: Életed legszebb napja

The Happiest Day of Your Life, 1970. Novella, Elek István fordítása. Ha egy gyerek elég okos, a legújabb orvosi és pszichológiai módszerekkel mindössze két óra alatt beletölthetnek az elméjébe tízévnyi közép- és felsőfokú tananyagot, és egy csapásra felnőtt lesz – bárhogy is érintse ez az édesanyját. Vagy a Mézgában, vagy a Földrengések szigetében volt egy iskola, ahol csövön szívták magukba a tudást a tanulók – itt még gyorsabb a dolog. Ez az írás nem annyira erős, mint Shaw lassúüveg-novellája, de képes érzelmeket kiváltani. Értékelés: 3/5.

Victor Hugo: Az eltűnt város

Vers, Végh György fordítása. A gazdag tengerparti fővárost egyik pillanatról a másikra elnyeli a víz. Miért? Miért? Miért? Fel nem foghatom, miért tette be Kuczka Péter ezt a verset a Galaktikába. Volt valami szépirodalmi kvótája vajon? Értékelés: 3/5.

Isaac Asimov: Fiam, a fizikus

My Son, the Physicist!, 1962. Novella, Vámosi Pál fordítása. Egy elveszettnek hitt expedíció felbukkan a Plútón, életbevágóan fontos, hogy kikérdezzék őket, de egy üzenetváltás kétszer tizenkét órát vesz igénybe – még szerencse, hogy a kapcsolatteremtésért felelős fizikust éppen meglátogatja az anyukája, aki tudja a megoldást… Nem éppen genre-korrekt írás, de 1962-ről lévén szó, ez talán nem csoda. Ügyes, jó a poén, de azért Asimov írt ennél sokkal jobbakat is. Értékelés: 3/5.

Arthur Porges: A légy

The Fly, 1952. Novella, Fazekas László fordítása. Úgy tűnik, nem csak a Földön találhatók legyekre vadászó pókok – bár van, ahol a légy továbbfejlődött. Nálam ott bukott meg a dolog, amikor a főhős kézzel akarta megfogni a legyet. Nincs erre valami jó kis szabályzat? Értékelés: 3/5.

Sztanka Pencseva: Ikarosz

Vers, Székely Magda fordítása. Dehogy hódítottuk meg a kozmoszt – éppen csak az út elején járunk, talán az egyetlen erényünk, hogy szüntelen mozgásban vagyunk. Néha úgy tűnik, elég, ha valami rímel, és benne van, hogy űrhajó, máris bekerül a Galaktikába. De ez egy jó vers. Értékelés: 4/5.

James H. Schmitz: Nem akarunk semmi bajt

We Don’t Want Any Trouble, 1953. Novella, Fazekas László fordítása. Az idegenek képesek egyre újabb emberek testébe bújni, így gyakorlatilag halhatatlanok – még szerencse, hogy különösebben nem érdekeljük őket. Két másik sci-fi jutott eszembe a novelláról: Keanu Reeves kihallgatása a The Day The Earth Stood Still felújításából, illetve természetesen a Sztalker. Vacak érzés, amikor kiderül, hogy az idegenek terveiben az ember nem oszt, nem szoroz. Értékelés: 4/5.

Arthur C. Clarke: Biztonsági ellenőrzés

Security Check, 1956. Novella, Árokszállásy Zoltán fordítása. Amikor egy sci-fi író nyilvánosan elérhető információk alapján megjósolta a hidrogémbombát, egyből felkereste az FBI – a Zipp kapitány fantasztikus kalandjait bemutató tévésorozat kellék- és díszlettervezőjét azonban nem ők látogatják meg. Bár az ötlet derivatív, a kidolgozás nem rossz – de Clarke-tól ennél sokkal jobbat vártam. Értékelés: 3/5.

Eric Frank Russell: A világ peremén

Ultima Thule, 1951. Novella, Borbás Mária fordítása. Az utolsó ugrás túl jól sikerült, az űrhajó az antitérbe jutott, túl a világegyetem határán – a háromfős legénység halálra van ítélve, és mindannyian másképp reagálnak erre a helyzetre. Az ötvenes években született amerikai sci-fi írásokra jellemző kellékek, kicsit könyvízű emberi drámák, de legalább egy logikus végkifejlet. Értékelés: 3/5.

Gérard Klein: Rehabilitáció

Réhabilitation, 1973. Novella, Hegedüs Zoltán fordítása. A Föld harcban áll egy ellenséges civilizációval, őrült versenyfutás zajlik a semleges világokért, amelyiket nem tudjuk a magunk oldalára állítani, azt felperzseljük – de tévedés történik, és valahogy vissza kell állítani egy elpusztított bolygót az eredeti állapotába. Nagyon jó az elvben békepárti, de ideológiailag nem igazán szilárd technikus nézőpontjából bemutatott történet, és a végkifejlet is tetszik. Értékelés: 4/5.

George W. Harper: Kohoutek – egy kudarc, amely nem volt kudarc

Kohoutek: A Failure That Wasn’t, 1974. Tanulmány, Vámosi Pál fordítása. A hetvenes évek elején óriási szenzációként tálalták, hogy egy rendkívül fényes, új üstökös megjelenése várható – de amikor az elkezdett nem üstökösként viselkedni, kiderült róla, hogy valójában kisbolygó. A szokásos kötelező ismeretterjesztő cikk, ezúttal a csillagászat témaköréből – engem annyira nem fogott meg. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1975. Tanulmány. A “komputerművészet” ma még nem igazi művészet, inkább csak eszköz a kísérletező kedvű alkotók kezében. A jelenleg rendelkezésre álló “gyenge” mesterséges intelligencia soha nem is lesz képes önálló alkotásokra – úgy látszik, ez már a hetvenes években is evidens volt. Értékelés: 3/5.