Fiatalabb korodban faltad a tudományos-fantasztikus könyveket, nézted az ilyen témájú filmeket? (Esetleg még most is?) Akkor felnőttként valószínűleg műszaki (jó eséllyel informatikai-távközlési) vagy természet-, esetleg társadalomtudományi pályán dolgozol. Velem legalábbis így történt.

Miért pont a sci-fi?

Dátum és helyszín: egy kb. tíz évvel ezelőtti céges kirándulás valahol az isten háta mögött. Egy hete jelentettem be a barátaimnak és ismerőseimnek, hogy sci-fi filmklubot indítok, ami nagyjából időrendben végigmegy a tudományos-fantasztikus filmek legfontosabb és/vagy legérdekesebb darabjain 1895-től napjainkig. Az esti bulin egyszer csak elém állt két munkatársam (már nem voltak szomjasak), és azt kérdezték hitetlenkedve:

– Tibi, a filmklub az oké, de pont sci-fi? Miért sci-fi?

Szemmel láthatóan nem értették – én meg azt nem értettem, hogyan kérdezhetnek ilyet éppen ennél a cégnél. Aztán rájöttem: egyikük sem a szakmában dolgozott, értékesítői szerepet töltöttek be a vállalatnál.

Én, a robot

Két olvasmányélmény indított el az informatika felé. Az első Isaac Asimov novelláskötete, az Én, a robot volt (még az 1966-os, cenzúrázott kiadás – erről talán majd egy másik posztban írok). Tizenkét éves lehettem, amikor a könyvtárban rátaláltam, és azonnal elvarázsoltak dr. Susan Calvin “robotpszichológus” 2058-ban íródott visszaemlékezései. Elsősorban persze az izgalmas, elgondolkoztató (és érzelmes) történetek, másodsorban viszont a robotika három törvénye – emlékszem, mennyit gondolkoztam, hogyan képes egy primitív, beszélni se tudó gép megérteni, mi az, hogy kárt okoz valakinek, amikor ez az embereknek is nehezére esik.

Amikor nemrég megint elolvastam a könyvet, megdöbbentem azon, mennyire aktuális. Újra és újra kiderül, most éppen egy nagyon speciális robot, az önvezető autó kapcsán, milyen fontos, hogy az ember életét gyökeresen megváltoztató műszaki megoldások bevezetése szabályozottan történjen. Meglepő, milyen messze vagyunk attól, hogy erkölcsi szabályokat követni képes rendszereket hozzunk létre. És mégis milyen közel ahhoz, hogy – egyre több szakmában – a robotok elvegyék a munkánkat.

Minden cég szoftvercég

Harmadikos középiskolás koromban jól szerepeltem egy matekversenyen, a díjam pedig az volt, hogy bejárhattam a győri műszaki főiskolára (akkor még nem egyetemre) számítógépprogramozást tanulni – az egyik fontos eszközt lásd az alábbi képen.

Ekkor már tudtam, hogy ebben az iparágban szeretnék dolgozni. Sokat beszélgettem egy haverommal, aki fizikusnak készült. Ő így látta az informatikusok szerepét:

– Én majd gondolkodom a problémákon, ti meg leprogramozzátok a megoldást.

Valahol sejtettem, hogy a számítástechnika megáll a saját lábán is, de azt, hogy végül át fogja alakítani az egész életünket, egy másik olvasmányélményemből, Oskar Jursa Kibernetika című 1978-as könyvéből értettem meg. A könyv – címével ellentétben – az egész informatika (tehát nemcsak a kibernetika) történetéről, eszközeiről és lehetséges felhasználási területeiről szól. Főleg az utóbbi fogott meg: kereskedelem, légiközlekedés, üzleti döntések támogatása, orvostudomány, genetika, játékelmélet, mesterséges intelligencia, politika – hirtelen megértettem, hogy a számítógép egy univerzális szerszám, amit az élet bármilyen területén be lehet vetni.

A Kibernetika nem sci-fi, hanem ismeretterjesztő mű. Viszont egyből felfedeztem, hogy a témái összecsengenek a tudományos-fantasztikus könyvek/filmek témáival. Idővel világos lett számomra, hogy az Alapítvány-trilógiában megjelenő pszichohistória egy fejlett informatikai eszközökkel megtámogatott matematikai szimuláció. Hogy a Robotzsaru és a Terminátor elektromechanikus ember-gép interfészeket és kiterjesztett valóságot használnak. Hogy a Gattacában látható génmódosításhoz elsősorban nem (bio)szike, hanem számítási kapacitás kell. Hogy a THX 1138 gyóntatófülkéiben csetbotok dolgoznak. Hogy a Bábel-hal a Skype Translator. És ez már olyasmi, ami beindítja a lelkesedésemet.

A végtelenbe és tovább

Szóval mit válaszolnék a két munkatársam kérdésére, ha újra feltennék? Azt, hogy a sci-fi – sok-sok hibával és zsákutcával ugyan, de – egyfajta önbeteljesítő jóslatként irányt mutat a tudomány, a gazdaság és akár a politika fejlődésének. Tele van ötletekkel, és nem fél azokat felvetni, hiszen nem kötik a megvalósítás nehézségei :-). Én a sci-fi miatt lettem az, ami – és a legkevesebb, ha ezen a blogon emléket állítok a legfontosabb magyar kiadványnak: a Galaktika antológiának. Jövő héttől jönnek a lapszámok!

Fotó: Johannes Plenio (Unsplash)