A második nagy gyűjteményes kiadás, azaz a Metagalaktika 2 1981-ben jelent meg, és főként szovjet szerzők 1959 és 1977 között született novelláit tartalmazza, csak Kuczka Péter szokásos bevezetője, az akkor természetesen még orosz Beljajev 1930-as írása, valamint két egyáltalán nem szovjet képregény lóg ki a sorból.

A borítón Patrick Woordoffe festménye látható, a belső illusztrációk pedig tudományos-fantasztikus magazinok címlapjai a világ minden tájáról – öröm ezeket nézni, kár, hogy fekete-fehérek.

A lapszám a következő írásokat tartalmazza:

Kuczka Péter: Előhang

1981. Tanulmány. A szovjet sci-fi is sci-fi – mégis különbözik a nyugati tudományos fantasztikumtól, például arról, milyennek ábrázolja a robotokat, a földönkívülieket, az ember előtt álló lehetőségeket. Kuczka többször is leírta már ezt a vélhetően hivatalos álláspontot. Persze nem lehet tudni, így is gondolta-e. 3/5.

Alekszandr Beljajev: Wagner professzor legújabb kísérlete

Хойти-Тойти, 1930. Novella, Pavlova Anna fordítása. Hoyty-Toyty egy különleges, már-már emberi kunsztokra képes cirkuszi elefánt – vagy tán valami más? Beljajev elsősorban a “Kétéltű ember” révén ismert, de egyéb írásai is nagyon jók. Erről itt kicsit Ilf és Petrov jut még eszembe – a korai szovjetorosz irodalomnak speciális, nagyon emberi humora volt. 4/5.

Alekszandr Kazancev: A robbanás

Взрыв, 1956. Novella, Sárközy Gyula fordítása. Egy néprajzkutató és egy fizikus indul a Tunguszka vidékére, előre leírt, egymáséval homlokegyenest ellentétes hipotézisüket pecséttel lezárva egy tudományos folyóirat szerkesztőjére hagyják: bontsa fel és közölje le azt, amelyik helyesnek bizonyul – de a kutatóút meglepő eredménnyel zárul… Érdekes sztori a tunguszkai meteorrobbanásról, némi E.T.-felhanggal. 3/5.

Alekszandr Kazancev: Képtelen történetek

Народные артисты леса – Матч антимиров, 1969. Novella, Kucsera Judit fordítása. Csalogányok kísérik az operaénekesnőt; a sakkozó egy száz évvel korábban élt mesterrel játszik távolsági partit. Két rövid fantasztikus történet, nem pontosan értem, miért tették őket egy egységbe. 3/5.

Borisz Lapin: Az első csillagexpedíció

Первая звездная, 1973. Novella, Fatér Tibor fordítása. Kis csapatnyi ember utazik a csillaghajón, az út háromszáz évig tart, generációk váltják egymást, és ha valaki beteg lesz, bűntényt követ el vagy nem bírja tovább, az egyszerűen ELMEGY – de hová? Ráérősen épülő sztori egy nem túl modern nő szemszögéből, és úgy a kétharmadától ki lehet találni a végét, de attól még nagyon emberi és rettentő hatásos. Mondjuk, az alapötlet szerintem az időtáv miatt nem igazán működőképes. 4/5.

Szergej Drugal: A tigris a garázsig kísér

Тигр проводит вас до гаража, 1977. Novella, Apostol András fordítása. A kutatóintézetből megszökött a Marsról hozott alakváltó lény, a grakula – kis csapat ered utána, nem azért, hogy elfogják, csak ellenőrzik, képes-e beilleszkedni a földi élővilágba. Mintha egy mese lenne, olyan szereplőkkel, mint a Nagy Fekete Vadász, a Titokban Beszélő Kutya, a Remete, a Varázsló – ugyanakkor a kimondatlan dolgokban rejlenek az érdekességei. Nem tudjuk meg például, miért kellett “rebootolni” az élővilágot. 3/5.

Jevgenyij Vojszkunszkij, Iszaj Lukodjanov: Búcsú a tengerparton

Прощание на берегу, 1964. Novella, Pavlova Anna fordítása. A nagybácsi hetven is elmúlt, de negyvennek néz ki – van ennek a csodálatos fiatalságnak valami köze a soha el nem kopó talpú cipőhöz? Nem valószínű, hogy az írópáros hallott volna a tervezett elhasználódás elvéről, mindenesetre elég pontosan alkalmazzák egy váratlan témára. Tetszik az üdülőváros vázlatos leírása, szép és érzékletes az öregember-kisgyerek kapcsolat. 4/5.

Roberto Bonadimani: Alkony

Crepuscolo, 1977. Képregény, Karsai Lucia fordítása. A Knan-ház utolsó sarja párbajra hívja ki az Amer-ház egyetlen élő tagját – ezt már nem nézhetik tétlenül a robotszolgák. A fősodortól messze eső, művészi igényességgel megrajzolt képek a nem túl bonyolult történet ellenére is élménnyé teszik ezt a képregényt. 4/5.

Jurij Nyikityin: A vikingek utóda

Потомок викинга, 1973. Novella, Fatér Tibor fordítása. A kísérletben használt kutyák a 13. nap után elfelejtették jelenlegi gazdáikat, de az emberrel mégis mi baj történhet, ha feloldjuk a genetikai gátat, ami megakadályozza az ősök emlékeinek felidézését? Nem egészen értem, miért kell testszőrt is növeszteni, de érdekes történet, annyi biztos. 3/5.

Jurij Nyikityin: Staféta

Эстафета, 1970. Novella, Fatér Tibor fordítása. Anton már öt éve nem alakította át a házát; most lebontja, de végül pont ugyanolyat építtet helyette – lehet, hogy öregszik? Kicsit sablonos történet a generációs ellentétekről, nyakon öntve a “Régen minden jobb volt” életérzéssel; a nemzedékeket csak az A messzi bolygón című festmény köti össze. 3/5.

Jurij Nyikityin: A jövőlátó

Человек, изменивший мир, 1973. Novella, Fatér Tibor fordítása. A sci-fi szerzőt meglátogató öregúr először ártalmatlan rajongónak tűnik, de rossz hírt hoz – az író műveiben szereplő képzeletbeli találmányok megvalósíthatóak… Gondolom, egy amerikai változatban simán megpróbálták volna kinyírni a szerzőt. De ez jobb. 4/5.

Mihail Mihejev: Az üres szoba

Пустая комната, 1972. Novella, Árkos Antal fordítása. Két robot áll a lebontásra ítélt rakétaszerelő üzem egy félreeső helyiségében, elavultak, kiselejtezésre várnak – tényleg ez lesz a sorsuk? Aki már tanúja volt egy ifjú HR-es és egy 50-pluszos álláskereső beszélgetésének, együtt fog érezni a két robottal. Ami megdobja az elbeszélést, az a gépembereket észre sem vevő nők ruhapróbája – nagyon jó, életből ellesett jelenet! 4/5.

Mihail Mihejev: Emberi alkotás

Сделано людьми, 1966. Novella, Árkos Antal fordítása. Egy óriási napkitörés után kevesebb mint kétszáz ember maradt életben egy ólombánya mélyén, de bármennyire vigyáznak is rájuk az erre programozott robotok, semmi esélyük – el kell hagyniuk a bolygót… A nagy világégés után a robotok megmentik az életben maradt embereket – lerágott csont. És akkor ott vannak még az olyan szövegek, mint ez: “Az Új Bolygó távolsága 1518 fényév. Egy speciális, fotomezon meghajtású űrhajó (…) négy év fél abszolút év alatt érné el”. Meg a szigma-akkumulátor, ami nem árammal működik, de azt nem tudjuk meg, mivel. 3/5.

Jurij Tupicin: I. Fantómia

Фантомия, 1970. Novella, Sass Attila fordítása. A felderítő űrhajó ügyeletese fehér, lebegő gömböt vesz észre az irányítókabinban, a furcsa jelenség pedig egymás után felveszi a berendezési tárgyak, majd az űrhajós alakját – hallucináció ez, vagy kapcsolatteremtési kísérlet? Két jelenetből álló, rövidke írás, túl hamar véget ér. Szerencsére van folytatás! 3/5.

Jurij Tupicin: II. A vörös világ

Красный мир, 1970. Novella, Sass Attila fordítása. A Riolla csillag egyik bolygóján a köztársaság főmodellezője arról panaszkodik fiatal tanítványának, hogy hiába próbálnak kapcsolatba lépni egy új faj képviselőivel úgy, hogy lemásolják azok külső megjelenését, az idegenek mindig megijednek tőlük. Lehet, hogy a főszereplő meg a tanítványai az elméjük erejével hoznak létre dolgokat (ha jól értem, kb. úgy, mint az építészlány az Inception című filmben), de a logika nem erős oldaluk. Viszont a két elbeszélés együtt már több, mint a részek összege. 3/5.

Jurij Fomin: Az Evelyn-kastély titka

Тайна замка Эвелин, 1975. Novella, Kucsera Judit fordítása. A fizikus rendőrfelügyelő barátja hívására megvizsgálja az elhagyott középkori kastélyt, ahol rövid időn belül többen is meghaltak, méghozzá – sugárbetegségben!? Hangulatos tudományos-fantasztikus kísértethistória Arthur Conan Doyle stílusában, de nem őt plagizálva. A babonás falusiak leírásában felrémlik a Vámpírok bálja is. Az írás az “A kék bolygó küldöttei” című kisregényből származik, szívesen elolvasnám az egészet, annál is inkább, mert ez a novella kerek egésznek tűnik. 4/5.

Viktor Gyomin: A tizenharmadik kísérlet

Тринадцатый опыт, 1974. Novella, Barta Gábor fordítása. Az előző alanyok kudarcot vallottak, a lepkerajongó pénzügyi tervező viszont egyre inkább képes a hihetetlen feladatra: agyi impulzusok révén érzékeli, mit él át egy pillangó – de vajon mire szolgál ez a kísérlet? Jól megírt történet, hihető szereplők valós motívumokkal. Tetszik a morális szál. És akkor jöhetnek a filmek: Brainstorm (1983), The Cell (2000). 4/5.

David Konsztantyinovszkij: A szerző tévedése

Ошибка создателя, 1973. Novella, Földeák Iván fordítása. Az Állomás robotjai előregedtek, a felváltásukra szánt új példányokat egyenként kapcsolja be a személyzet, hogy a régiektől átvehessék a munkát – de a vadonatúj modellek egymás után tönkremennek… Pirx-utánérzés (még szerepel is a híres kapitány a történetben), csak sajnos túl hosszú. A szerző filmszerűen váltogat két szereplő között, de sok a belső monológ és lebegtetett, majd visszatartott információ. Érdekes (és a kötetben gyakori, de itt nagyon erős) a szervezeteket és személyeket megbénító bürokráciára tett sok-sok utalás: mégsem olyan tökéletes a kommunizmus? 3/5.

Szentmihályi Szabó Péter: A Ráma rejtélye

Képregény. Óriási, mesterséges eredetű tárgy jelenik meg a Naprendszerben – a már több bolygót benépesített emberiség kutatóűrhajót küld a Ráma névre keresztelt objektum kivizsgálására, amin ennek hatására beindul az élet kialakulása… A klasszikus Clarke-regényt feldolgozó képregény bűnrossz. A rajztechika érdekes, de egyenetlen minőségű, a szögletes szövegbuborékok elvágólagos elrendezése funkciótlan és helypazarló, és egyáltalán, az egész túl rövid a műhöz képest. 2/5.

Genrih Aljtov: Hősi szimfónia

Богатырская симфония, 1960. Novella, Pavlova Anna fordítása. A negyven éve útnak indult, személyzet nélküli felderítő rakéta ma visszatér, érkezését az elhagyott űrrepülőtéren várja egy fiú és az az öregember, aki anno megépítette… Igazi orosz (as opposed to szovjet) írás Borogyin hösi szimfóniájával, remek hangulata van. Egy jó részlet: “A fiú félt a nagy szavaktól. Ezért nem volt ereje az öregség szót a bölcsesség szóval helyettesíteni.” Tetszik a fordulat az antianyaggal! 4/5.

Viktor Szaparin: Ítélet a tantalusz felett

Суд над Танталусом, 1959. Novella, Pavlova Anna fordítása. Az eddig ismeretlen tantaluszvírus állatokat és növényeket fertőz, egy speciális kutatókból álló csapatnak el kell kapnia, hogy “bíróság elé állíthassák”. Érdekes, részben megvalósult ötleteket (pl. a vírusbörtönt) tartalmazó, de a főszereplő kalandjai ellenére valahogy izgalommentes írás. 3/5.

Mihail Gresnov: Masa

Маша, 1961. Novella, Kucsera Judit fordítása. Két ásványkutató a tajgán felrobbant egy földdarabot, ami mögött tökéletesen konzervált, anabiózisban lévő mamut rejtőzik… Azt hiszem, erre mondják, hogy tragikus és szívszorító, csak itt kutya, delfin vagy majom helyett egy mamut a szánni és megmenteni való állat. A végéről Ray Bradbury sztorija jutott eszembe az őslénnyel és a világítótoronnyal. Lehet, hogy a szerzőnek is. 3/5.

Georgij Lavrov: Az új nemzedék

Новое поколение, 1974. Novella, Barta Gábor fordítása. Az anya Leningrád ostroma idején volt gyerek, fia az elbeszélések hatására azon gondolkodik, hogyan lehetett volna segíteni az éhező lakosokon. Jól megírt ötlet, hatásos befejezés, ügyes visszakötés. Kicsit sok a Nagy Honvédő Háborúból, de üsse kő, négyes. 4/5.

Marija Bubnova, Vlagyimir Kelaszjev: Bion

Бион, 1975. Novella, Kucsera Judit fordítása. Bion egy robot, az emberek munkáját segíti a kutatóintézetben, ahol távoli világok elpusztult lényeit próbálják pár sejtből újraalkotni és feléleszteni – de a labor vezetője attól tart, Bion ennél többre készül… Wannabe görög sorstragédia pár oldal terjedelemben. Technikailag jó, elgondolkodtatónak szánták, de én mesterkéltnek érzem. Viszont (akár a kötet más írásaiban) mellékszálként itt is feltűnik a vezetők munkáját akadályozó bürokrácia. 3/5.

Alekszandr Saginjan: Mi is történt valójában?

Как это было на самом деле…, 1975. Novella, Bárdos József fordítása. Sandr, a pilóta elnézte a röppályát, és belefúródott egy harmadik övezetbeli bolygó földjébe, ami tilos – kiküldi hát Teort, a robotot, hogy szabadítsa ki a hajót, aztán orvul otthagyja… Teor, a Teljesen Univerzális Robot nyilván a Galaxis Útikalauzban megismert Marvin barátja, aki önkéntelenül is elég vicces szerepet kap az Ezeregyéjszakában. 4/5.

Vlagyimir Szavcsenko: Lázadás az űrhajón

Вторая экспедиция на странную планету, 1960. Novella, Sárközy Gyula fordítása. A Furcsa Bolygón nincs szerves élet, csak kristály alapú “kisrakéták” – a földi felfedezők elpusztítják az egyiket, és menekülni kénytelenek, de az úticélt illetően a legénység két pártra szakad… A civilizációk közötti megértés lehetségessége, kötelesség és lelkiismeret, birkózás a múlt démonaival – erős témák, a novella mindegyiket jól kezeli, és még izgalmas is. 4/5.

Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij: Fiú a pokolból

Парень из преисподней, 1972. Novella, Migray Emőd fordítása. Réce, a Harci Macska-iskola tisztinövendéke súlyos sebesülés után primitív, háborús világából elszakítva sokkal egy fejlettebb bolygóra kerül – de nem tud és nem is akar beilleszkedni… Komplex világ- és jellemépítés, filmre (akár Tarkovszkij keze alá) kívánkozó történet. Annak is indult, de a szovjet filmvállalat gyanút fogott, és visszadobta a forgatókönyvet. Nem egy Piknik az árok szélén, de a lapszám egyik legjobb darabja. 5/5.