A lapszám főszereplője John Wyndham, az oldalak felén az ő novellái olvashatók. Kiemelt szerzők még: Julij Kagarlickij és Jorge Luis Borges. A címlapon és a kötet belsejében elektronmikroszkópos felvételek, az ár még mindig 12 forint.

A lapszám írásai:

John Wyndham: Una

Una, 1937. Novella, Borbás Mária fordítása. Az állatvédő hatóság bejelentést kap: a közeli kis faluban teknősbékatestű, emberkezű lények tűntek fel, akik/amik a szomszédos majorból jöttek – és ez még csak a kezdet… Bár az író magában a novellában is tiltakozik ellene, ez mégiscsak egy Dr. Moreau-utánérzés, igaz, itt az őrült tudós kissé jóindulatúbb, és “tökéletes” teremtményének indítékai is, khm, izgalmasabbak. Értékelés: 3/5.

John Wyndham: Szemfényvesztés

Confidence Trick, 1953. Novella, Borbás Mária fordítása. A zsúfolt metrószerelvényről öt híján eltűnik az összes utas, a következő megálló pedig maga a pokol – legalábbis annak, aki hisz a létezésében. Remek kis kritika a brit osztálytársadalomról és a civilizáció feletti vékony mázról – de főképpen a minden politikai rendszer alapját képező ún. “törvénytisztelő állampolgárról”. Értékelés: 4/5.

John Wyndham: Jizzle

Jizzle, 1949. Novella, Borbás Mária fordítása. Jizzle igazából Giselle, csak angolosan ejtve: egy majom, elképesztő rajztudással, ami kapóra jön az éppen új mutatványt kereső szélhámosnak, Tednek – de a majom az emberi kapcsolatok szétzilálásának is szakértője… Mint egy francia táskacserélős tragikomédia – de a sci-fihez nincs sok köze (vagy akkor Józsi, a Moldova-féle beszélő disznó is besorolható ugyanoda). Értékelés: 3/5.

John Wyndham: El, szövőpók, itt ne járj….

More Spinned Against, 1953. Novella, Borbás Mária fordítása. Lydia férje pókokat gyűjt, az asszony ki nem állhatja ezt a szokását – de aztán úgy adódik, hogy rövid időre helyet cserélhet egy nagyon speciális példánnyal… Ügyesen van megírva, csak nem nagyon érdekes, és nagyon nem tudományos-fantasztikus. Az angol cím a Lear királyra utaló szójáték: “I am a man / More sinn’d against than sinning.” Vörösmarty ezt így fordította: “Én oly ember vagyok, / Ki ellen mások többet vétkezének, / Mint mások ellen én.” A fordító ezért azt gondolta, hogy választ egy címet egy másik Shakespeare-darabból, a Szentivánéji álomból – hát, izé, abban tényleg van pók. Értékelés: 3/5.

John Wyndham: A meteor

Meteor, 1941. Novella, Kuczka Péter fordítása. A Forta világa elöregszik, hajók indulnak a világ négy sarka felé, lakható bolygókat keresni – hajók, amelyeket könnyű összetéveszteni egy meteorral. Jó a párhuzamos történetmesélés, kicsit kiszámítható a végkifejlet. Nem tudom, mennyire kötődik az intelligencia a mérethez, sok sztori játszik ezzel az alapötlettel. Értékelés: 4/5.

Julij Kagarlickij: John Wyndhamről

О Джоне Уиндэме, 1966. Profil, Rados Péter András fordítása. Wyndham a “tudományos humanizmus” egyik jeles képviselője, de – mint azt a kritikus kifejti – angol, így nem várható el tőle, hogy legyőzze kapitalista életfelfogását. 🙂 Korrekt, bár kissé unalmas és nagyon vonalas kritika. Azért persze jó, hogy felidézi Wyndham “nagy” műveit (A triffiedek napja, a midwich-i kakukkfiókák). Bónusz pont: aki tud oroszul, vagy képes legalább kiolvasni a cirillbetűs szövegeket, az nézze meg az eredeti címet, ami a fonetikus átírás egyik gyönyörűsége. Értékelés: 3/5.

Nagy László: Zordabb szerelem

1955. Vers. Az élet a Földön mintha egy verembe szorult volna, ahonnan az ég a menedék. Nagy László! Hát őrá se számítottam a Galaktikában. Igen, lehet ezt a verset “úgy” is érteni, hogy beférjen ide. Értékelés: 3/5.

Jorge Luis Borges: Tlön, Uqbar, Orbis Tertius

Tlön, Uqbar, Orbis Tertius, 1940. Novella, S. Móricz Gyöngyi fordítása. Az Encyclopaedia Britannicáról koppintott lexikon egyik példánya néhány extra lapot tartalmaz, rajtuk egy soha nem hallott hely, Uqbar leírásával – létezik ez vajon, és ha igen, akkor itt a Földön? Szögezzük le mindjárt az elején: erről az elképesztő írásról a legtöbb olvasó biztosan lepattan. A rengeteg kultúrtörténeti utalástól, az emberektől, helyektől és történetektől, amik ráadásul nagyrészt kitaláltak, zúgni kezd a fejünk. Pontosan ez volt a szerző szándéka, így visz el bennünket a csavaros és kétértelmű befejezésig. Így néz ki, amikor a kortárs irodalom bekukkant a sci-fi ablakán. A novella párja – regényben – Umberto Eco A Foucault-inga című könyve. Értékelés: 5/5.

Raymond F. Jones: Zajszint

Noise Level, 1952. Novella, Vámosi Pál fordítása. Egy szigorúan titkos projekt keretében összehívják az USA legnevesebb tudósait, és egy film- és hangfelvétellel dokumentált antigravitációs kísérletet mutatnak nekik – a kísérlet sikerült, de a feltaláló meghalt, nekik pedig meg kéne fejteniük a titkát, bár tudják, hogy a dolog fizikailag lehetetlen. Izgalmas, nagyon jól megírt, bár végülis kissé kiszámítható történet, a végén a Shannon-féle információelmélet “for Dummies”-szintű bemutatásával. Értékelés: 4/5.

Julij Kagarlickij: Tudományos-fantasztikus író volt-e Swift?

Был ли Свифт научным фантастом?, 1965. Profil, Gellért György fordítása. Swift viszonya kora tudósaihoz (főként Newtonhoz), és ennek megjelenése a Gulliver-regényekben. Hááát… Továbbra sem tudom, mit evett Kuczka Péter Julij Kagarlickijen. Ez egy nagyon alapos és száraz elemzés, olyan mennyiségű és mélységű információval, ami kiszúrja egy ilyen antológia oldalát, és hetvenöt fokos szögben kiáll belőle. Ja, és már Engels és Lenin is megmondta – hát persze. Értékelés: 3/5.

Kuczka Péter: Poznańi találkozás

1976. Beszámoló. Lengyelországban lesz a III. EUROCON – riport az előkészületekről. Miért nem utána tudósítanak. Vagy majd az is jön, csak várjam ki? Értékelés: 2/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1976. Tanulmány. Rövid kedvcsináló a lapszámot díszítő elektronmikroszkópos felvételekhez. “Képzőművészeti szépségüket nem akartuk aláírásokkal elnehezíteni” – pedig pontosan azt kellett volna, így nem tudom, melyik kép készült “guineai malac Corti-szervéből”. Értékelés: 3/5.