Galaktika 11

Ez az utolsó Galaktika 1974-ből, ezúttal szovjet szerzőkkel. Kicsit tartottam tőle, hogy minden novellából csöpögni fog a kommunista ideológia, de két írást kivéve kellemesen csalódtam. Mi több, végül ez bizonyult az egyik legerősebb lapszámnak az indulás óta!

Csak két kiemelt szerző szerepel a címlapon, Uszpenszkij és Sztrugackij (igaz, az utóbbi egy testvérpárt jelöl, szóval így nézve mégis három). A szép festmény az általam addig ismeretlen Andrej Szokolov műve, akinek űrhajós művésztársa is akad a kiadvány belsejében. Az ár, mint eddig mindig, 12 forint.

A lapszám tartalma (kevés írás, de elég terjedelmesek):

Lev Uszpenszkij: A salmugra alma

Шальмугровое яблоко, 1972. Novella, Farkas Attila fordítása. Konopljov, az unalmas főkönyvelő különös ajándékot kap, amitől bizonytalanná válik számára (és környezete számára), ki is ő valójában, és mi történt élete egy sötét, elfelejtett időszakában. Ilyen lett volna Csehov mint fantasztikus író. A szovjet-orosz regényeknek, novelláknak van egy sajátos nyelvezete, amihez hozzá kell szokni, de higgyétek el, itt megéri! Értékelés: 4/5.

Kir Bulicsov: A választás

Выбор, 1971. Novella, Karig Sára fordítása. Az emberek azt látják, amit ő akar, és egy kicsit már repülni is tud, ami nem csoda, mert nem a Földről származik – de amikor eljönnek érte, és itt kell hagynia eddigi életét, alaposan megfontolja a dolgot. Fordulatos, játékos, nagyon jó párbeszédekkel és hihető “kémiával” – Bulicsov továbbra is remekül ír. Értékelés: 4/5.

Szever Ganszovszkij: A harag napja

День гнева, 1965. Novella, Árvay János fordítása. “Ön több nyelven olvas, ismeri a felsőbb matematikát, és bizonyosfajta munkákat is el tud végezni – úgy véli, hogy mindez önt emberré teszi?” Az ember és az általa kifejlesztett, de ellene forduló otarkok konfliktusa nagyon érzékletes – két könyv is eszembe jutott róla, a Legenda vagyok és a Behódolás. Értékelés: 4/5.

Vlagyimir Majakovszkij: 150 000 000 (részlet)

150 000 000, 1921. Vers, Szabó Lőrinc fordítása. Százötvenmillió szovjet ember feladata lesz, hogy megváltoztassa a világot, gondolta a húszas évek elején Majakovszkij. Ezzel a verssel kezdődik a lapszám “vonalas”, kommunista hangvételű része, amit jobb lett volna teljesen kihagyni. Amúgy tetszenek Majakovszkij modernista darabjai, de ez itt olyan szinten naiv, ami már fáj. Értékelés: 3/5.

Ivan Antonovics Jefremov: Kozmosz és paleontológia

Космос и палеонтология, 1972. Tanulmány, Benczik Vilmos fordítása. Bár a paleontológia (őslénytan) a múltba néz, a nyomokból kiolvasható folyamatok a lassan űrutazóvá váró ember jövőjét is kirajzolják. Jefremovot anno nagyon nyomták idehaza, több sci-fi könyvét is kiadták – ebből a tanulmányból kiderül, hogy kiváló tudós volt, aki azonban megpróbált mindent az általa elképzelt világforradalom szemüvegén át látni. Értékelés: 3/5.

Jevgenyij Brandisz, Vlagyimir Dmitrevszkij: A fantasztikum realitása

Реальность фантастики, 1972. Tanulmány, Benczik Vilmos fordítása. Ivan Jefremov tudományos gondolkodásban és kommunista hitben fogant sci-fi műveinek elemzése. Ez valójában egy jó írás, nagy kár, hogy nem tudja (vagy a szerzőknek nem szabad) több távolságtartással kezelni az elemzett szerző műveiben lévő ideológiai elemeket. Értékelés: 3/5.

Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij: Piknik a senkiföldjén

Пикник на обочине, 1972. Regényrészlet, Bojtár Anna fordítása. Redrick Schuchart egy “vadász” (sztalker), aki hol legálisan, hol illegálisan kutatja az idegen lények földi látogatása során létrejött, csodálatos és halálos dolgokat tartalmazó Zónát. A Piknik az árokparton (illetve regényváltozata, a Sztalker) a tudományos-fantasztikus irodalom egyik abszolút csúcsteljesítménye. Hihető világot teremt, lélegző, eleven karakterekkel, komplex cselekménnyel, olyan félmondatokkal, amelyekből mások egész oldalakat írnának. Világhírű film is készült belőle, bár nem vagyok benne biztos, hogy Tarkovszkij víziója teljesen kompatibilits a szerzőkével. Értékelés: 5/5.

Kuczka Péter: Kötetünk képeiről

1974. Tanulmány. Alekszej Leonov, a szovjet űrprogram és a világ űrkutatásának egyik hőse, az első űrséta végrehajtója, egyben műkedvelő festő, aki összeállt egy profival, Andrej Szokolovval – az ő képeik illusztrálják a lapszámot. Érdekesek, bár néhol kicsit túl szimplák a képek, de nem ez a fő baj, hanem az, hogy a Galaktika (a címlapot kivéve) továbbra is fekete-fehér kiadvány, ezek a festmények pedig színesek (lennének). Értékelés: 3/5.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s