A hatodik szám témája az olasz sci-fi. Ez mindjárt nehézségeket is okoz: sokkal nehezebben találtam információt a szerzőkről és műveikről, mint az USA-beliek esetében. Gyanítom, más nemzeti lapszámoknál is ez lesz a helyzet.

A kiemelt szerzők ezúttal: Sandro Sandrelli, Giulio Raiola, Damiano Malabaila (utóbbi a “komoly” író, Primo Levi álneve). A borítón Ludovico de Luigi Fából rekonstruált San Marco tér faállatokkal című művének részlete látható. A szám továbbra is 12 forintba került. Érdekesség, hogy ezúttal hiányzik a Kötetünk képeiről rovat (pedig képek azok vannak, csak nem derül ki róluk szinte semmi), feltűnnek viszont hírek (amiknek egy ilyen kiadványban nem sok értelmük van, de erről később).

Ezek találhatók a hatodik Galaktikában:

Sandro Sandrelli: A prototípus

Il prototipo, 1961. Novella, Lontay László fordítása. A robotok bolygóján kimerülőben vannak a fémtartalékok, ezért új, szerves anyagból álló, egyszerűen létrehozható robotszolga-konstrukcióval kísérleteznek. Alternatív teremtéstörténet, sajnos kissé kiszámítható. Az írásnak nem használt a kor: a “valamennyi mikrotranisztora fehéren izzik” és a hasonló fordulatok kissé nevetségesek. Értékelés: 3/5.

Sandro Sandrelli: Két vagy három Cantorp

Due o tre Cantorp, 1962. Novella, Lontay László fordítása. A fiatal tudós csalódottan látja, hogy a magasabb dimenziókat kutató munkája nem hozza lázba a felettesét – aztán megérti, hogy az öreg professzornak jó oka van erre. A tudományhoz való naiv hozzáállás tükröződik a novellában, ami sajnos le is rontja a hatását. “Hard sci-fi”-nek indul az írás, de valahogy hiteltelen. Értékelés: 3/5.

Sandro Sandrelli: A súgógép

Il suggeritrone, 1963. Novella, Székely Éva fordítása. A súgógép nemcsak a szöveget mondja vissza: a leggyengébb színészeket is képessé teszi a darab teljes átélésére – de a hatóköre idővel a színház falain kívülre is kiterjed… Fantáziadús és szórakoztató írás, jó példa arra, amikor a szerző folyamatosan fokozni tudja az izgalmakat. Értékelés: 4/5.

Gianfranco de Turris: A tudományos-fantasztikus irodalom Olaszországban

La science-fiction en Italie, 1964. Tanulmány, Szoboszlai Margit, Székely Éva fordítása. Az olaszországi sci-fi története 1949-től a hetvenes évek elejéig. Alapos, de kicsit unalmas értekezés – furcsa, mennyi hamvába holt kísérlet, ha úgy tetszik, útszéli hulla között erősödött meg végül a műfaj Olaszországban. Nálunk ez mintha egyszerűbben ment volna. Értékelés: 3/5.

Giulio Raiola: A mentési akció

Piano recupero, 1964. Novella, Székely Éva fordítása. Velence alatt, a földkéregben furcsa üreget fedeznek fel – vajon köze van a város fokozatos süllyedéséhez? Érdekes történet, kicsit már krimi, és jó a végén a csattanó. Értékelés: 4/5.

Gustavo Gasparini: A kör bezárul

Circolo chiuso, 1962. Novella, Székely Sándor fordítása. Egy férfi rájön, hogy feleségének szeretője van, akivel az ő kifosztását tervezgetik – de vajon jól értette meg, amit látott? Időparadoxon, melodrámába ágyazva – jól van megírva, de semmi különös. Értékelés: 3/5.

Gilda Musa: Földiesítés

Terrestrizzazione, 1964. Novella, Székely Éva fordítása. Egy férfi a Földről a Libriára kerül, egy bolygóra, ahol nincsenek indulatok, szenvedélyek – ha átformálja az itt élőket, mi lesz a világukkal? Egy ritkaság: igazi dráma, jó jellemábrázolással, egy tucat oldalba sűrítve. Filmre kívánkozik. Értékelés: 4/5.

Damiano Malabaila: Az olcsó rend

L’ordine a buon mercato, 1966. Novella, Lontay László fordítása. A Mimete egy fantasztikus sokszorosítógép, akár háromdimenziós dolgokat is lemásol – de meddig terjed a rendeltetésszerű használat? Malabaila (igazából Primo Levi) Mimete-sorozatának első darabja, a feladata a sokszorosítógép bemutatása és az általa generált morális dilemmák előrevetítése. Értékelés: 3/5.

Damiano Malabaila: A Mimete néhány felhasználási módja

Alcune applicazioni del Mimete, 1966. Novella, Lontay László fordítása. Egy univerzális másológéppel akár a feleségünket is megkettőzhetjük – de milyen problémákat okoz ez később? A Mimete-sorozat egyik érdekes epizódja, igazi olaszos élethelyzettel. Értékelés: 4/5.

Damiano Malabaila: Teljes foglalkoztatottság

Pieno impiego, 1966. Novella, Lontay László fordítása. Ha a méhek tánccal kommunikálnak, hasonló módszerrel talán mi is megkérhetjük őket erre-arra – és miért állnánk meg ennél az egy fajnál? Jól végiggondolt történet, és talán még a megvalósíthatóság magva is benne rejlik. Értékelés: 4/5.

Libero Bigiaretti: Másutt élt

Novella, Székely Éva fordítása. Giovanni folyton sci-fit olvas, már azt is álmodik – amikor éjjel kinéz a kertbe, vajon földönkívülieket lát, vagy csak a lányát és annak szeretőjét? Egy ötlet, röviden megírva, le se tagadhatná a nemzetiségét. Értékelés: 3/5.

Piero Prosperi: A világegyetem Eberhart szerint

L’universo secondo Eberhart, 1964. Novella, Lontay László fordítása. Az űrhajó számítógépe elromlott, a legénység a karbantartó hajóra vár, amikor befut egy rádióhívás egy vetélkedő műsorvezetőjétől: ha kiszámolják az ismert világegyetem térfogatát, rengeteg pénzt nyernek. Részben tudományos ismeretterjesztés, részben poén, bár kissé “vótmá”. Értékelés: 3/5.

Dr. Hédervári Péter: Izolált tér-idő világok?

1973. Tanulmány. Tudományos igényű értekezés, főleg (de nem kizárólag) a fekete lyukakról. Kissé száraz, olyan “tegyünk ide egy kis tudományt” jellegű – de lehet, hogy 1973-ban az olvasók ezt másképp látták. Értékelés: 3/5.

Jeremej Parnov: Szabados jegyzetek az Isteni színjátékhoz

Novella, Székely Sándor fordítása. Olasz sci-fi novellák témájuk/mondanivalójuk szerint Dane Isteni színjátékának egyes köreihez kapcsolva. Kissé önkényes gondolatmenet. Nem derül ki, hogy Parnov egy konkrét novellagyűjtemény írásait értelmezte-e át, vagy maga válogatta a novellákat. Ja, és az egész nyakon van öntve ideológiával. Értékelés: 3/5.

Hírek

Hírösszefoglaló, Hornyánszky Sára fordítása. Egy japán robot, ami műszaki rajz alapján gépeket szerel össze; nagyméretű gépszobrok mint művészeti alkotások; francia tévéműsor Gépek és emberek címmel és témában; angol rajzpályázat gyerekeknek arról, milyen gépeket képzelnek el a jövőben. Mérsékelten érdekes anyagok, de én alapvetően a koncepciót nem értem: egy kb. kéthavonta megjelenő antológia miért közöl a nyomtatás időpontjában már rég elavult híreket? Persze lehet, hogy egyszerűen csak azért, hogy tágítsa az olvasók horizontját – Kuczka Péter újabb rendszerváltó trükkje? Értékelés: 3/5.