“Mint lapunk borítója is utal rá, e számunkat terjedelmesebb írásokkal a fantasy műfajának szenteltük” – írja Szentmihályi Szabó Péter a vezércikkben. Tematikus szám a nagyalakú Galaktikában! És pont a fantasyről, ami az eredeti sorozatban is az egyik legnagyobb példányszámban kiadott antológia volt!

Aztán persze kiderül, hogy kamu az egész. A “Rhiannon kardja” című regény első részét kivéve egyetlen fantasy írás sincs a lapszámban. Lehet, hogy menet közben megváltozott a koncepció, de elfelejtették kijavítani a vezércikket?

A regényrészlet mindenesetre szuper, de tetszett Fuhrmann és Pohl novellája és Zsoldos Endre SETI-cikke is. Kevésbé jöttek be a sem sci-finek, sem fantasynek nem minősíthető írások: tudom, hogy szubjektív a dolog, de több kettes osztályzatot is kiosztottam.

A leginkább naiv festménynek vagy korai számítógépesjáték-illusztrációnak tűnő címlap Kolonics Istvántól származik – láttam már jobb külsejű Galaktikát. Belül egy részlet a Just Imagine sci-fi musicalból (!) és egy Pataki Tibor-grafika. Az ár 28 forint.

A lapszám írásai:

Leigh Brackett: Rhiannon kardja (első rész)

The Sword of Rhiannon. Regényrészlet, 1953. Gáspár András fordítása. Gábor József illusztrációi. Bár csak orgazdának kérték fel, Carse felismeri a bukott angyal legendás fegyverének értékét, és a sírboltra is kíváncsi, de bűntársa aljas csele miatt a több millió évvel ezelőtti Marson találja magát… Ha nem tudnám, hogy először hetvenhét éve adták ki, azt mondanám, újgenerációs fantasy: kard és protonpisztoly, misztikus sírbolt és féregjárat, rabszolgák és génmanipuláció (vagy valami olyasmi). Brackett nagy név, írt egy korai forgatókönyvvázlatot az A birodalom visszavág-hoz, és az egyik első nő volt, akit Hugo-díjra jelöltek. 4/5.

Grahame Leman: Verbális módszer

Conversational Mode. Novella, 1972. Morvai Nagy Péter fordítása. Vass Mihály illusztrációi. Bruce Tanner, Nobel-díjas, idegösszeroppanás után, egy személytelen szoftverrel társalogva próbálja megérteni a helyzetét. A nagy nyelvi modellek korában hirtelen sokkal átélhetőbbé válik ez a történet, mint megírásakor lehetett. Amúgy nem egy nagy szám. A csupa nagybetűt meg a lespórolt névelőket sosem értettem. Ez viszont tetszik: “HA ARANYKERETES HITELKÁRTYÁJA VAN, NAPI 1 ÓRÁT PSZICHOANALITIKAI KÉPZETTSÉGŰ PÜSPÖKKEL TÖLTHET. (…) EZ A SZOLGÁLTATÁS NEM ELÉRHETŐ BETEGBIZTOSÍTÁSON VAGY NEMZETI EGÉSZSÉGÜGYI HÁLÓZATON KERESZTÜL.” A szerző neve nem Graham, hanem Grahame. 3/5.

Rainer Fuhrmann: A kísérlet

Das Experiment. Novella, 1976. Rónaszegi Éva fordítása. Ámon László illusztrációi. A számítógépes szimulációban csillogóan intelligens, de minden erkölcsi érzék nélküli emberekkel népesítenek be egy lakatlan szigetet, és az eredmény borítékolható: a gyorsan fejlődő műszaki eszközök egyre pusztítóbb háborúkat eredményeznek – ugye nem lehetséges az ugrás a programból a valódi világba? Éppen most tanítok viking sakkra egy neurális hálózatot, szóval nem áll messze tőlem a történet… Remek a poén a végén! 4/5.

MŰHELY

Megkérdeztük… Dévényi Tibort

Interjú. Beszélgetés a sajátos humorú, rövid sci-fi írások szerzőjével. Tudós (biokémikus) volt, nem érezte magát írónak, igazából az egészet csak akkor kezdte komolyan venni, amikor korkedvezménnyel nyugdíjba ment. Tudományos művei nyolcvanhat centit foglalnak el a könyvespolcon. A novellái viszont tipikusan egy-három oldalt tesznek csak ki. Ha harsány nevetésre nem is, egy mosolyra szinte mindig jók nálam, de az biztos, hogy a (nem) működő szocializmust plasztikusan lefestik. 4/5.

SF arcképek – Károly Sándor

Profil. Az 500-ik emelet című (majdnem) klasszikus sci-fi szerzőjét, az erdélyi magyar írót, újságírót bemutató cikk. Részletes és tárgyilagos méltatás! Az alagút és talán kicsit az Atlasz vállat vont sodrába illeszthető, nagyrészt elfelejtett regényt nemrég vettem meg, de még elolvasásra vár. 4/5.

Zsoldos Endre: Rezervátum vagyunk?

Tanulmány. A földönkívüli civilizációk felfedezését célzó kutatás hátterének és aktuális irányainak bemutatása. A megjelenés évének megfelelő információk és programok jól összeszedett gyűjteménye. Definiálja a SETI-t, elmagyarázza és példákkal szemlélteti a Drake-egyenletet, említi a Fremi-paradoxont és az állatkert-hipotézist (a sötét erdőt persze még nem). 4/5.

Andrew J. Offutt: Fölcsaptam istennek

Gone with the Gods. Novella, 1974. Árokszállásy Zoltán fordítása. Sváb József illusztrációi. Harvey Moss jó iparosként gyártja az ihlet minden formáját nélkülöző regényeket, így kapva kap az alkalmon, hogy valódi élményeket szerezzen a múltban – amikor végre sikereket érhetne el, de kapzsi kiadója átvágja a honoráriummal és a szerzői jogokkal, ehatározza, hogy átírja a történelmet… Zavaros történet nem meggyőzően végigvitt gondolatkísérletekkel. A Facebookon egész szubkultúrák léteznek a “szemét volt velem, de én móresre tanítottam” jellegű, gyakran kitalált sztorik megosztására – ez is ilyen. 2/5.

Frederik Pohl: Fermi és a fagy

Fermi and Frost. Novella, 1985. Veres Mihály fordítása. Zsigovics Iván illusztrációi. A hidrogénbombák hullani kezdenek, Malibert, a SETI-kutató óriási szerencsével helyet kap egy Izlandra induló gépen – beköszönt a nukleáris tél, de a geotermikus energia egy ideig életben tartja az északi sziget lakóit… A szokásos magas szintű írás Pohl tollából. A vége furcsa, mintha szavazhatnánk, milyen irányba kanyarodjon a történet (és az emberiség sorsa). Értem, hogy tanmese, de valahogy erőtlen. A hivatkozott angol cím hibás: a fagy nem Prost, hanem Frost. 4/5.

FILM, TV, VIDEÓ

Kóczián János: Áprilisi filmbemutató: Élethalálharc

Kritika. Luc Besson posztapokaliptikus filmjének bemutatása. Az ismertető rendben van, a már-már megszokottá (de el nem fogadottá) vált szpojlerezéstől eltekintve. Érdeme, hogy meglátja Besson potenciálját. A rendező korai, fekete-fehér filmje vizualitásában nem, de felfogásában azért megelőlegezi későbbi, látványos és sikeres munkáit. 3/5.

Filmhírek

Kritika. Öt sci-fi, horror- és fantasy film bemutatása. Meglepően jó a felhozatal: Nightmare on Elm Street 3, Miami Golem (talán csak ez lóg ki lefelé), Innerspace, Jenatsch, Mio in the Land of Faraway. 4/5.

Nemere István: Játék

Novella. Rőczei György illusztrációi. Nincs jobb szórakozás egy halhatatlannak, mint új civilizációkat teremteni, aztán folyton piszkálni őket – amíg meglepetést nem okoznak. Egy régi Gary Larson-rajz jut eszembe, amikor az Úr a készülő Földet “fűszerezi” különböző típusú emberekkel. “És hogy kicsit érdekesebbé tegyük a dolgot…” – mondja, miközben a “Jerks” feliratú üvegből szór rá egy adagot. 3/5.

Dévényi Tibor: Az utolsó téves kapcsolás

Novella. Boros Zoltán, Szikszai Gábor illusztrációi. A turbó-teletelefon a számítógéppel összekötve csodákra képes, még Rudi is irigyli – csak néha nem a hívott fél jelentkezik… Ez most kivételesen egy KICSIT hosszabb Dévényi-darab, szépen felépítve a nagy durranásig (pun intended) a végén. 4/5.

KÖNYVEKRŐL

Ráczkevi Ágnes: Kutatás az igazi Drakula gróf után

Kritika. Peter Haining Dracula Centenary Book című könyvének bemutatása. Nem annyira értékelés ez, inkább csak leltár Haining könyvének fontosabb témáiról. Maga a mű láthatólag a teljességre törekszik, más kérdés, van-e ennek értelme egy képzeletbeli lény kapcsán. 3/5.

Takács Ferenc: A mocsári trach világító petéi

Kritika. Jeremy Taylor Bolygófalók című könyvének bemutatása. Az írói álnév Németh, később D. Németh, még később Dénémeth Istvánt takarja, aki a nagyalakú Galaktikában számos írással megmutatta már magát – én pl. ötöst adtam a 87. lapszámban szereplő Stille Nachtra. Az itt értékelt kiadványban egy kisregénye és néhány novellája található, 3/5.

Edward Lucas White: Lukundoo

Lukundoo. Novella, 1952. Gyáros Erzsébet fordítása. Ámon László illusztrációi. A pigmeusokat kereső felfedezők dzsungelbeli táborába holtfáradt angol férfi érkezik: expedíciójának vezetője nagyon beteg, segítségre szorul – a küldött két összeaszott, aprócska koponyával ad súlyt a kérésnek… Természetfeletti elemekkel megspékelt, de sem sci-fire, sem fantasyre nem hasonlító, régimódi írás, amiben nevetséges viselkedési sztenderdekhez tartják magukat a – nyilván fehér – szereplők. 2/5.

Gladys Prebehalla, Daniel Keys Moran: Valós idő

Realtime. Novella, 1984. Köteles Gyöngyi fordítása. Jenkovszky Iván illusztrációi. Anne Archer nem akarta, hogy beszereljenek hozzá egy Praxellis számítógépet – de ha már ott volt, elkezdte felolvasni neki kedvenc regényeit… Egy gép, ami D’Artagnannak képzeli magát, és digitális forradalmat robbant ki! Egyértelmű Tron-utánérzés, de azért kellően érdekes és izgalmas. 4/5.