Száz éve született Karinthy Frigyes, akinek életművében hangsúlyosan jelen van a (tudományos és egyéb) fantasztikum. A Galaktika hat hosszabb-rövidebb írásával és három további, róla szóló anyaggal: egy – szórakoztató – életrajz részleteivel és két rettentő hosszú tanulmánnyal emlékezik meg a neves íróról, publicistáról.

Kisebb terjedelemben és súllyal, de Karinthy kortársa és követője, a kilencven éve született Szathmári Sándor is helyet kap a lapszámban, méghozzá egy eszperantó és egy magyar nyelven írott novellájával, valamint egy rövid bemutatással.

Az írások közül kiemelkedik Karinthytől a Legenda az ezerarcú lélekről és Szathmáritól a Káin és Ábel, de nagyon erős a Riporter is Vinge-től.

A kiadó továbbra is promózza a Galaktika Baráti Kört, de egy extra közleményben pontosítani kényszerült a feltételeket: a tagsági díj nem tartalmazza az exkluzív kötetek árát, csak a lehetőséget (sőt, a KÖTELEZETTSÉGET), hogy a tagok megvásárolják ezeket.

Az első címlapon Jaschik Álmos fantasztikus körhintája látható, a hátsón óriási, mítikus aranyszobrot húzó-vonó emberek. Belül Victor de la Fuente és Ámon László egy-egy grafikája. Az ár nem változott, 28 forint.

A lapszám írásai:

Karinthy Frigyes: Novella a delejes halálról

Novella, 1926. Bánfalvy Ákos illusztrációi. Melbourne-ben emberek esnek össze az utcán, már háromszázan haltak meg áramütésre emlékeztető tünetekkel – a Philadelphiából odarendelt orvostanár hagyományos járványra gyanakszik, de egy váratlan találkozás mindent felülír… Pesszimista látlelet arról, mennyire képtelen az ember parancsolni a benne lakozó állatnak. 3/5.

Karinthy Frigyes: Új Iliász

Novella, 1926. Bánfalvy Ákos illusztrációi. A háromezer éves hibernálás jól sikerült, a főhős New York közelében tér magához – a város óriásira nőtt, de sehol egy ember, csak gépek mindenfelé… Aztán persze előkerülnek az emberek is, de sok jó nem várható tőlük. Érdekes, jól megírt disztópia, és nem is teljesen negatív. 4/5.

Karinthy Frigyes: A lélek arca

Novella, 1926. Bánfalvy Ákos illusztrációi. Mi lenne, ha megfordítanánk a szem működését, és a koponyán keresztül kivetítenénk a retinánkon megjelenő képet a szemközti falra? A szerző szerint megjelenne, amire épp gondolunk. Karinthy nem tudhatott arról, hogy a szem kizárólag “input device”, és az agy az, ami képes a szemben érzékelt ÉS az emlékekből előhívott kép belső megjelenítésére. Az az ötlete, hogy egy radioaktív (mezoróriumot, azaz rádiumot tartalmazó) sapka képes hátulról “átvilágítani” a fejet, legalábbis érdekes. 3/5.

Karinthy Frigyes: Legenda az ezerarcú lélekről

Novella, 1926. Bánfalvy Ákos illusztrációi. Telma Titusz megtalálta az életerőt, és kifejlesztette a testről testre továbbadás módját is – gyakorlatilag halhatatlanná vált, de hatalmát nem önös célokra használja fel… Filmszerű jelenetek, művészi váltás a műfajok között, realista befejezés – a nem teljesen eredeti alapötlet kreatív átdolgozása egy moziba kívánkozó, szuper történetté. 5/5.

Karinthy Frigyes: Két hajó

Novella, 1926. Bánfalvy Ákos illusztrációi. Szinéziusz, az alkimista fogadást köt Kristóf kapitánnyal: ha a nyugat felé tartó vezérhajó árbockosarából négy hónap múlva nem lát szárazföldet, övé és tanítványaié a vitorlás bárka, a Nina… A körbehajózható, véges kiterjedésű Föld megöli az álmokat, korlátozza a fantáziát, és ebbe nem mindenki egyezik bele – jutalma (még ha képzelt is) nem marad el. Mondjuk a tanítványok kevésbé tűnnek boldognak… Umberto Eco is írhatta volna (nyilván jóval több hivatkozással). 4/5.

Karinthy Frigyes: Emberautomata

Publicisztika, 1926. Az automatákkal egyszerű az élet: egy dolgot vállalnak, és azt bonyodalmak nélkül teljesítik – az emberek példát vehetnének róluk. Nehéz belőni a műfajt, de ez valós eseményen alapulhat – egy újságban, a kis színesek között tudnám elképzelni. 4/5.

Kosztolányi Dezsőné: “Te csak halj meg nyugodtan…”

Életrajz, 1957. Rövid történetek Karinthy Frigyesről (és persze Kosztolányiról). Nagyon viccesek az itt közölt részletek a “Karinthy Frigyesről” című életrajzból. A kedvencem, amikor Karinthy Nagy Lajost (a Képtelen természetrajz szerzőjét) nem akarta késő este egyedül hazaengedni: “[A] közbiztonság olyan rossz, úgy félek, hogy leütsz valakit.” 4/5.

MŰHELY

Szalay Károly: Karinthy és a fantasztikum

Kritika. Bár a Galaktika a sci-fi elemek miatt válogatta be írásait, Karinthy a fantasztikum széles spektrumát használta műveiben. Alapos, de rettenetesen hosszú, foltokban érdekes (vagy érdektelen?), és az olvashatóság határán állóan kis betűmérettel szedték. 3/5.

Takács Ferenc: Gumilabdák és billegő székek: Karinthy és a science fiction

Kritika. A “szabályos” magasirodalomban nem alkotott maradandót, a “selejtesnek” tekintett műfajokat félrevezető álcázásként használva azonban Karinthy komoly életművet tett le az asztalra. A betűk nem lettek nagyobbak, de a nagyjából az előzővel megegyező terjedelmű szöveg sokkal olvasmányosabb, a példák ülnek, a jellemzés hihetőbb. 4/5.

Tóthfalvi Éva: Az író, mérnök és próféta

Profil. Szathmári Sándor életének és munkásságának rövid áttekintése. Végre egy mérnök-író! Persze ez sem a swifti hatásokat mutató “nagy” műveiből (Kazohinia, Hiába), sem a lapszámban bemutatott novelláiból nem derül ki. 4/5.

Szathmári Sándor: Az asztrálfluidum

La fluidumo de la ĉiovido. Novella, 1962. Benczik Vilmos fordítása. Hegedűs István illusztrációi. Bár Pythius, a hivatásos, de szkeptikus lélekbúvár és jövendőmondó meglepődik, amikor egy valódi kísértet látogatja meg, mégis ellátja hasznos tanácsokkal, hogy a leples szellem teljesíthesse az ijesztési normát – a cserébe kapott, igazi jövőbe látást biztosító asztrofluidumot azonban nem túl jól használja fel… Zseniális a kísértetek pontrendszere és munkaversenye, kicsit hasonlít rá a Szörny Rt.-ben megismert rendszer. Ami a novellát illeti, egy svéd eszperantó folyóirat közölte le a hatvanas évek végén, magyar változata nem maradt fenn, így le kellett fordítani az író anyanyelvére… 4/5.

Szathmári Sándor: Káin és Ábel

1968. Hegedűs István illusztrációi. Káin és Ábel, ahogy házuk népe is, szeretik egymást, vállvetve gyűjtögetnek és vadásznak, egészen addig,míg a kígyó meg nem kérdi Káint, nem fél-e Ábeltől… Tökéletes leírása a folyamatnak, ahogy két személy, csoport, nép a suttogó propaganda hatására elveszti a bizalmat egymás iránt. A következmények egyértelműek: a felek a másik minden megnyilvánulását félreértik, egyre kevésbé kommunikálnak és működnek együtt, fegyverkezni kezdenek, végül – természetesen a másikat hibáztatva – harcba kezdenek. 5/5.

FILM, TV, VIDEO

Kóczián János: Karinthy Frigyes és a film

Kritika. Az író egyidős a médiummal, kapcsolatuk is szoros volt, ezt mutatja be a tanulmány. Karinthy írt a filmről (kritikákat), a filmnek (némafilmes feliratokat, szkeccseket, forgatókönyveket), majd megfilmesítették fikciós (Holnap reggel) és önéletrajzi (Utazás a koponyám körül) munkáit. Rövid, de pontos összefoglalás. 4/5.

Roger Dee: Bitorló

Unwelcome Tenant. Novella, 1950. Gálvölgyi Judit fordítása. Benedek Péter illusztrációi. Ahogy űrhajója megközelíti azt a pontot az űrben, ahol a Föld és a Mars gravitációja kiegyenlíti egymást, érzi, amint valami – egy “bitorló” – kiszakad az elméjéből, hogy visszatérhessen a szülőbolygójára – ettől az űrhajós lelke megkönnyebbül, tudatáról lehull a fátyol, és máris azt tervezgeti, hogyan adja ezt a “szabadulást” hírül az otthoniaknak… Persze mi van akkor, ha a “bitorlók” nemcsak a Földön találhatóak meg? Érdekes alapötlet, ügyes kivitelezés – kicsit rövid. 3/5.

Michael G. Coney: A madarak

The Byrds. Novella, 1983. F. Nagy Piroska fordítása. Benkő Sándor illusztrációi. Nagyi egy nap meztelenre vetkőzik, pirosra festi a fejét, feketére a testét, felcsatolja az antigravitációs övet, és felszáll a közeli tölgyfa ágára – egész mozgalmat indítva ezzel… A modern ember elidegenedésének feloldása, vagy csak sima őrültség – nem derül ki, de jó a párhuzam az élhetőbb életet kereső, magukat madárként azonosító don quijotékkal. A legjobb idézet: “[E]lromlottak a háztartási egerek, s bűzlött az egész ház.” 3/5.

Edmond Hamilton: Az élet csillaga

The Star of Life. Regényrészlet, 1959. M. Nagy Péter fordítása. Merczel Péter illusztrációi. Az űrhajó áthatol a veszélyes Trifid csillagképen, hogy megtalálja a Másemberek bolygóját, az Althart, ami talán az örök élet kulcsát rejti – egy túszt is visznek, aki hiába figyelmezteti őket, hogy ne szálljanak le… Úgy látom, ez itt nem az 1947-es, azonos című novella, hanem a tizenkét évvel későbbi regény egy részlete. Jól megírt, csak mérsékelten anakronisztikus sztori, szívesen elolvasnám az egész könyvet. 4/5.

Wolfram Kober: A Határ

Die Grenze. Novella, 1984. Révai Gábor fordítása. Vass Mihály illusztrációi. A bolygót ismeretlen fajtájú, áthatolhatatlan erőtér, a Határ veszi körül, a földi kutatók hiába próbálják az energia növelésével, elosztásának változtatásával feltörni – először Di-Vreil, a nyugdíjból visszahívott parancsnok is a teljesítményt növelné, de aztán más gondolata támad… Nem különösebben bonyolult, de jól felépített történet. Fő erőssége a felismerés, hogy adott esetben az emberiségnek vissza kell vennie az arcából, ha eredményt akar elérni. 4/5.

Joan D. Vinge: A riporter

Media Man. Novella, 1976. Damokos Katalin fordítása. Szecskó Tamás illusztrációi. Dartagnan feladata: kamerájával megörökíteni, ahogy a dúsgazdag iparmágnás űrhajója megmenti egy lezuhant felderítő rakétán rekedt túlélőt – nem kizárólag emberbaráti szándékkal… A főhős neve asszociációkra csábíthat, de sehol a három testőr. A világépítés, a gazdasági-társadalmi helyzet lefestése, a karakterek, a konfliktus: mind kiválóak. Ha a Vinge név ismerősen hangzik, az nem véletlen: Joan 1979-ig (tehát ennek a novellának a megírása idején is) Vernor Vinge, a talán nagyobb névnek számító sci-fi író felesége volt. A sztoriból látszik, hogy saján jogán is “valaki”. 5/5.