Még mindig a vegyes számok mennek. A legnagyobb név ezúttal Mihail Bulgakov egy elképesztően jó teremtményfelnagyítós horrorral, de akad itt viccesen elgondolkodtató Robert Sheckley és rövid, de hatásos (és politikailag is áthallásos) Lőrincz L. László is.
A szerkesztőségi cikkek némiképp háttérbe szorultak, de olvashatunk a Gagarin űrrepülésének 25. évfordulóján rendezett Út a csillagokba című képzőművészeti pályázatról (Farkas Berci nyitotta meg, a szovjet Űrhajós Kiképző Központ parancsnokhelyettese volt a díszvendég, a Fáklya folyóirat főszerkesztője adta át a fődíjat, ami egy hordozható színes tévé, de a KISZ budapesti KB, az Állami Ifjúsági Bizottság és a SZOT is díjakat ajánlott fel). Rettenet. Valószínűleg kötelező volt megírni, de így? Aztán akad egy kis színes arról, ki volt a filmbeli Indiana Jones ihletője (nem az Indiana az érdekes, mert az egy kutya, hanem a Jones).
A címlapon Merczel Péter, a belső borítókon H. W. Wesso és Benő Sándor képei láthatóak.
Az ár nem mozdul a 28 forintos szintről.
A lapszám írásai:
Mihail Bulgakov: Végzetes tojások
Роковые яйца. Novella, 1925. B. Fazekas László fordítása. Tóth Tamás illusztrációi. Perszikov professzor véletlenül feltalált málnavörös fényű lámpájától villámgyorsan és nagyon nagyra nőnek a kísérleti békák, így amikor a csirkevész miatt kihalt baromfiállományt pótolni kell, egy kolhoz szerez pár láda importált tojást, és kölcsönkéri a professzor lámpáját – de nemcsak a tyúkok tojnak tojást… Először is: Bulgakov azért nem kicsit jobb, mint bármely random egységsugarú sci-fi író. Másodszor: kell jobb egy ilyen Istenek eledele-szerű horrorsztorihoz, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni Szovjetunió? “Perszikov elhatározta, hogy a megmaradt húsz zöldbékát megpróbálja svábbogárral táplálni, de a svábbogarak is eltűntek, így mutatván ki ellenséges érzelmeiket a hadikommunizmus iránt.” Filmváltozat, anyone? 5/5.
FILM, TV, VIDEO
Kóczián János: Júniusi filmbemutató: Földrengés
Kritika. A Földrengés című katasztrófafilm bemutatása. A film (eredeti címe: Earthquake) 1974-ben jelent meg, a cikk apropóját a jócskán megkésett hazai bemutató adta. Az ismertető korrekt, a szerző szokásával ellentétben nem lövi le az összes poént, és érdekes bepillantást enged a trükkfelvételek technikájába. 4/5.
Filmhírek
Kritika. A közelmúltban megjelent sci-fi- és akciófilmek rövid bemutatása. Van itt minden: The Return of Godzilla, The Ice Pirates, Ninja III – The Domination, Lifeforce, 007 – A View to a Kill, és a nagy szám: The Terminator. Velős, hatásos ismertetések. 4/5.
Robert Sheckley: A hivatásos bűnöző
Skulking Permit. Novella, 1954. Veres Mihály fordítása. Tábori Csaba illusztrációi. Kétszáz éve semmi hír a Földről, de most érkezik egy felügyelő, aki látni szeretné, megfelel-e az elvárásoknak a helyi kolónia, ideértve azt is, van-e itt bűnöző – a polgármester Halász Tomot bízza meg a feladattal… Zseniális, egyszerűen zseniális. Látszólag vicces, de közben véresen komoly: olyan példabeszéd, amely mentén ki-ki felülvizsgálhatja az értékrendjét. 5/5.
Herbert W. Franke: Hazatérés
Willkommen daheim. Novella, 1960. Weinbrenner Rudolf fordítása. Ámon László illusztrációi. Az űrhajó a fénysebességhez közeli tempóval repül célpontja felé – de amikor visszatér a Földre, vajon milyen világot talál? Sci-fi történetnek gyatra, de ha az ember változásra való képességét (illetve ennek hiányát) nézzük, elgondolkodtató. Eredetinek nem nevezném. 3/5.
MŰHELY
Várkonyi Tibor: Mégis, kinek az élete?
Tanulmány. Crick irányított és Hoyle szóródásos pánspermium-elméletének összehasonlítása. Logikus levezetés, de a legfőbb érvet nem mondja ki: a pánspermium-elméletek csak eggyel odébb tolják az élet keletkezésének megmagyarázását. Arra választ adnak, hogyan keletkezhetett az élet a Földön, de arra továbbra sem, hogyan jött létre azon a helyen, ahonnan útnak indították a spórákat. Egyébként ez egy 2-in-1 cikk: a tudományos fejtegetést egy extrarövid novella, “A bosszú napja” követi. A tanulmány címe megegyezik az 1981-es film, a “Whose Life Is It Anyway?” magyar címével, bár én nem látok kapcsolatot. 4/5.
Frederik Pohl: Pohlémikus űrrepülőgép-politika
Shuttle Politics. Tanulmány, 1986. Gálvölgyi Judit fordítása. A Challenger katasztrófája után amerikai sci-fi írók egész oldalas hirdetést tesznek közzé, amelyben támogatják az űrsikló-program folytatását – de Pohl nem írja alá. Amit a “béketábor” lapja, a Galaktika természetesen lelkesen ünnepel. Pohl indoka: az űrrepülőgép drága és megbízhatatlan technika, ami leginkább hadiipari célokat szolgál – bezzeg az egyelőre nem létező űrlift, no meg a Lofstrom-hurok! Egyébként az író-szerkesztő nevéből képzett szellemes “Pohlemics” cím egy egész cikksorozatot jelöl, kíváncsi leszek, más írást is közöl-e majd innen a Galaktika. 3/5.
Robert Silverberg: A sárkánygyíkok nagyasszonya
Our Lady of the Sauropods. Novella, 1980. Baranyi Gyula fordítása. Pataki Tibor illusztrációi. A leszállóegység kiégett, Anne is alig élte túl, és most harminc napot ki kell bírnia a Dino-szigeten, diónyi agyú, mégis veszedelmes szauruszok között – de vajon tényleg olyan buták? Nehéz elképzelni a helyszínt, nem stimmelnek a méretek, a cselekmény elképzelhető, a főszereplő motivációja viszont nem igazán. Pedig érdekes történet lenne! 3/5.
R. A. Lafferty: Lassú kedd éjszaka
Slow Tuesday Night. Novella, 1965. Gálvölgyi Judit fordítása. Nagy László illusztrációi. Egy világ, amelyben egy éjszaka négyszer is mesés vagyont szerezhetsz, többször megházasodhatsz és elválhatsz, egyórás nászútra mehetsz, és te lehetsz az este legnépszerűbb színésze. Meglepően pontos előrejelzés a TikTok-világról, az influenszerekről és jutúberekről, és arról, mennyire értéktelen tud lenni mindez. 4/5.
KÖNYVEKRŐL
Trethon Judit: Veszélyes játszmák
Kritika. Nemere István Holtak harca és Játszma tízmilliárdért című kisregényeinek bemutatása. Trethon Judit már-már túlságosan lelkesen ismerteti Nemere írásait, amelyek tényleg nem rosszak, de a kiválótól messze állnak. Érdekes, hogy a Holtak harca cselekménye mennyire emlékeztet a Demolition Man című film történetére – pedig az csak 1993-ban jelenik meg! 3/5.
Kuczka Péter: Egy “történelmi” SF-könyvről
Kritika. Brian Aldiss Helliconia Spring című regényének bemutatása. Egyre nő a sci-fi művek terjedelme, a 200-220 oldalas átlagtól inkább a 300 felé mozdul el az oldalszám, Aldiss Helliconia-trilógiájának első része pedig a félezret közelíti. Az Alapítványhoz és a Dűnéhez hasonlítás tévedés. 3/5.
Dani Tivadar: Űrsiklóval az Amazonas felé
Kritika. Wolfram Kober Nova – Utopische Erzählungen című novelláskötetének bemutatása. “A kötet tíz elbeszélést tartalmaz, s valamennyiben az emberlét centrális problémáit feszegeti.” Sajnos nem győzött meg arról, hogy elolvassam. 3/5.
Herbert W. Franke: Szabotázs
Sabotage. Novella, 1960. Weinbrenner Rudolf fordítása. Ámon László illusztrációi. A 119. számú személyhajó pozitron alapú verzérlőberendezése meghibásodik, a mérnökök nem tudják elhárítani a hibát, a hajó az Epszilon bolygóba csapódik – mi köze lehet ehhez a sötét ruhás utasnak, aki az indulás előtti utolsó pillanatban kiszállt? Van olyan, hogy egy novella már túl rövid. Egyszerűen nincs benne elég anyag, csak felsorolja a cselekmény főbb pontjait, és annyi. Azért én szeretnék karaktereket, váratlan fordulatokat, elgondolkodtatást, és legfőképpen: lepjenek meg! Itt ez most nem sikerült. 3/5.
Lőrincz L. László: A jelölt
Novella. A bizottság tagjai rég levajazták, kit válasszanak elnökül, most diplomatikusan meg kellene indokolniuk, miért nem felel meg nekik a senki által nem ismert külső jelölt – de valahogy nem tudják őt leszavazni… Jó lett volna egy ilyen jelölt a rendszerváltozás és a nagyobb politikai váltások környékén – vele van az erő… 4/5.
Ogden Nash: Kőkori kanmuri
Stag Night, Paleolithic. Vers, 1948. Tóthfalusi István fordítása. “[E]lső volt, ki kagylót evett, / s ki nőt vett el feleségül!” Hát ha ez abszurd humor, akkor gyenge. Ha nem, akkor nem értem / fölösleges / nem sci-fi. 2/5.
William F. Nolan: Monty Willson világai
The Worlds of Monty Willson. Novella, 1971. Kaán Judit fordítása. Monty Willson döbbenten hallgatja a bárban, hogy a pincér szerint Armstrong és Aldrin nem jutott el a Holdra: meghaltak, mert Monty cége ebben a párhuzamos univerzumban selejtes csavart szállított a NASA leszállóegységéhez – hogyan büntesse meg a felelőst, saját magát? Kitalál egy megoldást, de azzal belép egy ördögi körbe – elnézést, biztosan így kell elképzelni az időparadoxont? 3/5.
Herbert W. Franke: Suttogás
Geflüster. Novella, 1960. Weinbrenner Rudolf fordítása. Barczánfalvi Ferenc illusztrációi. Ben félálomban forgolódik, hangokat hall, hívják, egyre ellenállhatatlanabb dolgokat ígérve – kapkodva felöltözik hát, és az erdőbe indul… Nagyszerűen bemutatott folyamat, ahogy az áldozat maga szolgáltat újabb és újabb információt az egyre pontosabb átvágáshoz: így operálnak a telefonos csalók is. 4/5.
Kostyál Zsigmond: Különös város
Novella. Homok, homok mindenhol, de a fiút és a lányt ez csak néha zavarja – már alig emlékeznek, milyen volt az elsivatagosodás előtti Budapest… Szépen, fokozatosan épül föl a megrázóan átalakult világ, és a szerző ügyesen használja az ártatlan fiatalokat a kontraszt felerősítésére. Aktuálisabb, mint valaha. A Műanyag égbolt című filmet juttatta eszembe. 4/5.
Edward D. Hoch: Az állatkert
Zoo. Novella, 1958. Kaán Judit fordítása. Hugo professzor interplanetáris állatkertje minden évben augusztus 23-án érkezik Chicagóba, és csak néhány órát marad, érdemes hát sorba állni, hogy mindenki láthassa a különböző világok furcsa lényeit – persze a figyelem kölcsönös… Némiképp kiszámítható a fordulat, de ügyesen van megírva. 3/5.
Frederik Pohl: Kicsi a bors
Small Lords. Novella, 1957. Békés András fordítása. Ámon László illusztrációi. Cliteman, Morris és a többiek fogságba estek, amikor felderítő rakétájuk az idegen bolygónak csapódva tönkrement – bármilyen kicsik is a benszülöttek, magas szintű műszaki fejlettségük révén ők parancsolnak a hozzájuk képest óriási földieknek… Jó kis Gulliver Lilliputban-parafrázis, modern köntösben, és kissé eltérő végkifejlettel. 4/5.
LEXIKON
Halhatatlanság, humor. Amikor véget ér a szócikkek sora, összeírom majd a sok-sok remek ajánlást! 4/5.