Érdekes szerkesztőségi cikk vezeti fel a számot: a kiolvashatatlan nevű szerző szerint az olvasók nem értik, hogyan kerülhet két teljes forinttal kevesebbe (harminc forint helyett mindössze huszonnyolcba) az “új” (nagyalakú) kiadvány, mint az eredeti. A viccesnek szánt álindokok – például hogy “odaátról (…) pénzelnek minket” – között ott az igazi: a szerkesztőség létszáma fele a korábbinak.

Ez részben megmagyarázhatja a lapszámban található novellák alacsony számát. Összesen tíz ilyet találunk, ráadásul ezek többsége mindössze egy-három oldalas (íróik: Herbert W. Franke, Marion Z. Bradley, Fredric Brown, Dévényi Tibor kétszer, Theorode Sturgeon). A leghosszabb mű egy (számomra korábban) ismeretlen szerzőpáros, Spider és Jeanne Robinson 34 oldalas írása – ez a teljes lapszám egyharmada! Viszont díjakkal elhalmozott, egészen kitűnő novella.

A Galaktika 62-ben közölt Lexikon helyett itt – meglepő módon – egy Galaktikus horoszkóp kapott helyet.

A borító Ámon László munkája, a számot illusztrálta: Paul (nincs teljes név), Vass Mihály, Tábori Csaba, Hegedűs István, Barczánfalvi Ferenc és Csanády András.

A lapszám írásai:

Herbert W. Franke: A megbízatás

Der Auftrag, 1982. Novella, Weinbrenner Rudolf fordítása. Ez is csak egy marketingkampány: világszerte felkelteni a közvélemény érdeklődését a csillagközi utazás iránt, elérni, hogy az emberek megbarátkozzanak a gondolattal, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben – de miért kapott idegösszeroppanást az ügynökség vezetője az egyik ügyféltalálkozó után? Akár a “V” című sorozat egyik mellékszála is lehetne a sztori. A szerkesztőség megjegyzése: “Szó mi szó, egyet-mást mi is tettünk a megbízatás teljesítése érdekében. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában több mint 110 kötet sci-fi jelent meg 50 000-240 000 példányban. Hatvan kötet Galaktika, kilenc Metagalaktika, tíz Robur és számos más kiadvány van a hátunk mögött, összesen sok millió példányban. Az olvasók számát megkapjuk, ha a példányszámot hárommal szorozzuk. (…) Nyugodtak vagyunk, megtettük kötelességünket.” 4/5.

Paul Darcy Boles: Tengerparti történet

She Sells Sea Shells, 1973. Novella, Damokos Katalin fordítása. A nő csodálatosan úszik, halkan beszél, a bálnák énekelnek neki – és kopoltyúja van… Korai természetvédő hőseposz, akár a Greenpeace megbízásából is készülhetett volna, végülis azt már 1971-ben megalapították. Költői nyelvezet és (bár az eredetit nem ismerem) szépnek tűnő/hangzó fordítás. Kivéve a címet, mert a szellemes angol nyelvtörőt nehéz lett volna ennél banálisabban magyarra ültetni. 4/5.

Marion Zimmer Bradley: Egy tucatot mindenből

A Dozen of Everything, 1959. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Nem, Hepsibah néni esküvői ajándéka nem parfüm, az üvegcsén a feliratot – Hetes számú dzsinn – kéretik komolyan venni. Ilyen az, amikor egy lehetetlen alaphelyzetet logikusan végiggondol a szerző, de aztán a teljes végkifejlethez már nincs elég fantáziája, és marad a teljesen kiszámítható ún. “csattanó”. 3/5.

Fredric Brown: Fogócska

Runaround, 1942. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Egy nap – az utolsó – a Tyrannosaurus Rex életéből. Ez a zsarnokgyík nem a meteortól halt meg, arról itt szó sem esik. Egyszerűen elfogyott a könnyen elejthető zsákmány, az új főszereplők, a kicsi és fürge emlősök pedig már nem harcolnak a csúcsragadozóval, inkább egyszerűen elmenekülnek. Van a sztoriban valami tragikus méltóság. 3/5.

MŰHELY

Várkonyi Tibor: Az Univerzum “közepén”?

Tanulmány. Hol az ember helye az ismert világegyetem tér- és időbeli határai között? Képzeljünk el egy koordinátrendszert, amiben az általunk ismert legkisebb és legnagyobb méretek, valamint a legkisebb és legnagyobb időintervallumok a szélsőértékek. Ha ebben elhelyezzük az ember kb. 170 centis magasságát és 70 év körüli várható életkorát, milyen messze leszünk a középponttól? Úgy tűnik, eléggé: ahogy a szerző írja, “az Univerzumban az ember igen kicsi, de elég sok ideje van”. Nem vagyok 100%-osan meggyőződve a módszer helyességéről, de érdekes a gondolatkísérlet. 4/5.

Nagy Péter: Sci-fi az oktatásban

Tanulmány. A fiatalok lelkes sci-fi-fogyasztók, lehet, hogy ebbe a műfajba csomagolva könnyebben megemésztik az iskolai tananyagot is? Jól összeszedett írás, bár nem vagyok biztos benne, hogy az alapállítása ma is érvényes… A cikk az általános iskolával és az irodalommal kezd, a középiskolával és a természettudományokkal folytatja, és eljut egészen a felsőoktatásig és a társadalomtudományokig, de kitér a világnézet és az értékrend kialakulására is. Főként USA-beli példákat hoz, nem lennék meglepve, ha egy meglévő anyag átdolgozása lenne, bár forrásmegjelölés nem utal ilyesmire. 4/5.

Weinbrenner Rudolf: Emlékezetünk hézagai

Tanulmány. Többlépcsős rakéták leírása a 16. századi Erdélyből – miért nem tudunk erről többet? Közkeletű vélekedés szerint az ágyú és a rakéta arab közvetítéssel jutott el Európába, de a nagyszebeni levéltár egy kódexe alapján Haas Konrád főpattantyús 1555-ben sikeres kísérletet hajtott végre egy szilárd hajtóanyagú, több lépcsőből álló rakétával! A magyar Wernher von Braun? 3/5.

Spider és Jeanne Robinson: Csillagtánc

Stardance, 1977. Novella, F. Nagy Piroska fordítása. A nagy termetű táncosnőknek a Földön nem terem babér – de a súlytalanság állapotában kiteljesedhet a művészetük, és talán a táncnál is fontosabb dologra lehetnek képesek. Szívvel és valószínűleg saját tapasztalatokat felhasználva megírt, elég terjedelmes novella (az angol ezt már nem “shorty story”, hanem tényleg “novella” néven emlegeti). A szerzők: házaspár, a feleség tényleg táncos (és buddhista szerzetes) is volt. A mű 1977-ben elnyerte a Hugo- és Nebula-díjat is, később regény, majd trilógia, végül filmforgatókönyv (de film még nem) készült belőle. 5/5.

FILM, TV, VIDEÓ

Kóczián János: Humor a fantasztikus filmben

Tanulmány. Mulatságos dolgok a Minden, amit tudni akarsz a szexről-ben, néhány Frankenstein, Drakula- és Dr. Jekyll-paródiában és további, kevéssé ismert sci-fi és fantasy filmekben. Két út állt a szerző előtt. Az egyikre lépve bemutathatta volna, hogy a sci-fiben és fantasyben, ahogy minden más típusú filmben, a humor egy sokféleképpen felhasználható összetevő, aminek a helyes alkalmazásával gazdagabbak lehetnek az alkotások. A Minden, amit tudni akarsz… és az Ifjú Frankenstein remek illusztrációk, de még jobb példa lett volna erre a Dr. Strangelove vagy a Láthatatlan ember. De ő a másikat választotta: a közepesen szellemestől a teljesen bugyutáig terjedő, nagyrészt értéktelen paródiákat húzott elő, infantilizálva ezzel a témát és az olvasókat is. 2/5.

Hírek új filmekről

Kritika. A bolygók parádéja (igazából együttállása), Dowell professzor hagyatéka, Látogatás Van Goghnál című filmek (két szovjet, egy NDK-beli) bemutatása. Nem ezek voltak a nyolcvanas évek legjelentősebb sci-fi filmjei, amit a 6-os körüli IMDb-osztályzatuk is mutat. Talán a harmadik a legérdekesebb, amiben a 2200-as évek költséges tudományos kutatását időutazással, plusz a saját korukban kevéssé értékelt festők műveinek potom pénzért való megvásárlásából szeretnék finanszírozni. 3/5.

Kóczián János: Kék villám

Kritika. A Kék villám című sci-fi akciófilm bemutatása. Nem emlékszem, melyik évben láttam a filmet, de elég közel lehetett a lapszám megjelenéséhez. Tetszett, de azért az is lejött, hogy egy nyüzsgő nagyváros légterébe ilyen tűzerejű repülőeszközt valószínűleg nem engednének be, bármilyen kemény is a bűnözés ott. Utólag pedig világos, hogy kizárólag a repülős jelenetek (no meg kicsit Roy Scheider) emelik a tizenkettő egy tucat kalandfilmek fölé. Úgyhogy kicsit meglepve olvasom a kritikus lelkes mondatait. 3/5.

Lőrincz L. László: Az invázió elmarad

Novella. A katonák egy óriási parabolatükröt fognak felszerelni a 07-es objektumon, onnan besugározható az egész szupergalaxis – de a kommandónak egyúttal haza kell vinnie az objektum egy véletlenül elhozott lakóját. Aki nem más, mint Szindbád. De felbukkan Naszreddin Hodzsa, Aladdin, a negyven rabló, sőt, egy dzsinn is. Szeretem ezeket az átdolgozásokat! 5/5.

Dévényi Tibor: Varioputer

Novella. Végre kész az eszköz, amivel Dabasiék megüthetik a totó főnyereményét – ha előtte tönkre nem mennek. A szokásos Dévényi-féle szösszenet. Tetszenek a gép válaszai, mintha a ChatGPT-vel totóznának a szereplők. Az írás jól illusztrálja a szolgai módon alkalmazott agilis módszertanok iteratív megközelítését (és az eredmény is hasonlóan kiszámíthatatlan). 3/5.

Dévényi Tibor: A szemtanú

Novella. A szemközti toronyház tetején nyolc emelet magas, kúpszerű valami áll, nappali fényt áraszt az éjszaka közepén, és buborékszerű képződményeket bocsát ki magából – de a szemtanú senkinek se tudja elmondani, mit lát… “Rózsa Gyuri lakótelep”. 🙂 🙂 🙂 Ja és persze A testrablók támadásától a Ne nézz fel!-ig sok mindenre gondolhatunk, a végén a poén is beleillik a sorba. 4/5.

KÖNYVEK

Nemere István: Élni, bármi áron?

Kritika. Adam Hollanek Még egy kicsit élni című könyvének bemutatása. Izgalmasnak tűnő regény, Nemere jól írja le – kicsit talán túl sokat szpojlerez. 4/5.

Nemere István: A megosztott ember kínjai

Kritika. Konrad Fiałkowski Homo divisus című könyvének bemutatása. Ahogy az előzőnél, itt is visszafoghatná magát Nemere a cselekmény ismertetésénél. A Hollanek- és Fiałkowski-mű (kisregény mindkettő) egyébként egy kötetben jelent meg magyarul. 3/5.

Weinbrenner Rudolf: Álmok – és rémálmok – az időről

Kritika. Wolfgang Jeschke A teremtés utolsó napja című kkönyvének bemutatása. Ígéretes regény és jó a leírása, kár, hogy Weinbrenner elítéli a politikai elemeket – szerintem pont azok teszik érdekessé a könyvet. 3/5.

Weinbrenner Rudolf: Egy pompás almanach

Kritika. A Lichtjahr 3. számának bemutatása. Dicséri az NDK-s kiadvány külsejét, de eléggé lehúzza a tartalmát Weinbrenner, bár a bibliográfiát jó ötletnek tartja, annál is inkább, mert abban több magyar szerző is szerepel. 3/5.

Szoboszlai Margit: Antares

Kritika. Az Antares 10. számának bemutatása. A Galaktika francia testvérlapját elsősorban szerkezeti szempontból ismerteti Szoboszlai Margit, a magyar folyóirat “állandó” francia fordítója. Úgy tűnik, vannak benne olyan megoldások (pl. a szerzők rövid életrajza), amelyeket itthon is hasznos lenne bevezetni (a Galaktika hellyel-közzel tett is ilyet korábban). 4/5.

Tomasz Matkowski: A paraván mögött

Za parawanem, 1985. Novella, Nemere István fordítása. A tévé háromdimenziós, szagokat is közvetít, sőt, a tulajdonosát egy különösen megrázó háborús beszámoló során a katonák berántják a képernyő túloldalán lévő világba – álom ez, vagy valóság? A rabok saját húsából, csontjából és véréből épült börtön, a fogvatartottak közül kikerülő őrök és hóhérok, és az egész világ értelmetlensége valószínűleg a nyolcvanas évek Lengyelországának allegóriája. 4/5.

HÍREK

Szentmihályi Szabó Péter: World SF, 1985

Beszámoló. Beszámoló a World SF 1985-ös közgyűléséről. A Word SF fananói (Olaszország) kongresszusán főként arról volt szó, hogyan tudnák a nem angol nyelvű országok sci-fijének művelői minőséggel és együttműködéssel ellensúlyozni az amerikai és angol fölényt. Azóta már tudjuk, igazából sehogy. 3/5.

Nagy Péter: Isten veled, Ted Sturgeon

Profil. David Gerrold Ted Sturgeon-búcsúztatója. A Sturgeon halálára íródott visszaemlékezésből egy óriási hatású mentor képe rajzolódik ki. Írónak sem volt utolsó, ez kiderül a lapszámban olvasható novellájából. 4/5.

Mi van az SF tájékoztató 33. számában?

Kritika. Az Írószövetség sci-fi munkabizottsága által kiadott tájékoztató aktuális számának bemutatása. Egész jó szakmai hírlevél lehetett ez az SF Tájékoztató – az a gyanúm, a Galaktikában megjelent némelyik elemzésnek és kritikának is jobb helye lett volna ott. 3/5.

Hírek

Hírösszefoglaló. Tíz rövid hír a sci-fi világából. Díjak és új kiadványok Romániában, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Franciaországban és Kubában, plusz a Nebula 1985-ös díjazottjai, köztük William Gibsontól a Neuromancer. 3/5.

Theodore Sturgeon: Tehetség

Talent, 1953. Novella, Gálvölgyi Judit fordítása. Jokey nagyon tehetséges, és anyukája rémületére már most is megtehet mindent, amit csak akar, de néha még nem tudja, mit csináljon – ami érthető, hiszen alig múlt hétéves. Mindig ijesztő, amikor egy belátásra és önfegyelemre képtelen gyerek rendelkezik veszélyes képességekkel. Itt a fiú és a lány konfliktusa viszi a prímet, egy másik novellában, Bill Bixby “It’s a Good Life“-jában (magyarul még nem olvastam, csak eredetiben) viszont egy egész halálra rémült falu próbálja megúszni egy hároméves srác hangulatváltozásait. 4/5.

Galaktikus horoszkóp

Horoszkóp. “Egy százesztendős első generációs magyar komputer apó apró, dőre előrejelzései az 1986-os esztendőre.” Ezt nem akartam szeretni, előre eldöntöttem, hogy stílusidegen és fölösleges. De aztán beleolvastam, és a rímes szóvicceivel folyton megnevettetett. Én március elején születtem, úgyhogy a Halak horoszkópjából idézek egy kicsit: “Az idő megszokott medrében halad. A nagy hal az idén is egy falásra megeszi a kis halat. Reméljük, a halhalálozási listákról a GALAKTIKA tábora hallgatólagosan lemarad. (…) A hal – ez rávall – az idén is úszik az emelkedő árral. Bölcsen költse el hát a halpénzét, és ne tegye be gyatra kamatra!” Igen, mindegyik hónapnál pozitív kontextusban szerepelnek a Galaktika-előfizetők és -vásárlók… 4/5.